Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
r >ï4 A Nemst;t,jyülés 205. ülése 1921. találkozott volt a kabinet belsejében abban az időtájban. Jól méltóztatik tudni, nem ugy áll a dolog, amint ahogy Balla Aladár ma délelőtt mondta, hogy : Tessék a törvényt idehozni, majd megszavazzuk ! Ez nem olyan egyszerű. Nem bizonyos, hogy ha az a törvény idehozatik, megszavazzák-e. Jól méltóztatik tudni azokat a rendkiviil nehéz vonatkozásokat, amely vonatkozások vannak épen e tekintetben a katholikus és a nem katholikus keresztény felekezetek között. Azonkívül azt is nagyon jól méltóztatik tudni, hogy az autonómiának van egy pure egyházi része, amelyet ignorálni természetesen nem lehet, és amely az egyházjognak és a többi, vele összeköttetésben lévő tényezőnek az ügye, azonkivül van egy állami része. Itt van az alapok, az alapítványok és az iskolák ügye. Az alapok és alapítványok kérdésével, az iskolák kérdésével jön a kultuszminister, vagy jönnek azzal katholikus részről. Kern olyan bizonyos, hogy mi fog történni ebben a törvényhozás termében. Mindez természetesen előkészület ügye. Kell, hogy megfelelő előkészület történjék, ha ahhoz akarunk elérni, hogy a célt tényleg és valósággal megvalósítsuk. De különben is itt volt azután Apponyi Albertnek egy későbbi kisérlete, amikor másodszor volt minister és amikor sokkal egyszerűbben akarta ezt a kérdést egy kétszakaszos törvénnyel elintézni. Ugyanehhez a kisérlethez utóbb Zichy János is hozzájárult, ugyanezt a formát próbálták ki és megint csak nem lehetett ezt a kérdést elintézni sok mindenféle okná] fogva, amelyek mind nem külső okok, hanem belső okok, t. i. a magyar közélet konstrukciója miatt. Itt van azonkivül még egy körülmény. Nem tudom, hogy az autonómiát miképen fogjuk megcsinálni a főkegyur nélkül. (Mozgás.) Egész sereg kérdés van, amely a legszorosabban összefügg a főkegyur kérdésével, a főkegyur jogával és a főkegyúri jog használatával. Rassay Károly : Rendezzük a főkegyúri kérdést ! (Mozgás a középen.) Huber János : Egyoldalúan nem lehet. Ernst Sándor : De nem rendezhetjük, mert ez a kérdés — tisztelt képviselőtársam, mint kitűnő jogász, jól fogja tudni — egészen másképen áll a magyar jogászok szempontjából és egészen másképen áll az egyetemes katholikus egyház szempontjából, ök egészen más nézeten vannak magát a főkegyúri jogot illetőleg és egészen más az ő százados joggyakorlatuk, felfogásuk erre nézve. Ezek tehát azok a roppant és horribilis momentumok, amelyeket nem lehet ignorálni és azok az urak, akik olyan emfatikusan adták elő ma délelőtt az ő dolgaikat, és mások, akik nálunk voltak és hajlandók voltak abban a percben megszavazni a katholikus autonómiát, nem tudom, nem fogják-e meggondolni, ha majd rákerül a sor magának a törvényjavaslatnak a megszavazására. Mindezekből azonban nem, akarom azt következtetni, hogy ne történjék meg mindaz, ami ebben az ügyben ez idő szerint megtörténhetik. évi június hó 9-én, csütörtökön. T. i. először vagyunk itt együtt, amikor költségvetést tárgyalhatunk és először van alkalmunk a katholikus autonómiát szóbahozni, nagyon természetesen azzal az önmérséklettel és azzal a meggondolással, amellyel az állam ügyeivel szemben vagyunk, mert roppant fontosnak tartjuk az állam konszolidációját, az állam fejlődését. Épen azért türelemmel és önmegtagadással vártuk ezt a pillanatot, hogy egyáltalán szóvátehessük a katholikus autonómia ügyét. Mivel azonban ez olyan ügy, amely több, mint egy fél századon keresztül mint egy égő seb éreztetik és katholikus szempontból igy veszik észre ezt a kérdést, kötelességet mulasztanánk, ha nem ragadnék meg a megoldására ezt az alkalmat. De ez nem elég, mert nemcsak arról van szó, hogy beszéljünk, hanem arról van szó, hogy a tisztelt minister ur legyen szives ugy eljárni, hogy az ő lépésének csakugyan eredménye legyen. (Helyeslés.) Mert hiszen ismételtem már egynéhány jóakaratú kultuszminister nevét, aki tett már lépéseket, de a további lépések megakadtak, semmi sem történt. Már most az egészen biztos, hogy a katholikus egyház jövendője, eltekintve minden egyébtől, eltekintve a többi keresztény felekezet álláspontjától és helyzetétől, rendkivül kétséges ebben az országban a modern irány fejlődése szempontjából. A modern világ fejlődésének mai stádiumában rendkivül kétséges, hogyan fog fejlődni minden ; semmi esetre se gondoljuk azt, hogy marad minden a régiben. Ez lehetetlen dolog, erre az álláspontra nem lehet helyezkedni. Tehát feltétlenül szükséges, amint Nagy János t. barátom is mondotta, hogy az idő felhasználtassék, és pedig most rendkivül sok kitűnő körülmény találkozik össze, hogy az alkalom ebben az időben használtassék fel és ha a t. minister ur a maga energiáját, de teljes energiáját és ereje nagy részét arra fogja fordítani, hogy ebben a kérdésben előbbre vigye az ügyet, azt hiszem, meg fogja találni erre az utat és a módot. Azt látom., hogy egyes helyeken, mint például a román concordatumban, olyan álláspont foglaltatik, amely a mi álláspontunkból rendkívül fruktifikálható és rendkivül sokat lehet következtetni abból, hogy mi a római szentszék álláspontja ebben a kérdésben. Azután Magyarországon épen az erdélyi státus klasszikus példa arra, hogy mit lehet elérni ezen a téren. Az erdélyi státus dolgait nem egyedül a szentszék intézte volna el ; ebben a szentszék sok tekintetben fait accompli elé látta magát állit va. Nem hiszem, hogy a helyzet és a viszonyok olyanok volnának, hogy igy lehetne a kérdést megoldani. De azt hiszem, hogy lehet támaszkodni az erdélyi státus mintájára és példájára, amely erdélyi státus igazán hosszú időn keresztül fényesen működött és senkinek sem adott soha okot arra, hogy akár hierarchikus, akár kanonikus szempontból panaszkodjék reá ; tehát feltétlenül bizonyos, hogy az erdélyi státus mintaképül szolgál. Tudom, hogy ez a kérdés jelenleg egy olyan
