Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
A Nemzetgyűlés 205. illése 1921. férfiaink, tudósaink, Íróink, költőink, — ezek a városok nagyobbrészt Észak-Magyarországra, de különösen Erdélyre esnek. Itt pedig a régi kultur-, művelődési politikát bizonyos tekintetben vád is éri. Nem tudom, talán a nemzetiségi kérdés volt az oka, hogy mig a Felföldön és mig Erdélyben 5.—6—7000 lakosú városokban középiskolákat állitottunk fel, addig lenn az Alföldön 17—18— 20.000 lakosú városoknak nem volt középiskolája. (Felkiáltások : Szomorít !) Gaal Gaszton: A 67 ; es politika! Nagy János (egri) : En nem vagyok Lomb,rosónak mindenben hive, de igazat adok neki abban a megállapításában, hogy a felföld nemcsak a természetben ad elevenebb áramokat az alföldnek, hogy nemcsak a hegyekből lezuhanó vizek adnak uj energia-forrásokat az alföldnek, hogy nemcsak felhőket eresztenek le a hegyek, amelyek az alföldet termékenyítik és megáztatják, hanem valami van azok között a hegyek között, valami van ránk magyarokra nézve Erdélyben, hogy ott a lélek valahogy nagyobb energia-forrásokat, nagyobb erőforrásokat talál, amelyekkel az Alföldnek talán Kismet alatt álló, egykedvű és mindenbe való belenyugvásu népét valahogy fel tudja rázni. Csak 48-ba megyek vissza, amikor lenn az Alföldön a magyar azt énekelte : »Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni ! « Várt még egy üzenetre, Branyiszkónál és Erdélyben megmozdult a magyar és indult az első szóra. Tehát azért, hogy mi ezt a megmaradt Magyarországot, ezt az Alföldet a magyar művelődés eleven erőforrásává tegyük, minekünk a magyar műveltség fejlesztésére minden áldozatot, a legnagyobb pénzáldozatot is meg kell hoznunk, (ügy van! balfelöl.) Gaal Gaszton: A Dunántúl is valami, azt miért nem sajnálja? Nagy János (egri) : A Dunántúl kivétel, egy bizonyos tekintetben reményt ad az embernek, de az nem is alföld, hanem dombos vidék, amelyben szellemi és fizikai erőforrások is vannak. Gaal Gaszton: Van ott minden! Nagy János (egri): Igaz, t. Nemzetgyűlés, hogy a művelődés nem olyan mint a háború, amelyhez, Montecuccoli szerint, csak pénz, pénz és pénz kell, amit a mi pénzügyministerünk nem akar megadni, vagy nehezen ad meg. (Derültség.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Olyan ártatlan vagyok ebben, mint egy ma született bárány! (Derültség.) Nagy János (egri) : De nemcsak pénz szükséges, hanem szükséges egy átfogó, tervező ész, és szükséges hozzá egy alaposan céltudatosan kidolgozott programm és, ami a legfontosabb, nem lankadó, kitartó munka és minden részről összefogás, (ügy van! a középen.) Nagyon közelében vagyok a kultuszminister NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. évi június hó 9-én, csütörtökön. 585 urnák, szinte restellem, hogy kénytelen vagyok a szemébe megmondani, hogy őbenne ezt az összefogó, irányító, egységesítő erőt tisztelem, és reméllem, hogy a magyar művelődésnek és a magyar kultúrának az ő munkája nagy programmot fog adni, amellyel mindazt, amit remélünk, meg fogjuk valósítani. Mivel még eddig a minister ur nem adott programmot, én nem akarok a részletekbe belemélyedni és pedig azért, mert nem akarok elébe vágni ; de kénytelen vagyok mégis egypár gondolatra rámutatni, amely szerintem kell hogy a magyar művelődésnek és a magyar nevelésnek a sarkpontja, a gerince legyen. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az egyik, t. Nemzetgyűlés, a jellemnevelés, (Elénk helyeslés balfelöl és a középen.) és ezt mondom a legelső helyen. A kultuszministerium minden intézkedésének, az egész kultuszkormányzat viselkedésének olyannak kell lennie, hogy megérezze mindenki ebben a nemzetben, a legegyszerűbb földmivesiskola tanítójától fel az egyetem professzoráig, hogy agyafúrt szélhámosokra, gyenge jellemű garázda emberekre nincs szükség a szellemi pályákon. Andaházy-Kasnya Béla: Miért a szellemi pályán? Talán más pályán van? Nagy János (egri) : Azért a szellemi pályán mindenekfelett, mert a szellemi pálya az, amelynek fegyelmeznie és irányítania kell a társadalmat; már pedig a társadalom irányítását és fegyelmezését izgága, garázda és gyenge jellemű emberekre bizni nem lehet, hanem csakis fegyelmezett és nevelt emberekre lehet azt bizni. (ügy van!) Ez a vezéreszme irányítsa a kultuszminister urnák tervezetét a nevelésben. A bizonyítványba ne az legyen egyszerűen beírva, hogy az a tanuló jeles, jó vagy elégséges eredménynyel a felsőbb osztályba mehet, hanem legyen azon a bizonyítványon rajta az, ami a legfontosabb, hogy milyen annak az ifjúnak a jelleme, milyen az egész lelkülete és mit lehet rá építeni majd a jövendőben. Még katonáktól is hallottam, de magunk is tapasztaljuk, hogy az ismereteknek puszta közlése, az óráknak száraz leadása, amelyen mi keresztülmentünk, oly mély nyomot hagy az ifjú lélekben, hogy még ma is, negyven-ötven év múlva sokszor vannak kellemetlen álmaink, amikor érettségizünk még mindig, vagy vizsgázunk a tanáraink előtt. De hadifoglyok is mondják, hogy még a háború nyomorúsága és a fogolytábor iszonyatossága sem tudta belőlük ezt kiverni, még ott is sokszor érettségiztek Szibériában vagy közel Mandzsúriához álmukban. Pedig annak a nevelésnek az iskolákban olyannak kell lennie, hogy az a tanár, az a tanitó megismerje az ifjúnak jellemét. De akkor ott kell lennie annak a tanárnak, annak a tanítónak a gyermek játékánál, szórakozásánál, sportjánál, munkájánál egyáltalában, (ügy van!) 74
