Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

60 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. '.. évi május hó 21-én, szombaton. amit a tanító folytatott az egyre halmozódó tudományokkal. Nem tagadom, hogy volt reform is, ez a reform pedig az volt, hogy minden esztendőben jelentek meg ujabb és ujabb kiadású tankönyvek. A népiskolai tankönyvek kiadása kitűnő üzletté vált (Ugy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) aminek azonban részint a szülők, részint pedig a gyermekek itták meg a levét ; a szülők azért, mert állandóan uj könyveket kellett vásárolniok, a gyermekek pedig azért, mert folytonosan halmozódott a tanulnivalójuk. Minél jobban halmozódott a tanulni-való, annál jobban szűkült a tanítónak az a munkatere, hogy ezeknek a gyermekeknek ne csak oktatást, hanem nevelést is adjon. Haller József: Pedig ez a fő ! Szabó Balázs : Pedig tényleg ez a fő ! Jó szerencse, hogy a vallásoktatást még nem zárták ki az iskolából, igy legalább a vallásoktatás révén bizonyes erkölcsi nevelést lehetett adni ezeknek a gyermekeknek, a felekezeti iskolákban többet, az állam szükkeblüsége miatt azonban az állami iskolákban, ahol nagyon kevésre volt korlátozva a vallástanitási órák száma, már jóval kevesebbet. Scholtz Ödön : Egyes helyeken csaknem semmit ! Szabó Balázs : Hogy azután a haza szeretetéről, a hazai föld imádatáról mit és mennyit tanítson a fcanitó a gyermekeknek, az egészen a tanitó ambíciójára volt bizva. Hiszen jól tudjuk, vag}? talán nem tudja a t. Nemzetgyűlés, de mindenesetre elmondom azt az érdekes esetet, hogy közvetlenül a háború előtt való esztendőben történt arról intézkedés, hogy a népiskolákban kifüggesszék a himnusz szövegét és megtanítsák rá a gyermekeket énekelni. Cserti József: Azelőtt is tudták! Szabó Balázs : De hivatalos intézkedés nem történt. A forradalomról, az elnyomásról azonban mindig csak hangfogóval lehetett beszélni. A 12 esztendőt, ahogy a gyermek betöltötte, vége szakadt az állami felügyeletnek. Az állam szabad szárnyára bocsátotta a serdületlen gyermeket és véletlen szerencsére bizta erkölcsi, szellemi és testi nevelését. Hogy ennek a rideg iskolapolitikának komolyabb következménye nem lett, hogy ez a magyar nép a nagy elhanyagoltsága dacára is oly pompásan meg tudta állni a helyét a forradalmak destrukciójával szemben, ez köszönhető elsősorban a magyar nép konzervativizmusának, köszönhető a gyülekezetekben épített és ápolt vallásos kedélyének és köszönhető azután annak, hogy 400 éven keresztül, de különösen az utolsó évtizedekben, a magyar nép lelkét a függetlenségi eszmék hevítették. Cserti József: Es köszönhető a tanítók munkájának. Szabó Balázs : Maga. az államkormányzat ezektől a gondolatoktól mindig távol tartotta magát, mert a maga szerencsétlen függő helyzeténél fogva | nem jelenhetett meg olyan alkalmakkor, amikor a szabad magyar hazáról beszéltek ; hiszen Bécsben március 15-ét a lázadás napjának tekintették és lázadásnak tekintettek minden olyan alkalmat, amikor a magyar nép akár Kossuth Lajos ravatala mellett, akár máskor a hazaszeretetnek ünnepet szentelt. Véletlen szerencsés körülményekre, t. Nemzetgyűlés, ennek az országnak sorsát építeni nem lehet. Ez az ország egy betegségen ment keresztül. Most a gyógyulás utján van. Bármily erős egyen egy szervezet, a kiállott betegség, amelyen a beteg átment, mégis csak meglátszik rajta. De nem szabad fejünket a homokba dugnunk és el kell ismernünk, hogy a magyar nép egy részének ellenállóereje csökkent. (Igaz I Ugy van !) A városokban talán nagyobb mértékben, kint a vidéken leginkább olyan helyeken, ahol nagyobb az u. n. földmunkásproletariátus. Jól tudjuk, hogy ezeknek az embereknek nemcsak az ige kell, de a kenyér is. mert egy felöltözött, jóllakott emberrel sokkal könnyebben lehet beszélni az emberszeretetről, a magántulajdon szentségéről,, törvénytiszteletről, hazaszeretetről, mint az éhezővel. Azonban bár tudjuk, hogy nagyon sok speciális intézkedésre van szükség, hogy a legszélesebb mértékben megnyugtassuk a leikeket, azt mondom, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a tömegeknek nemcsak testi, de lelki szükségleteik is vannak, melyeket ki kell elégíteni. Andaházy-Kasnya Béla: Ugy van, de miért zárkózik el ez elől a kormány. ? Szabó Balázs : A magyar katona, aki annyi világrészt bejárt a háborúban, onnan nemcsak történeteket hozott magával, hanem tapasztalatokat is. Egész tömeg emberrel érintkezett, rengeteg benyomást szerzett. Most ezek a különböző oldalról jött ismeretek izgatják képzelőerejét. Hogyha mi a magyar népnek lelkében lévő nagyszerű kincseket egy céltudatos nemzeti politika javára azonnal fel nem használjuk, nagy bűnt követünk el önmagunkkal szemben. Itt nem lehet pató-páloskodni, nem lehet garasoskodni, nem lehet takarékoskodni, mert ha nem igyekezünk ezeknek az embereknek lelkét a magunk részére megnyerni, majd nem fognak takarékoskodni a nemzetköziek és a mindig jobban megszilárduló jogrend belső csendjét arra fogják felhasználni, hogy oda férkőzzenek ezekhez a lelkekhez, a hazát megbénító, nemzetbénitó, szivet megfertőző eszmékkel, hogy megrontsák őket. (Igaz! Ugy van!) Én ezeket a nagy tömegeket, igenis, féltem a nemzetköziségtől, mert hogyha a nemzetköziség máshol talán tudott nemzeti is lenni, nagy veszedelmek idején, minálunk azt a szomorú tapasztalatot kellett szerezni, hogy ezeket a prófétákat ugyanazon kategóriába kell sorozni, mint hazánk legnagyobb ellenségeit. Másrészt pedig rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk a forradalmak idején olyan pompásan helyüket megállott földmivestársadalomra. Nem telI jesitettük kötelességünket még azzal, hogyha jó-