Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
648 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteJcen. érzem magamat mint ember, elég erősnek, hogy ez alól a szenvedély alól, vagy társadalmi kényszer alól magamat kivonjam. Nagyon kérem tehát, méltóztassanak ezt a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a szélsobakMalon.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: HornyánszkyZoltán! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A jogrend kérdésében már unos-untig felszólaltak ebben a teremben. Rengeteg beszéd hangzott el, de valahogy nem állanak azon a szinvonalon, melyet én óhajtottam volna. Méltóztassék ezért megengedni, hogy ha talán kissé unalmas és agyoncsépelt is ez a téma, helyt juttassak bizonyos felfogásnak és vísszatükröztessek bizonyos felfogást. Nemcsak mint törvényhozónak, hanem mint bírónak is, akit eskü köt, hogy a jogrendet óvja és annak őrévé váljék, kötelességem, hogy noha már agyon van csépelve ez a téma, mégis egy pár dolgot megvilágítsak. Nem mondom azt, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy nálunk nincs jogrend. Van, de az még oly kicsi, oly gyermek, hogy támolyogva jár, járni még tulajdonképen nem tud és nagyon gyakran a hóna alá kell nyúlnunk, hogy azt a jogrendet járni segítsük, járni tanítsuk. Ennek a jogrendnek kérdésével akarok foglalkozni. Tavaly, 1920 július 31-én, megjelent a kir. ügyészségnek vádirata, amely azzal foglalkozott, hogy a néhai Tisza István gróf gyilkosait, a gyilkosok felbujtóit és a bűnrészeseket megfelelő helyre, a bíróság elé juttassa. A vádirat 1920 július 31-én kelt és megvádolta a most folyó bűnpörben szereplő bűnsegédeket és felbujtói, bűnrészeseket és azokat a tetteseket, akik azonban nem állanak ma a bíróság előtt és nem vonhatók felelősségre, mert részben megszöktek, részben pedig hatásköri elvitatás címén a katonai bíróság fóruma elé kerültek. Mélyen t. Nemzetgyűlés! 1920 július 31-én a kir. ügyészségnek akkori elnöke, dr. Váry Albert, megállapítja a vádiratában, hogy Friedrich Istvánnal szemben bűnvádi eljárásra ok nincs, ... Rassay Károly : Ezért kellett elmennie ! Hornyánszky Zoltán : . . . mert a bizonyítékok részben valótlanoknak bizonyultak, részben pedig vádemelésre okul nem szolgálhatnak. Rassay Károly: Ez az állásába került! Hornyánszky Zoltán : Váry Albertet ebből az állásából különös kegyelemből deus ex machina módjára elvitték, mondjuk feljebb buktatták. (Mozgás és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Koncedálom ezt, de az eredmény az volt, hogy onnan elvitték. Julius 31-ike után, amikor már be volt nyújtva a vádirat, a katonai hatóság is sietett, hogy alátámassza az ő igazságát és hamar benyújtott egy vádiratot, hamar főtárgyalást tüzetett ki. Ezen a főtárgyaláson csodálatos jelenség adta elő magát. (Halljuk ! Halljuk!) Julius 31-ike nagyon fontos dátum, mert azoknak a tanuknak vallomása alapján, akik ott mint vádlottak tanúskodtak, akik az egy Dobón kivül voltaképen semmi ujat nem mondtak,, 3—4 napi tárgyalás eredménye gyanánt egyszerre megvilágosodott az igazságot kereső felügyeleti hatóság és a kir. ügyészség előtt az, hogy íme Friedrich István ellen vádiratot kell beadni, nyomozást kell elrendelni és a vizsgálatot lefolytatni, mert ugyanazok a tanuk vallottak most mint vádlottak, akiknek vallomása alapján ugyancsak a kir. ügyészség 3—4 nappal előbb még nem látott semmi adatot arra, hogy eljárjon és nem látott gyanuokot a nyomozásra. Itt már Rupert képviselőtársam megemlítette, milyen kár az, hogy az ügyészség bizonyos esetekben utasítható. Erről majd később fogok szólani, itt most csak rá akarok mutatni arra, hogy milyen csodálatos, hogy ime akkor, amikor az ügyészség előbb nem lát okot a beavatkozásra, mert szabadon nyilvánul meg a jogi meggyőződése, négy nap múlva már ugyanazoknak a vallomásoknak alapján, amelyek majdnem teljesen fedik az előbb leadott vallomásokat, egyszerre ugy látja, hogy el kell járni, mert különben az igazság, a jogrend, összedől. Ugy látja egyszerre, hogy el kell járni és megindul a nyomozás Friedrich István ellen, kérik a mentelmi jogának felfüggesztését, a Nemzetgyűlés fel is függeszti, majd megindul a főtárgyalás. Nem kívánok most ezzel foglalkozni, mert a független magyar bíróság elé van állítva az ügy, tiltja a jogrend iránt megnyilatkozó érzékem és birói esküm is, hogy ezt itt taglaljam és tárgyalás tárgyává tegyem. Arra ellenben már rá kell mutatnom, hogy mik előzték meg ezt, és mik voltak azok, amik itt eleven erővel hatottak és belevittek egy embert abba, hogy a vádlottak padjára kellett ültetni akkor, amikor komoly alap és gyanuok a vádra nem volt. Dinich Vidor: Disznóság! Hornyánszky Zoltán: Jöhet majd a birói felmentő Ítélet, jöhet abban a gyönyörű formában, hogy nincs is talán bűncselekmény, de azt kérdezem, azt a másfél esztendei szenvedést, azt a sok könnyet, azt a keserűséget, azt a tengernyi szenvedést, el tudja-e felejtetni, amelyhez képest a Csendes-óceán egész nagyságában is semmi? És mi teszi jóvá azt, hogy egy becsületes, tisztességes családot pellengérre állítottak akkor, amikor arra nem volt semmi alap? Mert ha alap van, t. Nemzetgyűlés, akkor egy szavam sincs ellene, menjünk a bíróság elé. Hiszen mi magunk sürgettük ezt akkor, amikor bizonyos fortélyok érvényesültek, hogy talán ne is kerüljön az ügy a "bíróság elé, hanem menjen a vádtanács elé és a vádtanács, amely zárt tárgyalásban határoz, hozzon határozatot és szüntesse meg esetleg az eljárást. Erre nem voltunk kaphatók, noha agent provocateurök jártak ebben az ügyben nálunk, de mi annyira tiszteljük a jogrendet, hogy ennek érdekében 5 a becsület, a
