Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
538 A Nemzetgyűlés 204. ülésé 1921, éií ramus hó 8-án, szerdán. csak pár héttel ezelőtt is az volt a helyzet, hogy ha valakinek a véghelyeken valami postai ajánlott küldeménye vagy utalványa érkezett, 100 koronás utalvány kiváltása érdekében 50—55 kilométer távolságból Sárospatakra kellett elmennie. Az útiköltség oda és vissza 112 korona, tehát az illető az előtt a probléma előtt állott, vájjon fel ne vegye-e azt az összeget, vagy pedig ráfizessen-e. Nem is akarom említeni azt, hogy micsoda körülményes módon tudott hozzájutni ezen a vidéken élő testvérünk egy ajánlott levélhez 10—12 nap vagy két hét múlva. Tartozom azonban kijelenteni, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur, amikor én pusztán élőszóval feltártam előtte ezt a helyzetet, olyan nemes megértéssel, annyi előzékenységgel, sőt — ezt is ki kell jelentenem, — oly szinte hihetetlen gyorsasággal intézkedett ennek a kérdésnek szanálása iránt, (Elénk éljenzés.) hogy én azt itt megemlíteni egyenesen becsületbeli kötelességemnek ismerem. (Helyeslés és éljenzés.) Már nem mondhatom azonban ugyanezt a végrehajtásról. Mert amikor a kereskedelemügyi minister ur volt kegyes december 14-iki felszólalásomra, hozzá intézett rövid, szóbeli panaszomra egy kétsoros feljegyzés alapján már 16-án intézkedni, április hó folyamán még minden abban az állapotban volt, mint amiben volt panaszom idején. Epen azért tekintettel kell lennünk a végrehajtásnál felmerülő érzéketlenségekre, továbbá arra is, hogy ezzel még nincs rendezve a kérdés, nincs kielégítő, megfelelő eredménnyel rendezve pl. arra a vidékre nézve sem, de nincs ezzel a kérdés rendezve általában az egész érdekeltséget tekintve. Hiszen nekem nem az a hivatásom, nem az a feladatom, hogy ebben a tekintetben kizárólagosan egy vidéknek érdekeltségét képviseljem, hanem igenis a mi hivatásunk, feladatunk az összességet szemügyre véve figyelembe venni a bajokat és kérni azoknak orvoslását. Mivel pedig tudomásom van arról, hogy épen ilyen helyzetben van köröskörül jóformán egészen az u. n. országhatár mentén az érdekeltség, vagyok bátor ennél a címnél a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »A Nemzetgyűlés felhívja a m. kir. kereskedelemügyi minister urat, hogy a m. kir. posta- és távirdaigazgatóságokhoz küldjön le sürgős rendeletet aziránt, hogy az igazgatóság megbízottjai az érdekelt községek és érdekelt hatóságok képviselőivel, azok közbejöttével haladéktalanul állapítsák meg, hogy postai- és távirdai ellátásuk tekintetében mily helyzetet teremtett számukra a trianoni béke és mily rendezés szüksége forog fenn az ebbeli legminimálisabb érdekek sürgős kielégítése tekintetében.« (Helyeslés.) Igen t. Nemzetgyűlés! En magához az ügyhöz, de a nemzethez is sokkal méltóbbnak tartom azt, ha ilyen generális intézkedéssel rendezik ezt a kérdést, ahelyett, hogy az érdekeltség részéről jövő apró-cseprő kérvényezésekkel belefulasszuk ezt az ügyet a bürokratizmus posványába. Annál inkább tegyük meg ezt, mert egyenesen kulturális érdek fűződik ahhoz, hogy ezeknek a határszéli érdekeltségeknek postaés távirda-ügye rendeztessék. El se méltóztatnak hinni, hányan panaszolták, intelligens emberek, hogy hónapok óta nem járatnak újságot, mert azt mondják, miért hordassák az újságot, mikor azt csak 12—-15 nappal a megjelenés után kapják meg, amikor az az újság rájuk nézve anachronizmussá válik. Szabó Zoltán : Nálunk hasonló mizériák vannak ! Janka Károly : T. barátom, én nem helyi ügyről beszélek, mert utánajártam és tudom, hogy ez igy van végesvégig az egész vonalon mindenütt. Az az igazságtalan, az a lelkiismeretlen, az a kegyetlen trianoni béke megölhette pillanatnyilag reményeinket, de azt nem szabad megengedni, hogy ennek a békének hatása megölje a lelkeket. (Helyeslés.) Kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, legyen szives a határszélen élő testvéreink magasabb kulturális érdekében is hozzájárulni ehhez a határozati javaslathoz. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Azokat a visszásságokat és nehézségeket, amelyek az u. n. demarkacionális vonal körül a postai, vasúti és táviratforgalom tekintetében fennállanak, igen jól ismerem, és ahol lehetett, ott már segítettem is provizóriumok utján. Végleges rendezést azonban itt nem lehet csinálni, mert hiszen jönnek a határkiigazitó-bizottságok és mi reméljük, hogy ezek a határok nem ott lesznek, ahol a damarkációnális vonal van. Nem lehet tehát ott vasutvonalakat épiteni, táviróberendezéseket csinálni, amelyek sok milliót igényelnének, legfeljebb időleges kisegítő eszközökkel kell javítani a helyzeten, amennyire az lehetséges. Az ilyen rendelkezéseket én meg is tettem, azonban mindenütt ez nem történt meg és amennyiben a t. Ház bölcsessége szükségesnek tartja, hogy a Janka Károly igen tisztelt képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat elfogadtassák, nekem a magam részéről nincs észrevételem az ellen, hogy az határozattá emeltessék. De hozzátehetem, hogy ha az nem is fogadtatnék el, akkor is készségesen megtennék mindent, hogy azok a mizériák, amelyekre a t. képviselő ur utalt, a lehető legrövidebb idő alatt, ha szükséges, ideiglenes intézkedéssekkel, megszüntettessenek. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem Janka Károly képviselő urat, méltóz-