Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

J Nemzetgyűlés 204, ülése 1921, évi június hó 8-án, szerdán, 553 Gaal Gaszton : Nálunk a nehéz ló is beválik ! Magyar Kázmér: Igen, amig háborúba nem kellett mennie, de ott elakadt. Es hogy micsoda hirnévre emelkedett Magyarországnak a lótenyésztése, atekintetben elég talán arra utalnom, hogy azt nemcsak az összes európai államok elismerték, hanem maga Amerika is nagyon jól ismerte, hiszen megtörtént, hogy mikor a földmivelésügyi ministerium egy bizottságot küldött ki Amerikába közgazdasági és mezőgazdasági tanulmányútra, odakint Amerikában azt mondták a bizottságban résztvevőknek, hogy: mit akarnak itt az urak, miért jönnek Amerikába azok, akiknek Mezőhegyesük van. Utalok arra is, t. Nemzetgyűlés, hogy Japán, ez a tőlünk meglehetős hajitástávolságra lévő állam, Nisnihata di Manuba nevezetű kapitányát másfélesztendeig tartotta Magyarországon a magyar lótenyésztés tanulmányozására, és szállitottuk a könnyüvérü magyar lovakat abba a Japánba, amelynek talán könnyebb lett volna Arábiából vagy Szíriából szállitani, mint idejönni lóért Magyarországra. Most, hogy lótenyészintézeteink ügyeit ekhépen a Nemzetgyűlés elé hoztam, bátor volnék még a költségvetési vita kapcsán az országos geológiai intézetnek, a földtani intézetnek ügyét is megemlíteni pár szóval, meleg pártolással ajánlva azt a földmivelésügyi minister ur figyelmébe.^ En a földtani intézetet olyannak tekintem, mint egy malomban, egy szeszgyárban, vagy valaminő más gyárüzemben a laboratóriumot. Nem képzelek gyárüzemet, amely jól működhetnék anélkül, hogy egy tudományosan vezetett és kezelt laboratóriuma ne lenne. Magyarország közgazdasági életének laboratóriuma ez a földtani intézet, amely több mint egy félszázados múltra tekinthet vissza ós amelynek eredményei olyanok, hogy mi azokat nemcsak értékelni, de részben felismerni sem tudjuk, csak ugy, mint ahogyan nem is vesszük észre, hogy a májusi eső eredménye a gyönyörű kalász. Ugyanígy nem tudjuk, hogy a földtani intézetnek milyen irányú kutatásai vitték a tudományt, a haladást annyira, hogy végül is a mostani eredményeket üdvözölhetjük. Ezt a földtani intézetet kegyetlenül megcsúfolta a bolsevizmus. Gyűjteményeit felforgatta, tönkretette, tudományos dolgozatait elpusztította, munkásságát megbénította, egyszóval rengeteg kárt okozott. Pedig ha valamikor, amikor még gazdagok voltunk, amikor még könnyen bánhattunk a területekkel, könnyen találhattunk a nagy ország minden részében közgazdasági evolúciónk számára szükséges anyagokat, indokolt és szükséges volt a geológiai intézet, mennyivel inkább van reá szükség ma, amikor ilyen kicsi területen kell vasércek, nemesfém, agyag és egyebek után kutatni, nem is szólva arról, hogy a hidrográfia egészen az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. intézet kezében van. Magyarország mai területéből jóformán minden talpalattnyi részt ismernünk kell, hogy fokozódó igényeinknek és céljainknak megfelelhessünk. Ilyen körülmények között azt hiszem, hogy az a dotáció, amelyben a geológiai intézet eddigelé részesült, talán nem megfelelő. Rá kell bíznom, és mert bizalommal vagyok a kormány iránt, nyugodtan rá is bizom a kormányra azt, hogy ezt az intézetet, amelynek olyan fényes múltja és eddig olyan eredményes működése volt és amely oly sokra van hivatva, megfelelően támogassa. Nagyon melegen ajánlom az elmondottakat a t. fölmivelésügyi minister ur figyelmébe. A költségvetést egyébként elfogadom. (Elénk éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Birtha József jegyző: Plósz István! Plósz István: T. Nemzetgyűlés! Nem volt szándékomban felszólalni, minthogy azonban gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam a gazdasági szakoktatás kérdéséről, hogy ugy mondjam, programmot adott a földmivelésügyi kormánynak, ehhez kívánnék hozzászólni. Talán azt is mondhatnám, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor mindenki a többtermelésről beszél, amikor a suszter is, a kőműves is, szóval mindenki arról beszél, hogy minél többet kell termelni, talán mégis mi földmivesemberek vagyunk a legilletékesebbek, akik erről beszélhetünk és egyetmást az illetékes körök figyelmébe ajánlhatunk, kérve, hogy amit mi nem tudunk megcsinálni egyedül, abban hivatalosan támogassanak bennünket ugy erkölcsileg, mint anyagilag. (Helyeslés jobb felöl) Azt mondja gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam, hogy a gazdasági szakoktatást ugy kell megcsinálni, hogy középfokú gazdasági iskolákat kell felállítani és vándortanárokat kiküldeni, akik a népet oktatják. Én nagyon szépnek, nagyon helyesnek tartom ezt a dolgot, azonban a falu népének gondolkozását ismerve, nem tartom elegendőnek. Én tovább mennék, hiszen annyira mostohagyermeke volt a földmivesnép eddig, a múlt időkben a földmivelésügyi kormánynak, vagy mondjuk általában az államnak, hogy semmit sem költött rá. Amit költött, azt a nagybirtokra, annak a szakoktatására és annak fejlesztésére költötte. Ha külföldi gazdasági tanulmányutakra vittek embereket, sohasem vittek ki kisembereket, hogy azok saját szemükkel láthatták volna, hogy ,tulajdonképen hogy kell többet termelni. Én körülbelül 12—13 esztendővel ezelőtt Czettler Jenővel, most már képviselőtársammal, egy szövetkezeti gyűlésen, amelyen szintén a többtermelés kérdését tárgyalták — a gazdaszövetségek és az OMGE rendezett egy nagygyűlést, és ha jól tudom, egy magyaróvári gazdasági akadémiai tanár a tejtermékek előállításáról, értékesítéséről stb. tartott előadást — mondom, Czettler Jenő képviselőtársammal 70