Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

56 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. a kormánynak a támogatását. Sok érdekes elméletet hallottam a parlamenti Táltógazdaság értékéről, amikor pártok ad hoc egyesülnek bizonyos javaslatok keresztülvitelére, de én ugy láttam, hogy ez a parlamenti váltógazdaság lassanként a parlamentarizmus csődjéhez vezet. A koalíciós kormányzás, legalább is nálunk, nem vált be a múltban sem, hiszen láttuk a koalíciós kormányzásnak a tehetetlenségét, azonban nem vált be még a jelenben sem. Rassay Károly: Gerinces államférfiak kellenek ! Andaházy-Kasnya Béla: Nem erőszakosak! Szabó Balázs : Lehet, hogy még nem hevertük ki az átélt idők izgalmaiból származó idegességünket, lehet, hogy temperamentumunk túlhevessége volt az ok, elég az hozzá, hogy bizonyos előterjesztett javaslatok sorsa igen gyakran kockán forgott. A legszomorúbb volt azonban az, hogy a kormány úgyszólván évszakonként változott és mi heteket és hónapokat töltöttünk el munka nélkül, akkor, amikor a talaj égett a lábunk alatt. Az utóbbi időben összekapcsolt bennünket sok minden esemény, összekapcsolt bennünket a pénzügyminister urnák vészkiáltása, aki a maga rideg számadataival a mi országunk romlásának olyan szomorú képét tárta elénk, hogy erkölcsi kötelességgé vált a kormány támogatása. A helyzet azonban még ma sem szilárdult meg. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy mindazok, akiknek ezen parlament mai összetétele nem tetszik, mindent elkövetnek a robbantásra. Mindezekből pedig minden józan és hazáját szerető ember levonhatta, s az ország nagy többsége le is vonta azt a konzekvenciát, hogy egészséges kormányzás egységes kormányzópárt nélkül lehetetlen. Karafiáth Jenő: Ugy van! Szabó Balázs: Ami ezen a téren történik, az mind csak egy nagyon jó szándékú akarás, azonban a kellő erő nélkül. (Ugy van I Ugy van! a jobbóldalon.) A két párttal támogatott jelenlegi kormány ma csak olyan, mint egy szellemes rokkant, akinek a bölcsessége, tudása, jóakarata lehet bármilyen nagy, de ha az egyik mankót kiveszik a hóna alól, nem tud tovább egy lépést sem tenni. Rassay Károly: Attól félünk, hogy mind a két mankó nélkül is megél. (Derültség.) Szabó Balázs: Ennek a lehetetlen állapotnak nagyon sok szomorú következménye van. Én nem sokat adok a népszerűségre olyan értelemben véve, hogy nekem a népszerűség mindenáron kell, mert az ilyen népszerűség káros is lehet az országra. De igenis nagyrabecsülöm és értékelem a népszerűséget akkor, ha az a becsületes, komoly munkának megértésén, a becsületes, komoly gondolkodásnak felismerésén alapszik. Csontos Imre: Anélkül nem ér ez a parlament semmit! Szabó Balázs: Én azt hiszem, hogy egy parlamentnek az ország nagy többsége előtt népszerűnek kellene lennie, riert eredményes munkát csak ugy végezhet, a konszolidáció gondolatát különösen a jelen körülmények között csak ugy szolgálhatja, ha van népszerűsége, ha nagy a belé vetett bizalom, ha van tekintélye, ha szeretik. Vizsgáljuk ebből a szempontból a mi parlamentünket és felelhetünk erre a kérdésre igennel is, meg nemmel is, vannai is, ninccsel is. Ez a Nemzetgyűlés nagy szociális alkotásokat hozott létre és olyan szociális érzékről tett tanúbizonyságot, aminőt nem tud felmutatni évtizedek parlamenti élete sem. De minden alkotása elmosódott abban a bábeli zűrzavarban, amely olykor-olykor egy-egy viharnak porfelhőjét verte fel, amelyből nem tudott érdemeire hivatkozó komoly méltósággal kiemelkedni egy magának tiszteletet parancsoló egységes kormányzópárt. Én nem adok igazat azoknak, akik azt mondják, hogy ez a parlament nem is lehet népszerű már csak azért sem, mert nagyon nagy adókat szavaz meg. Ha azt mondanók és azt állítanék, hogy ez az igazság, nagyon lenéznők a mi magyar népünket. Méltóztassék csak ezekről a kérdésekről komolyan, tárgyilagosan, a haza rettenetes helyzetét feltüntető bátorsággal beszélni, a magyar nép józansága és bölcsessége meg fogja érteni képviselőjét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De ha kortescélokra használják fel ezeket a súlyos kérdéseket, elhiszem, hogy a demagógia érhet el a szenvedélyek fellobbantásával sikert, azonban ez nem tisztességes, nem becsületes dolog, nem hazafias eljárás, sőt egyenesen hazaárulás! Kuna P. András : Csizmadia is megmondta, hogy kritizálni könnyű, de kormányozni nehéz. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Szabó Balázs: Ha egyáltalában arról beszélnek, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek a tekintélye leszállt, annak okát egészen másutt keresem. Igyekeztek a Nemzetgyűlés tekintélyét leszállítani nagyon sok oldalról. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Nagyon sokaknak nem tetszett például a földbirtokreform. Irtózatos veszteségnek látták és látják ma is még azt a nyereséget, hogy például egy nagy tábor földönfutó magyar embert odakapcsoltunk a magyar földhöz. Akik igy gondolkodnak, azok, ha lehetne, már régen szétkergettek volna, de ma is szívesen szétkergetnének bennünket. Másokat azután a tervbe vett vármegyei reform bőszített fel. Nem is tudták még, hogy tulajdonképen mit akarunk és máris hazafiatlannak minősítették ezt a Nemzetgyűlést. Huber János: Pedig meg kell lennie! Haller József: Családi politikát csinálnak! (Zaj. Elnök csenget.) Szabó Balázs: Az egyiknek nem tetszett a demokratikus gondolat, a másiknak az agrár irányzat, a harmadiknak a keresztény eszme, a