Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi Junius hó 9-èn, csütörtökön. 579 nek a Jugendlehre-j ében, amely le van fordítva magyar nyelvre is, ahol gyönyörű példákkal vonatkozásba tudja kőzni az ismereteknek különféle nemeit az erkölcsi folyományokkal, következményekkel. De szükség volna arra, amint a külföldön van, hogy az egyetemen is legyen egy tanszék a moralpedagógia számára. Hogy gyakorlati legyen a nevelés, arra nézve szükséges, hogy az nemzeti és szociális irányú is legyen. Azt mondom ; nemzeti és szociális, és ez alkalommal különösen kiemelem azt, hogy ezt a kettőt nem szabad — amint sokan teszik — egymással ellentétbe helyezni, mert a nemzeti és szociális nem ellentéte, hanem ellenkezőleg, kiegészítő része egymásnak. Különöesn szükséges szociális irányzat a nevelésben akkor, midőn látjuk, hogy a társadalmi rétegek egymással szemben bizalmatlansággal viseltetnek. Még jobban látjuk ezt most a háború után. Hiszen mindenki tudja és panaszkodunk arról, hogy ellentét van a város és a falu népessége között, egyik bizalmatlan a másik irányában s ez a nemzet széttagolására vezet. Azért a pedagógiának, a nevelésnek egyik főfeladata már a gyermeki lélekbe belevinni azt, hogy az egyes társadalmi osztályok egyformán szükségesek a nemzet fejlődésére, hogy az egyes társadalmi osztályok egymásra szorulnak, egymásra vannak utalva és hogy egyik társadalmi osztálynak jólétét nem lehet biztosítani anélkül, hogy a másik társadalmi osztályt szintén fel ne karoljuk- Ez van hivatva arra, hogy uj gondolkozást fejlesszen az emberekben, hogy kivonja őket abból a gondolkozásmódból, hogy csak önmagukra és csak saját státusukra gondoljanak, hanem mindig tudatában legyenek annak, hogy amit én dolgozom, azt nemcsak saját magamért teszem, hanem teszem a köz javára, de azért viszont tudatában legyenek azok is, akiknek talán kevesebb jutott a kézimunkából, vagy akiknek az életben másféle hivatásuk van, annak, hogy azok, akik a legközönségesebb munkát végzik, szintén fontos munkát végeznek, amely nélkül a társadalom és a nemzet nem tudna létezni. (Ugy van I) Csizmadia Sándor: Sőt a legszükségesebb ! GieSSWein Sándor: A szolidaritásra kell nevelnünk az ifjú gyermeki szivet, még pedig több irányban. Midőn egy svájci iskolában megfordultam, különös dolgot láttam ott : egyik szekrény oldalán ott függött egy ij. Kérdeztem a tanítót, mire való ez. Azt mondotta : nem hiába vagyunk mi Teli Vilmosnak unokái, a mi gyermekeink tanulnak az ijjal bánni és ezáltal gyakorolják célzóképességüket, gyakorolják szemüket és ügyes lövészek lesznek belőlük. Igen, ez mutatja azt, — ime én mint pacifista konstatálom azt az üdvös dolgot, — hogy már az iskolában kell a gyermeket testi ügyességre oktatni. Talán a falusi gyermeknek nem annyira szükséges a sport, mint a városinak, mert mikor a fára mászik, akkor is bizonyos sportot gyakorol ; de emellett mégis a gyermeket bizonyos fegyelmezettségre is kell oktatni. Ne legyen az a fegyelmezettség olyan, hogy magát a testgyakorlatot is mintegy dresszé teszi és ezáltal mintegy megunatja, de legyen azért mégis olyan, hogy azt a gyermeket arra vezesse, hogy neked még a játékodban is nemcsak magadra kell gondolnod, hanem egyszersmind az egész közre. Én ezt a svájci példát nagyon utánzandónak találom, nem mondom, hogy betű szerint, hanem annyiban, hogy a honvédelemre, a fenyegetett hazánk védelmére már a gyermek is előkészíttessék. Minél több iskolánk lesz, és minél jobban felkarolják ezt, annál kevesebb kaszárnyára lesz szükségünk. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Usetty Ferenc : Igaza van ! Giesswein Sándor: Mert én a honvédelem biztosítását nem abban találom, hogy a városokban összetömöritve, kaszárnyákban legyen elhelyezve a falusi ifjúság, elvonva éveken keresztül a munkától, ahol el is szokik a munkától és a városban mindenféle nem jót is tanul, hanem azt hiszem épen az ilyen decentralizáció által, épen azáltal, hogy a haza védelmére már a gyermeki lelket és a gyermeki testet is előkészítjük, elérhetjük azt, hogy azután az a katonaság, amelyre mindig szükségünk lesz, ne legyen külön kaszt a nemzetben, hanem legyen összeforrva a nemzettel, amely mindig készen áll akkor, amikor a nemzetnek védelemre van szüksége. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Emellett egyszersmind szószólója vagyok annak, hogy már a gyermeki lélekben is nemcsak a nemzeti szolidaritást, hanem egyszersmind az emberiség szolidaritását is neveljük. Mert e nélkül a tudat nélkül nem fogjuk sohasem elérni azt, hogy ki tudjunk evezni ebből a borzalmas állapotból, amely nemzetet nemzet ellen folyton fegyverre hiv és amely azzal a veszedelemmel fenyeget bennünket, hogy a mi keresztény európai kultúránk romokba dől össze. E tekintetben legyen szabad hivatkoznom a braunschweigi ministerium rendeletére, — Kulturerlass des Braunschweigischen Ministeriums — amelyet kibocsátott a múlt év szeptember 14-én. Hivatkezik a német birodalmi alkotmány 148. §-ára, amely szerint (olvassa) : »soll in allen Schulen die sittliche Bildung im Geiste des deutschen Volkstums und der Völkerversöhnung erstrebt werden«, vagyis azt rendeli el a német alkotmánynak idézett paragrafusa, hogy minden iskolában az erkölcsi nevelés a német nép öntudata és a nemzetek kiengesztelődése értelmében folyjék. E tekintetben azután a következőket emeli ki. A vallásoktatásban azt mondja (olvassa) : »Die Gedanken des Friedens, der Versöhnung und der gegenseitigen Hilfe sind als die Gesinnung Jesu den Kindern so stark zum Erleben zu bringen, dass sie diese in der Familie, unter den Volksgenossen und gegenüber fremden Völkern zu betätigen vermögen.« Vagyis magyarul : a békének, a kiengesztelődésnek és a kölcsönös segítésnek a gondolatát 73*