Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. nevelik őket, hogy igaz az a közmondás, hogyha két német összeáll, vagy szövetkezetet csinál, vagy egyesületet, de nem tud magában meglenni. A mi gyermekeinket, a mi ifjúságunkat, a mi népünket is a tanításnak, a tantervnek szociális átreformálásával kell a szociális gondolatnak megnyerni és benne a szociális gondolatot megerősiteni. Triviális hasonlat, illetőleg szólásmondás, de el fogom mondani egy kis kedélyesség kedvéért. Andaházy-Kasnya Béla: Nagy szükség van rá! Nagy János (egri) : Majd rátérek a szükségességére is. Az Isten adott minden népnek bizonyos ajándékot, amikor megteremtette. Az olasznak adott művészeti érzéket, a németnek szorgalmat, a franciának elan-t, lelkesültséget, a csehnek .trombitát, a cigánynak hegedűt a foglalkozásához, (Derültség.) amikor pedig a magyarnak akarta adni az összetartást, az egyetértést, keresték, de nem volt sehol, elment áldomást innya a magyar. Valószínűleg ezért van közöttünk széthúzás, és félek nagyon tőle, hogy ezen összetartás hiánya a nemzetet egy ujabb Mohácshoz fogja vinni, és amint évszázadokkal ezelőtt már oda vitte, ez talán az örök sírba fogja sújtani. T. Nemzetgyűlés! Engedje meg, hogy még egypár kitérést tehessek egynémely részletre. (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Az elemi iskolákon és a középiskolákon végignézve nagyon kérném a nevelést és a tanítást ugy irányítani, hogy az élettel összekapcsolódjék, az életbe be legyen ágyazva. Csak egypár gondolatot akarok felvetni. Mit ér az, ha falusi kis gyermek ott a tanfelügyelő előtt nagy keményen kivágja, hogy : a szamár rug, ez a mondat tőmondat, amelyben a szamár az alany, rug az állítmány. Mit ér az, t. Nemzetgyűlés, ha azt a falusi gyermeket nem tanítjuk meg az ő jövő foglalkozására. A nyelv- és beszédértelmi gyakorlatban és általában véve künn a gyakorlati életben is vigyék rá a falusi népet arra, hogy az ő munkája, hivatása, nemzetfentartó munkája az, hogy megbecsülje, szeresse a falut, a falu levegőjét, a falu szellemét, ne vágyódjék be a város erkölcsrontó levegőjébe. (Helyeslés.) A városi iskolában pedig szoktassunk meg szintén mindenkit a nevelés, slöjd utján, szintén a beszédértelmi gyakorlatban és a tanterv átreformálása utján, ahhoz, ^ hogy ő ne kishivatalnokságra vágyódjék, (Elénk helyeslés.) hanem az ipart és a kereskedelmet ismerje meg, szeresse, becsülje, hogy majd annak idején annak méltó munkása is lehessen. (Helyeslés.) Itt szeretnék még kitérni a továbboktatásra, a szabadoktatásra is. (Halljuk ! Halljuk !) Most a háború alatt a tanítás nagyon lezüllött a szükség következtében. Az iskolákat nem lehetett fentartani az egész iskolai évben, kénytelenek voltak többször az iskolákat bezárni. A mi nemzedékünk felnőtt bizonyos hiányos évi június hó 9-én, csütörtökön. 589 kiképzéssel, s ezért most annál nagyobb munkát kell belevinni a szabadoktatásba és minél több pénzáldozatot kell belefektetni. Kint a falun valósítsuk meg a felső népiskolákat és tegyük meg azt, ami megvan Dániában és Norvégiában, vigyük be a falu ifjúságát 14—20 éves korig — nem mindenkit, nem kényszerítve őket, csak azokat, akik vállalkoznak rá — hathetes tanfolyamra a városba és egyúttal testgyakorlatra is képezzük őket ki, hogy ha a nemzet politikája a kisgazdákon és íöldmiveseken fog felépülni, mint értelmes, tanult és minden tekintetben lelkileg is kiképzett kisgazdák és földmivesek szerepelhessenek. Azután meg kell valósítani a munkásgimnáziumokat minél intenzivebben és a felsőbb egyetemi képzést az intelligencia kiképzésében, hogy a magyar műveltség minél elevenebb, szárnyalóbb, minél magasabb, szabadabb legyen. Áttérek még az egyetemi ifjúságra és egyúttal az egyetem kérdésére is. Kész vagyok minden áldozatot meghozni arra, hogy a magyar menekült egyetemekkel a mi egyetemeink gyarapodjanak, hogy a magyar kultúra minél intenzivebb erőt gyakoroljon a perifériákon, de nagyon kérem a minister urat, hogy mikor ezeket a felsőbb iskolákat igy szaporítja a menekült egyetemek fentartásával, a falu tanyai iskoláit is szaporítsa, sőt a most menekült tanítókat alkalmazza — mint ahogy Svédországban van — vándortanitókul, akik azután a tanyákra a kultúrát vigyék és terjesszék a nép között. A magyar budapesti egyetem alapja felől mindig hangzott el tiltakozás a főrendiházban, hogy ez valahogy nem fér a költségvetés keretébe, mert ugy volt meggyőződve a magyar világ, a politikai világ is, hogy a budapesti egyetem nem állami, hanem alapítványi egyetem. S ezt nekünk ma annál nagyobb kötelességünk hangoztatni, mert lesve lesik az alkalmat a csehek, hogy a magyar tudományegyetem alapjait elvegyék és elkonfiskálják azon a címen, hogy ez állami egyetem, pedig le kell szögeznünk, hogy az nem állami egyetem, hanem alapítványi egyetem, amelyet állami segítséggel tartanak fenn. (Ugy van! Ugy van! a középen és a haloldalon.) Nagyon örülök' az egyetemi tanács azon határozatának, hogy amiként a debreceni egyetem méltóan a nagy ember nevéhez Tiszaegyetemnek neveztessék, ugy a budapesti egyetem, mint alapítványi r egyetem, Pázmány-egyetemnek neveztessék. (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon.) Az egyetemi ifjúság sorsáról volt már itt többször szó. Most csak azért hozom fel, mert ugy hallottam, hogy az uj költségvetésben azokat a nagy áldozatokat, amelyeket eddig az egyetemi karhatalmaknak adtak, július 1-től meg fogják szüntetni. (Mozgás balfelöl.) Szilágyi Lajos: Nem tudnak megélni!