Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204, ülése 19k Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: De amikor a törvény nem ad felhatalmazást. (Derültség. Elnök csenget.) Előterjesztett egy határozati javaslatot Vértes Vilmos István képviselő ur is, amelyben a kormányt utasitani kívánja arra, hogy a díjszabásokat bizonyos cikkekre nézve szállítsa le. Erre vonatkozólag a minap, mikor Schandl Károly képviselő ur interpellációjára feleltem, már nyilatkoztam. Kijelentettem, hogy a kereskedelemügyi ministeriumban előkészítés alatt áll az uj személy- és árudíjszabás kidolgozása. Megmondottam, hogy mindaddig, amig az uj vámtarifa nincs meg, nem lehet az uj díjszabást sem kiadni és életbeléptetni, mert a kettő szoros összefüggésben van egymással. Mivel az uj vámtarifa már szintén kidolgozás alatt áll, remélem, hogy amikor azt módunkban lesz életbeléptetni, ugyanakkor megoldhatjuk a vasúti díjszabás kérdését is. Méltóztatnak azonban tudni, hogy a trianoni szerződés arra kötelez bennünket, hogy a ratifikálástól számított hat hónapig még az 1914-ben érvényben volt vámtételeket fenn kell tartani. Ennélfogva csak a ratifikálás után hat hónappal fogjuk az uj vámtarifát életbeléptetni és ugyanakkor fogjuk óletbeléptetni az uj vasúti árudíjszabást. Akkori felszólalásom során emiitettem azt is, hogy igenis hajlandó vagyok megtenni azt, hogy ha valamelyik cikknek az értéke már ma nincs arányban az illető vasúti díjtétellel, én az illető díjtételt refakciával, vagy egyéb utón hajlandó vagyok leszállítani. (Helyeslés a középen. ) Ebben a tekintetben megint várom az érdekeltség javaslatait és mihelyt azokat meg fogjuk kapni, akkor ezeket tárgyalás alá fogom venni és ott, ahol indokoltnak mutatkozik, a jelenleg érvényben lévő díjtételt haladéktalanul le fogom szállítani. Ilyen helyzet mellett szükségtelennek tartom, hogy erre vonatkozólag a Nemzetgyűlés külön utasítást adjon a kereskedelemügyi ininisternek, mert ez az én most tett kijelentésem és kötelező Ígéretem, azt hiszem, elegendő a t. Nemzetgyűlésnek, mert ha nem akarnám betartani igéretemet, nem valósítanám meg azt akkor sem, ha ezt a Nemzetgyűlés egy határozati javaslat elfogadásával kötelességemmé tenné. De miután — ezt már előbb is emiitettem — igenis hajlandó vagyok, sőt szükségesnek tartom egyes áruk díjtételeinek a leszállítását, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az igéretemet tudomásul venni és a határozati javaslat elfogadásától eltekinteni. (Helyeslés a középen.) A múlt alkalommal, amint arra hivatkozott báró Szterényi ur is, a tárcámhoz tartozó ügykörök tekintetében csak az iparra és kereskedelemre vonatkozólag nyilatkozhattam az idő rövidségénél fogva kimerítőbben. A tárcám ügyköréhez tartozó többi ágazatok tekintetében csak igen röviden nyilatkozhattam, inkább csak t, évi június hó 8-án, szerdán. 535 rövid pillantást vethettem a vasutügyre, a hajózási ügyre és a posta ügyére stb. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Miután a pénzügyminister ur már nyilatkozott arra nézve, hogy az 1920/21. évi költségvetést legközelebb a Nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni és ott alkalmam lesz azokra a kormányzati ágazatokról is behatóan nyilatkozni, amelyekre a múlt alkalommal már nem térhettem ki, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ma eltekintek attól, hogy ugy a vasút, mint a posta, mint a hajózás kérdéseivel, valamint a szociális kérdésekkel foglalkozzam. Méltóztassék türelemmel lenni, amig a legközelebbi költségvetés tárgyalására kerül a sor-. (Helyeslés a középen.) Ezzel be is fejeztem beszédemet. Befejezem azzal, amivel kezdtem : még egyszer köszönetet mondok a t. Nemzetgyűlésnek azért a jóakaratért és érdeklődésért, amellyel tárcám iránt viseltetni méltóztatott, és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a kereskedelemügyi tárcára vonatkozó előirányzatot a költségvetésben megszavazni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : A közólelmezósügyi minister ur kivan szólni. Mayer János közélelmezésügyi minister: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk !) A háború alatt a közkormányzat legfőbb programmja a közellátás, a közélelmezés volt. A közellátás, a közélelmezés biztosítása szempontjából a kormány kényszerítve volt olyan rendelkezések megtételére, amelyek a magán és önrendelkezési jogba mélyen belenyúltak. Ezek a rendelkezések mármár annyira megzavarták a termelés folytonosságát és annyira ónsúly gyanánt nehezedtek ugy a termelésre, mint a fogyasztásra, hogy ma már elértünk oda a háború befejezte után, hogy ugy a termelők, mint a fogyasztók ez alól a nyomasztó súly alól egyre szabadulni óhajtanának. Hogy csak egyre utaljak, a kerületemben járván a múlt hetekben, amikor leléptem a vonatról, az indóház emeletéről egy buzakalászból és gyöngyvirágból font csokor esett a lábam elé, amelyen egy papírszeletre az volt írva : A kukoricaliszttől ments meg, uram, minket! (Derültség.) Ezt a csokrot egy fogyasztó hölgy dobta a lábamhoz. Amikor beérek a gyűlésre, a gyűlés ezrei tele torokkal ordítanak : A rekvirálástól ments meg, uram, minket! Megnyilvánult tehát itt a fogyasztónak és megnyilvánult a termelőnek az óhaja és az egyik azt mondja, hogy a kukoricaliszttől ments meg, a másik pedig azt mondja, hogy a rekvirálástól ments meg. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A háború befejezte után végre már rá kell térnünk a szabad forgalomra, és be kell rendezkednünk ugy, hogy ezek a kényszerítő rendszabályok ne zavarják a termelést, és megkönnyítsük az ellátást, hogy mindenki szabadon gondoskodjék önmagáról és szabadon szerezhesse be azt, amire szüksége van
