Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. 53 tető bíráskodás alá tartozó egyéneknek katonai büntető biráskodás alá helyezését elrendelő kormányrendeleteket vonja vissza és a folya­matban lévő ügyeket az illetékes polgári biró­ságokhoz tétesse át.« (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) A resszort-ügyekkel, amelyeket a t. mi­nisterelnök ur a kormányprogrammban emiitett, az egyes tárcák általános vitájánál óhajtok fog­lalkozni. Ezúttal csupán azt kívánom leszögezni, hogy a kormány iránt három okból vagyok bizalmatlan. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Először azért, mert rejtélyes körülmények között alakult meg. (Derültség a középen.) Nen tudom, hogy gróf Teleki Pál minister­elnök urat ki, mikor és hogyan buktatta meg. Bizalmatlanságom második oka, hogy a kormány munkatársait különös módon kezdi megválogatni. A harmadik ok pedig, amiért bizalmatlan va­gyok, az, hogy nem látom a kormányt elegendő erősnek arra, hogy azzal a befolyással, amit Beniczky Ödön képviselőtársam — lehet, hogy tévesen — kamarillának nevezett, a kormány megbirkózhassék. Én utánanéztem, hogy volta­képen mit is kell érteni a kamarilla szó alatt, és azt találtam, hogy a kamarilla szó VII. Ferdinánd spanyol király idejében ]ött haszná­latba, mint a kegyeltek és udvari emberek párt­jának elnevezése, mely párt a királyra és a kor­mányra káros befolyást gyakorolt, amennyiben e befolyást saját előnyére aknázta ki. (Elénk derültség a középen és balfelöl.) Hazai történetünk a bécsi kamarilláról emlékezik meg, amely az 1820-as évektől kezdve az alkotmány visszaállitásáig éreztette hatalmát. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur azt mondotta, hogy nálunk nincsen kamarilla. Erre az a válaszom, hogyha nincs kamarilla, akkor van valami ahhoz hasonló, teljesen kamarillaszerü dolog, (Derültség.) egymással jóbarátságban lévő egészen fiatal embereknek, a hatalomba szerel­mes, a hatalom után kapkodó, minden idegen iránt erőszakos, egymást azonban tüzön-vizen át támogató fiatalembereknek társasága, amely szemlátomást Szegedről származik s amely leg­nagyobb részben Move-ista. (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk!) En azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy szé­dítően magas állásokba teljesen fiatal, teljesen tapasztalatlan, teljesen tehetségtelen emberek ülnek, kicsúfolására a szorgalomnak, a tehet­ségnek, letörésére a jogos ambiciónak, közmeg­botránkozására az országnak. Látom azt is, hogy ezek az urak napról-napra jobban terpesz­kednek. Nekem magas állami érdekek parancsolnák, hogy részletesebben beszéljek ezekről az urak­ról, (Halljuk ! Halljuk !) még magasabb állami érdekek azonban azt parancsolják, hogy ezúttal még hallgassak. Egy megjegyzésem igenis van, tudniillik az, hogy mi ugy gondoltuk, hogy egy vesztett háború, két forradalom és egy kegyet­len országdarabolás után csonka Magyarország­nak legtehetségesebb, legjellemesebb, legkiválóbb férfiai jutnak mindenütt, az egész vonalon, a döntő szóhoz, és ebből a szempontból figyeltünk, hogy az 1920. évi I. tcikk 17. §-ában foglalt kötelezettségének az akkori kormány vájjon eleget tett-e. Ezen törvénycikk idézett szakasza szerint a kormányzó mellé a hivatali tennivalók ellátására szükséges hivatalt a ministerium a költségvetés keretében szervezi meg. En ugy látom, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt az alkotmá­nyos befolyását a kormány nem érvényesitette. Már pedig ezen változtatni kell, e tekintet­ben a Nemzetgyűlésre igen nagy feladat vár. A Nemzetgyűlés vagy gyakorolja ténylegesen a közhatalmat, vagy ruházza azt át jogutódjára, a két kamarából álló országgyűlésre, arra azon­ban nincs a Nemzetgyűlésnek joga, hogy a köz­hatalmat csupán színlegesen tartsa magánál, (Felkiáltások jobbfelöl: Ez igaz!) egyébként pedig tűrje, hogy alkotmányellenes befolyások érvényesüljenek. Emiatt nagy az idegesség az egész vonalon, emiatt nyugtalanok a szabad­királyválasztók, emiatt nyugtalanok a legitimis­ták, s emiatt borzad mindenki attól a gondo­lattól, hogy ez az ideiglenes állapot, ami most van, hosszabb időre állandósul. T. Nemzetgyűlés ! Ha tovább igy megy a dolgok sora, amint eddig az előző kormányok alatt ment; ha ugyanazok kontárkodnak vezető szerepben, mint akiket eddig láttunk ; ha továbbra is felelőtlen elemek, mondhatnám, illegitim kis­királyok taszítják félre a felelős tanácsosokat : akkor előre meg lehet jósolni, t. Nemzetgyűlés, hogy bukik a királyság, életrekap a respublika, de a királysággal együtt bukik ez a csonka ország ! A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A gyorsírói jegy­zetekből megállapítottam a következőket (Hall­juk ! t Olvassa) : »Kerekes Mihály : (Somogyi István felé.) Egészen nyugodt lehetsz Somogyi, hogy az is lesz !« — Tudniillik újból képvisejő lesz Drozdy Győző. — »Somogyi István: En csak egyik tagja voltam a bizottságnak ! — Kassay Károly : Azért szégyelheted magad az egész bizottsággal!« Miután ezzet itt a Nemzetgyűlésen az egész bizottság megsértetett, én Eassay Károly kép­viselő urat ezen közbeszólásáért rendreutasítom. (Helyeslés.) Rassay Károly : Személyes kérdésben kérek szót ! (Felkiáltások balfelöl és a középen : Nem lehet!) Bocsánatot kérek, félreértett szavaim megmagyarázása címén jogom van szólni ! T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt előrebo­csátom, hogy azt a kérdéses bizottsági ítéletet megfelelő formában a Házon kívül és a Házon belül jogom van kritika tárgyává tenni. Kije­lentem azt is, hogy azt a bizottsági Ítéletet sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom