Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Newrctgyülés 203. ülése 1921. évi június hó 7-en, kedden. 513 részét látja el, el van halmozva ezzel a munkával és hozzájárul még az egész iparnak és az egész kereskedelemnek az irányítása és odatartozik a munkásügy is, amely azonban a költségvetésben egy nevetséges kis tétellel szerepel, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) holott nekünk van egy népjóléti és munkaügyi ministeriumunk is. Már most nem is gondolok arra, hogy ezt a dolgot máról holnapra lehessen megcsinálni és egy szóval sem akarom mondani, hogy ez valami bizalmatlanságot jelentene azokkal a férfiakkal szemben, akik ma az illető reszortok ügyeit viszik és viselik magukon a mai ministerek minden ódiumát és töviskoszoruját, mert aki lelkiismeretesen ül ma a ministeri székben, annak ugyan nincs ma nevetnivaló dolga. De a helyes csoportositás mégis csak az volna az én nézetem szerint, hogy a pénzügyministeriumot fel kellene szabadítani minden technikai ügytől. Elég dolga van annak az adókivetéssel és az efféle dolgokkal. Az összes technikai ügyeket, tehát a bányászatot, a vasúti közlekedést stb. össze kellene csoportosítani a közmunkaministeriumban már csak azért is, mert nekem meggyőződésem, hogy ennek a ministeriumnak az élére, ha ez valamikor létesülne és keresni kellene a hozzávaló embert : ezt a mérnökség köréből kellene venni. Megmaradna a kereskedelmi ministeriumban a tisztán kereskedelmi és ipari ügyek vezetése, amely munkakör kijelölné a maga emberét, mert azt ugyebár az iparosok, a gyárosok, a kereskedők köréből lehetne kiválasztani. Akkor igazán olyan volna ez a csoportositás, hogy az a munkakör az illető élettapasztalatainak is megfelelne. Ezáltal természetesen a népjóléti ministerium feleslegessé válnék, de azt hiszem, hogy az is. Mert bár a munkásügyek a legfontosabb ügyek közé tartoznak is, az állami kezelés szempontjából a munkásügyek mindig gazdasági ügyet fognak jelenteni ; a politikai ügy egészen más lapra, semmi esetre sem egy reszort-ministerium keretébe való. (Helyeslés.) De akkor a munkásügy, mint gazdasági ügy, oda tartozik az ipar csoportjába és odavaló a kereskedelmi ministerium körébe. A közegészségügy ellátására maradna azután természetesen megint a megfelelő szakember. Ezt már nem külön ministerium keretében kellene megoldani, hanem esetleg egy önálló intézet segítségével, amely, mondjuk, a belügyministeriumhoz tartoznék. Ez az eszme ma nem akar inditvány lenni. Szterényi báró ur hasonló ideát emiitett a pénzügyi bizottságban, amikor én erről a dologról szóltam. Neki is hasonló terve volt, de nem került megvalósításra. Nem is lehet máról holnapra megvalósítani. Én azonban, amikor ezeket az irányokat keresem, mégis azt hiszem, hogy ez jelöli meg a helyes irányt. Befejezem beszédemet. Igyekeztem rámutatni arra, hogy az ország állapota az összeomlás után, sajnos, olyan, hogy ezerféle kritikának és ezerféle panasznak lehet és van is helye. Ssnkitől azonban ezen a kerek világon NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ, 1020-1921. — X. KÖTET, nem lehet megkövetelni, hogy ő itt rövidesen gyökeres fordulatot idézzen elő. (ügy van I) Itt évtizedeknek legszigorúbb munkájára lesz szükség. S minthogy ennél a tárcánál én ma a ministeri székben olyan férfiút látok, akinek a becsületessége, munkabirása és jó szándékai iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés ! Nagyon röviden, tényleg távirati stílusban akarok én is pár szót szólni. Felszólalásomra különösen előttem felszólaló képviselőtársaim beszéde késztetett. Ls akarom szegezni, hogy igenis, vannak bizonyos esetek, amelyeket letagadni nem lehet és amelyeknek esetleg más szinben való beállitása nem volna helyes. Weiss Konrád igen t. képviselőtársam egy kérdést intézett a kereskedelemügyi minister úrhoz. Azt mondta, hogy csinálja meg a segédtiszti státus megszervezését. Adja meg a címet, fizetés ugy sem kell. T. Nemzetgyűlés ! Ha Magyarországon vagy akárhol másutt egy uj elhelyezkedést csinálunk, ha uj beosztásba kerülnek az alkalmazottak, — akár tisztviselők legyenek, akár altisztek, akár szolgák — akkor ők egy más társadalmi légkörbe kerülnek bele, és én nem irom alá, hogy azt ingyen csináljuk meg. Én követelem, hogy ezt megcsináljuk, követelem már 15 vagy 18 esztendeje, követeli a vasutasok összessége, mert ehhez jogot szerzett a vasutasságnak az a rétege, amelyet erre jogosultnak elismerünk. De akkor, amikor ezt majd a törvényhozás tárgyalja és meg is csinálja és csakugyan felállítják a segédtiszti státust a négy középiskolát végzettek részére, mint ahogy ez megvan a bíróságnál és megvan mindenütt másutt, és ha az illetők más társadalmi miliőbe kerülnek, akkor ez bizonyos megterhelést fog maga után vonni. Amikor a kereskedelemügyi minister ur evvel a kérdéssel fog foglalkozni, én arra kérem a minister urat, hogy a segédtiszti státus beállításánál gondoskodjék a költségvetés keretében arról is, hogy abba megfelelő tételt vegyenek fel, hogy azok az emberek a fizetésben is megfelelő megkülönböztetéshez jussanak. Szó volt továbbá a kinevezésekről. En leszek bátor most egyelőre három olyan alkalmazott esetét felhozni, akik régen teljesítenek szolgálatot, de szerencsétlen körülmények folytán —mert részt vettek a világháborúban, később pedig, amikor hazakerültek, az ország szerencsétlen helyzetbe jutott — tíz év multán sem. tudnak az államvasutaknál kinevezéshez hozzájutni. Van itt egy Csete József nevű négy középiskolát végzett raktárnok, összes \dzsgáit letette. Még 1913-ban jött a vasúthoz. A rákövetkező évben elment a harctéré és 50 hónapig volt ott. Nemcsak kinevezve, de még rendszeresítve sincs. Spevák Károly érettségizett és tanfolyamot végzett állomásfelvigyázó 1910 március 10-ikén, tehát 11 esztendeje lépett a vasút 65
