Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán, Rakovszky István és Kenéz Béla elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1920—21-ik évi költségvetés tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — Az indítvány- ós interpellációs-könyvek felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Birtha József interpellációja a felvidéki reformátusok sérelmei tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Hegedüs Lóránt, Hegyeshalmy Lajos, Szabó István (nagyatádi), Vass József, Belitska Sándor, Mager János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Gerencsér István jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szabóky Jenő jegyző ur; a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Birtha József jegyző ur. Schandl Károly képviselő ur a házszabályok 215. §-ára hivatkozva szót kért. En a képviselő urnák a szót e címen megadtam. A képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Nemzetgyűlés! Báró Szterényi József képviselő ur tegnap volt szives legutóbbi beszédem kapcsán néhány megjegyzésemmel foglalkozni. Rendkívül sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem méltóztatott kellő figyelemre méltatni legutóbbi beszédemnek azt a passzusát, amelyben én az általa kifogásolt számadatot már rektiíikáltam. Ha meg méltóztatnak engedni, röviden felolvasom. (Halljuk! Halljuk!) (Olvassa) : »En átnéztem lelkiismeretesen az egész vitaanyagot, különösen Szterényi t. képviselő ur, akkori államtitkár beszédeit, amelyekben a legapróbb részletekre, mindenre kitért és válaszolni iparkodott ; igyekezett minden érvet megcáfolni, arra azonban, hogy ez a kétszáz milliós beállítás téves volna, egyáltalában nem tért ki, ezt egyáltalában nem cáfolta meg, tehát hallgatólag beleegyezett abba, hogy igenis ennyiről van szó. És voltaképen hogyha nem költöttek el kétszáz millió koronát, az nem is annyira Szterényinek és az akkori érának az érdeme, hanem valószínűleg a közbejött események következtében hiúsult meg, hogy az előirányzott 200 millió korona felhasználtassák.« Amint méltóztatnak látni, én már elismertem azt, hogy ennyi volt előirányozva és hogy nem költöttek el belőle ennyit. De hozzátettem, hogy (olvassa): »de nem is az a fontos, hogy mekkora volt ez az összeg. Az én beszedemben egészen más momentumokra helyeztem a súlyt« ... »Nem az a lényeg, hogy a kétszáz millió korona elhasználtatott-e vagy sem. Én a lényeget arra helyeztem, hogy idegen tőke és nagybankok kapták ezeket az iparfejlesztésre szánt összegeket, ahelyett, hogy azokból tényleg a magyar ipart fejlesztették volna«. Azt pedig, azt hiszem, eléggé sikerült bebizonyítanom, hogy az iparfejlesztésre szánt ezt a — mondjuk — 47 millió koronát, amelyet tényleg felhasználtak, jórészben idegen vállalatoknak, olyan gyáraknak adták, amelyek mögött nagybankok voltak, amelyek tehát nem szorultak ilyen nagy szubvenciókra. Céloztam ón beszédemben — s ezt ajánlom Szterényi József t. képviselőtársam figyelmébe — arra, hogy ha volt valaha privilegiumos rendszer, az különössen a régi rendszer volt, amikor a privilégiumok minden téren hatalmasan tenyésztek. Köszönettel veszem a képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy a szövetkezeteket nem kívánja támadni, konstatálom azonban, hogy akkor, amikor minduntalan megismétli azt a vádját, hogy a szövetkezetek monopóliumokból ós privilégiumokból élnek, ezzel a szövetkezetek presztízsét annyira rontja, hogy jobban támadni aligha lehet a szövetkezeteket. A másik megjegyzésem pedig az, hogy a falusi szövetkezeteket nem lehet elválasztani a szövetkezeti központoktól, mert szövetkezeti központ nélkül a vidéki szövetkezetek sem exisztálhatnak, amint azt a tejszövetkezeti mozgalom eléggé mutatja. Azt mondotta nekem báró Szterényi József t. képviselő ur ; hogy a szövetkezetek jogos téren maradjanak. En konstatálom, hogy a kereskedelmi törvény ugyanazt a teret biztosítja a szövetkezeteknek, mint akármely más kereske-
