Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. Elnök: A tanácskozási idő délután két óráig tart és még 10 perc van hátra. Méltóztatnak hozzájárulni a képviselő ur kéréséhez ? (Igen!) Akkor az ülést fel fogom függeszteni, de előbb egy bejelentést kell tennem. Az országos földmives szövetség holnap tartja nagygyűlését a Vérmezőn és erre a Nemzetgyűlést is meghivta. Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés a maga képviseletével — minthogy az elnökség a megjelenésben akadályozva van — Dömötör Mihály képviselő urat bizza meg és azok a képviselő urak, akik a nagygyűlésen résztvesznek, szíveskedjenek ott Dömötör Mihály képviselő ur vezetésével megjelenni. (Helyeslés.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Szilágyi képviselő urat illeti. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur a kormány programmjában a királykérdésről azt emiitette, hogy a királykérdéssel ezideig foglalkozni nem is lehetett volna, mert hiszen az 1920 :

1. tcikkben azt hatáozata a Nemzetgyűlés, hogy a békekötés utáni időkre tartja fenn a királyság személyi kérdésének megoldását. De a miinsterelnök ur programmbeszédjében kijelentette, hogy azt óhajtja, hogy ezután se, tehát a békekötés után se foglalkozzék a Nemzetgyűlés a királykérdéssel mindaddig, amig a belpolitikában teljes nem lesz a konszolidáció és a külpolitikai helyzet meg nem engedi, hogy külbefotyástól mentesen dönthessünk. En ennek a mindenáron való kikapcsolásnak ellene vagyok és igenis el tudok képzelni olyan eseteket, amikor a királykérdés nagyon is aktuális és abban a döntés provokálását magam is elősegiteném. Ilyen eset volna pl. az, ha azt látnám, hogy itt arepublikánus mozgalom erőre kap épen a királyságkérdés kikapcsolásának következtében, vagy ha azt látnám, hogy itten a legfőbb hatalom gyakorlásánál, vagy egyébként a kormány működésénél is alkotmányellenes belfolyások érvényesülnek. Ez esetre abba a helyzetbe kell képzelnem magamat, hogy magam is sürgetném, hogy a királyság személyi kérdését vagy balra vagy jobbra, akármi módon dűlőre kell vinni. A királykérdéssel ugy vagyunk, hogy abban ugy a forradalom, mint az ellenforradalom félmunkát végzett. A forradalom nem detronizálta a koronás királyt, az ellenforradalom nem hozta vissza a koronás királyt. A forradalom nem törvényesítette a maga úgynevezett vivmányait, az ellenforradalom pedig nem söpörte el a forradalom maradványait. Le is döntötték a trónt, meg nem is ; helyre is állították a királyságot meg nem is ; hagyományos szokás szerint félmunkát végeztek és ennek a félmunkának a következménye azon helyzet, amely reánk, a Nemzetgyűlésre szakadt. A Nemzetgyűlés sem foglalt határozottan álévi május hó 21-én, szombaton. 47 lást, nem döntött határozottan abban, hogy visszamegy-e az 1918 október 30-i állapotra, vagy pedig csupán az 1919 március 20-i állapotra megy vissza. Ez az oka annak, hogy a Nemzetgyűlés tehetetlenül vonaglik a királykérdésben, minden politikus inficiálva van a királykérdés bacillusaitó], de megfelelő orvosszert sem az egyik, sem a másik nem tud hozni. Pártokra szakadtunk máris és annyira élesen állunk szemben egymással, hogyha akarják a harmadikok és ha örülni akarnak a harmadikok, akkor bennünket igenis polgárháborúba kergethetnek bele. (Ellenmondások. Felkiáltások jobbfelől : Csak a népet hagyják beszélni ! A nép egyséA királykérdés kikapcsolása sok tekintetben lehetetlennek is látszik. Voltak itt már képviselőtársaim, akik rámutattak arra, hogy pl. az Uj Nemzedékben annak idején a tárcarovatban csendes propaganda folyt őfelsége IV. Károly király mellett, viszont most én is tudok két esetet felhozni, pl. a Virradat hasábjain Oláh Gábor Álmodó Magyarok cim alatt leközölt regénye csendes propaganda őfelsége IV. Károly király ellen, avagy pl. ott van a Szózat május 1-én megjelent számában Csűrös Zoltán »Prága felé« c. tárcája, amely Hunyadi János kormányzóságát irja le és különös módon, de nagyon átlátszó célzattal mintegy megfenyegeti a jelenlegi ideiglenes államfőt, hogy esetleg arra a sorsra jut, mint Hunyadi János, hogy elhatározása azt a következményt vonná maga után, hogy családjának egyik tagja lenne elhatározásának áldozata. Ugy látszik, hogyha máshol nem, a tárcarovatokban, de a királykérdést igenis folyton napirenden tartják. (Egy hang balfelől : Tudományos alapon !) A legutóbbi királylátogatás eseményeit vizsgálva több megfigyelést tettem és ezek alapján kifogásom van az ellen, hogy nem láttam eléggé kidomborítva azt, hogy a királykérdésben egyedül és kizárólag a Nemzetgyűlés van hivatva dönteni. (Helyeslés balfelől.) Én láttam azt, hogy ő felsége Budapestre érkezésekor döntött az ideiglenes államfő (Felkiáltások jobbfelől : A kormányzó őfőméltósága I) és láttam, hogy a Nemzetgyűlés mellőztetett ; láttam azt, hogy a kormány cselekedett és azután csak beszámolt arról, amit mondott. de azon — ha akartunk volna is — akkor már nem is lehetett volna változtatni. (Felkiáltások jobbfelől : Nem is akartunk !) A Nemzetgyűlés jogköre és jelentősége ennél az alkalomnál a szó szoros értelmében elhomályosult, ami ellen én ünnepélyesen óvást emelek. Azt sem tartom helyesnek, — mint ahogy mondták — ha mindenáron ki akarjuk kapcsolni a királykérdés. Pl. épen Őfelségének mostani látogatása nagyon is alkalmas esemény arra, hogy sokan revideálják az álláspontjukat. Nem fogják rossz néven venni pl. a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaim, ha elmondom, hogy jól tudom, hogy az úgynevezett szabadkirályválasztó vagy alkotmányos királyválasztó t. képviselőtársaimnak terve az volt, hogy az eckartsaui levelet fogják becikkelyezni, mint meg-