Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
570 A Nemzetgyűlés 2G4. ülése 19. nám, ismertetnem kell a magyarországi református egyetemes konventnek hivatalos állásfoglalását a felvidéki szervezkedéssel szemben és az azóta megnyilatkozott dunántúli református egyházkerületnek és a középszabolcsi református egyházkerületnek idevonatkozó határozatát. Az egyetemes református konvent nemrég tartott ülésében elitélte a felvidékiek elszakadási törekvéseit és az egység fentartása mellett foglalt állást. Hasonlóképen cselekedett a dunántúli református egyházkerület is ; legközelebb pedig a középszabolcsi református egyházmegye tiltakozott a felvidéki reformátusoknak a magyar egységből való kiszakitása ellen. A magyar református egyetemes konvent ugy gondolkodott, hogy ha ideiglenesen kénytelenek vagyunk is meghajolni a trianoni békeszerződés területi funkciói előtt, nem látja fenforogni azt a kényszert, amely a testvér magyar reformátusok lelki és hitbeli egységét szétszakítani, megzavarni képes lenne. Hiszen, t. Nemzetgyűlés, a magyar reformátusság emlékezik már súlyosabb időkre is nemzetünk történetében, amikor háromfelé volt szaggatva ez a szerencsétlen haza a török hódoltság idejében, később pedig 1711-től 1848-ig, illetve 1867-ig, amikor Erdély és Magyarország két külön államegységet alkotott és nemcsak a hitbeli és lelki egység, de még az anyagi kapocs is fenn volt tartva a református egyházak életében. Ezt nem tudja megzavarni sem a 150 esztendős török járom, sem pedig az abszolutizmus kora. Ezt bizonyltja az a körülmény, hogy a lelkészek, tanitók, tanárok az ország egyik részéből a másikba szabadon mehettek és választathattak meg. Fel van jegyezve, hogy Pápay István dunántúli püspök volt rohonci, veszprémi, ujkomáromi, pápai lelkész és végül, mint belényesi lelkész halt meg. Gelei Katona István a török hódoltság területén, Gelejen született, a magyar Sárospatakon tanult, később Erdélyben szolgált és Gyulafehérváron halt meg. A Dunántúl és Erdély részére Sárospatak, az Alföld meghóditott területei részére pedig Debrecen és Nagyvárad neveltek lelkészeket és tanitókat, A török nem ellenezte a szellemi, vallási és hitbeli közösséget, nem korlátozta a vallási és hitbeli szabadságot. Most, t. Nemzetgyűlés, a XX. század modern elnyomói, inkvizitorai, a cseh állam kormánya nem engedi semmi közösségnek a fenntartását a magyarhoni reformátusokkal, nem engedi meg, hogy a magyarhoni főiskolákban szerzett lelkészi oklevéllel a megszállott református lelkészi hivatalokba megválasztassanak lelkész-testvéreink. A felvidéki református lelkész-parókiákba nem engedi meg a cseh állam megválasztani a lelkészeket, azokat a lelkészeket, alak a magyarhoni iskolákban szerezték okleveleiket. A cél nyilvánvaló. Pásztorok és tanitók nélkül akarja hagyni a felvidéki magyarokat, hogy azok szétzüll jenek és elgyengüljenek teljesen. A művelődés, a tanitás szabadságával és elveivel ellenkező ezen eljárás a békeszerződésben 21. évi június hó 8-án, szerdán. biztosított nemzetiségi kisebbségi jogok vakmerő lábbaltiprása ellen tiltakoznunk kell nekünk is, t. Nemzetgyűlés ! (Általános helyeslés.) Azokhoz a tiltakozásokhoz kell csatolnunk a mi szavunkat, amelyet az egyetemes református konvent, a dunántúli egyházkerület, a középszabolcsi református egyházmegye hangoztatott, amelyhez csatlakozik az egész református egyetemes egyház ; csatolni kell ehhez a Nemzetgyűlésnek is tiltakozó szavát és támogatni kell azt a törekvést, amelyet a magyarhoni reformátusság a presbiteri egyházak világszövetségénél Edinburgban kifejezett, amikor tájékoztatta a cseh állam kultur- és szabadságellenes törekvéseiről és kérte a magyarhoni református egyházak védelmezését, illetőleg lelki és vallási, tanügyi és hitbeli egységének fenntartását. En nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, emelje fel tiltakozó szavát ezekkel egyetemben a magyar protestáns, illetőleg református protestáns egyházak érdekében is. (Helyeslés.) Mert, hogy a veszedelem nagy, a cél a magyarság teljes megsemmisítése, ez teljesen nyilvánvaló. Szlovenszkó teljhatalmú ministerének leiratából, melyet most fogok ismertetni, ez egészen nyilvánvaló és világos. A mindenható minister ezt a levelet a következő levél kíséretében küldte meg a felvidéki magyar református egyházak vezetőinek (olvassa) : »A szlovenszkói református egyház püspökségi adminisztrátor uraknak Bimavska Sobota és Velká Sec. Van szerencsém a csatolt mellékletben megküldeni a teljhatalmú minister válaszát azon emlékiratra, amelyet a szlovenszkói református egyház képviselői neki előterjesztettek. Teszem ezt azzal a kívánsággal, hogy mindkét kerület Főtisztelendő elnöksége tegyen a ministernek javaslatot arra nézve, hogy folyó évi április hó végéig mely napon akarnák egyidejűleg letenni a cseh-szlovák köztársaság iránti hűségesküt a teljhatalmú minister előtt Bratislavában. Ez alkalomból szeretné a minister közösen megállapítani azt a módot, amely szerint az esperesek stb., az összes lelkészek és egyházközségi gondnokok letennék ugyanazon hűségesküt és ha a református egyház képviselete kívánni fogja, az emlékiratban emiitett némely kérdésre vonatkozólag a minister részletesebb megvilágítást fog nyújtani. Kérem erről a kerületi főgondnok urakat is értesíteni. A minister helyett Ján Simkovic kormánytanácsos. A fordítás hiteléül Sturda.« Meg kell jegyeznem, hogy ez a Ján Simkovic, aki most teljesen elferdítve írja a nevét, a felvidéki lutheránus egyházaknak esperese volt és azelőtt ugy irta magát : Simkovics János ; mióta azonban a pozsonyi ministerium ministeri tanácsosa, méltóságos ur lett, azóta magát Ján Simkovicnak írja. T. Nemzetgyűlés ! A felvidéki református egyházak tisztviselői kara mindeddig hűségesküt a cseh államnak nem tett. Mielőtt szóbaállanának velük, — amint ez az átiratból nyilvánvaló — az első követelmény a hűségeskü letétele. Még ma sem tették le azt, amint emiitettem. Hogy miért
