Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
600 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi Junius hú 9-én, csütörtökön. működését, amit igaz, megköszönni nem is kell, mert kötelességüket teljesitik, s ezek az emberek ezt nem is várják. De ha egy szabadkőművességben is igen kiváló férfiú 25 évi működés után az V. fizetési osztályba kap előléptetést és azonkivül még ministeri elismerésben is részesül, akkor nekünk ezzel szemben igenis tiltakoznunk kell ! (Igaz ! ügy van ! Élénk helyeslés a baloldalon és középen.) T. Nemzetgyűlés ! Tudatában vagyunk annak, hogy a szabadkőművesek ennek az országnak megrontói. (Igaz! ügy van!) Tudjuk azt, hogy együtt, karöltve jártak azokkal a nemzetközi szociáldemokratákkal, akik a nemzeti életet megfertőzték s igen jól tudjuk, hogy mit köszönhetünk nekik a nemzetrontás terén. (Igaz ! ügy van) I En tehát azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy ha az ilyeneket nem is üldözzük el még most a katedráról, bár az én intencióm az, hogy szabadkőművesnek és nemzetközi alapon álló zsidónak vagy szociáldemokratának a katedrán nincs helye, (Élénk helyeslés a középen.) az ilyeneket ki kell korbácsolni a tanügy berkeiből, hogy ne ronthassák meg az ifjúság lelkületét, de ha már ezt nem is tesszük, legalább a nemzeti és keresztény alapon álló kultuszkormány ne küldjön üdvözlő iratot azoknak, akikről tudjuk, hogy az országot megrontó páholyokat alakitották ebben az országban. Meg vagyok arról győződve és el fog még érkezni az az idő, amikor majd olyan szigorú törvényeket fogunk alkotni az ujabb tanulságok alapján is, amelyek ezeket a kérdéseket meg fogják oldani. Nem ringatom magamat utópisztikus álomban, de meg vagyok győződve arról, hogy ez az idő el fog jönni, mert el kell jönnie, mert az események oda fognak bennünket sodorni. (Helyeslés a középen.) Addig is felhivom a t. Nemzetgyűlés figyelmét, méltóztassék beletekinteni mindazokra a helyekre, melyeken ma is az a szétugrasztott, de azért titokban együtt munkálkodó szabadkőművesség végzi átkos munkáját, leplezzük le őket állandóan és mutassuk meg, hogy ebben a nemzetben még rejtőzik nemzeti erő, amely az adott pillanatban le fog sújtani a nemzet ellenségeire. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Szilágyi Lajos. (Felkiáltások : Nincs itt !) Schlachta Margit ! Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások a középen : Hol vannak a ministerek ! ?) Ministertanács van. Usetty Ferenc : Tartsák máskor ! (Zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben lenni. Schlachta Margit : Három egészen aktuális kérdést akarok épen csak érinteni. Az egyik a kisdedóvónők fizetésrendezése, a második a közgazdasági egyetem sorsa, a harmadik pedig az iskolaszék. A kisdedóvónők helyzete mindig súlyos volt, de most, amikor az állami tisztviselők helyzete általában nyomasztó az óvónők helyzete egyenesen elképzelhetetlen, őket három dolog is sújtja a mostani körülmények között. Először maga a nehéz megélhetés, másodszor az óriási lekötöttség — reggel 7-től este 7-ig munkában vannak, tehát nem áll módjukban mellékkeresettel helyzetükön könynyiteni, harmadszor pedig kényszerítve vannak dajkát tartani, mert ők maguk nem tudják a gyakran igen nagy létszámú kisgyermekeket egyedül gondozni, a dajkatartásra pedig nagyon keveset, úgyszólván semmit sem kapnak, úgyhogy ezt az összeget a magukéból kell pótolniok. Az állam a mostani körülmények között joggal megkövetelheti, hogy minden ember kétszer annyit dolgozzék, mint máskor. De csak akkor lehet igazán fegyelmezett, odaadó és áldozatos munkát követelni, ha az illetőnek megadjuk a megélhetést, (ügy van! ügy van!) Méltóztassék meghallgatni, hogy az óvónőknek mekkora a törzsfizetésük. Usetty Ferenc : Semmi ! Schlachta Margit : Kezdődik évi —- nem havi — 1400 koronával ... Meskó Zoltán : A cseléd kap 6—700 koronát egy hónapra ! (ügy van ! ügy van !) Schlachta Margit: ... a maximum pedig évi — mondd évi — 2400 korona, vagyis egy hónapra 200 korona. A mostani drágasági segély havi 800 korona, a rendkívüli segély havi 400 korona, de a dajkatartásra csak évi 800 koronájuk van, vagyis egy hónapra 66 korona 66 fillér. Ebből kell tehát neki dajkát tartani, amire rá vannak kényszerítve mert hiszen 100—200 aprósággal maga nem boldogul. Mivel 66 K 66 f-ből természetesen teljesen lehetetlen, hiszen havi 600 800 vagy 1000 koronán alul nem kap dajkát, tehát ^agy maga vesződik a gyermekekkel,, vagy pedig egyszerűen nem teljesiti kötelességét, mert nem képes azt teljesíteni. Ha tehát az óvónő reggel 7 órától este 7 óráig ott foglalkozott a kis gyermekekkel, foghatja este a seprőt és a portörlőt, ami önmagában nem lealázó munka, de egy embertől több mint egy ember munkája nem telhet, foghatja a surolókefét, a portörlőt és kezdheti rendbehozni az óvodáját. Ebből azután nagy hátrányok származnak a kisdedóvásra ? Nagyon jól tudják mindazok, akik pedagógiával foglalkoznak, hogy nemcsak üres mondás, hogy hétéves korban a gyermek nevelése be van fejezve, mert az első hét év benyomásai az egész életre kihatnak. Az az idő, amikor óvónő kezére bizzuk a gyermekeket, épen beleesik ebbe a korba. így tehát kimondhatatlan sok függ attól a nemzet gyermekeinek fejlődésénél, hogy ezekben az első években ki foglalkozik velük. Most azt kérdezem, hogy kiuzsorázott, kiéhezett, gondoktól terhelt, reggel 7-től este 7-ig dolgozó emberek képesek-e megadni a gyermeknek azt, amire neki szüksége van, ha a szó szoros értelmében nemcsak őrizni akarják, hanem foglalkozni is akarnak vele. A brüsszeli egyetem egyik tanára, Tobie Johnckheere, azt mondja, hogy az óvónőknek nemcsak óvónőknek, hanem igazi nevelőknek is
