Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

A Nemze és 203. ülése 1921 az első időben nem mondják meg, hogy milyen fizetést kapnak, hanem az első hónap végén 350 koronát kapnak a kezükbe. Ha valaki 16—18 éves korában lép be, az 450 koronát kap. Engedelmet kérek, ez olyan minimális fize­tés, hogy ezért az a leány nem is maradhat ott, hanem egyszerűen elmennek. Aki már 4—5 évig szolgál, 7—800 koronát kap. Az ilyen nyomorultan fizetett és agyonzaklatott, agyon­kinzott leányoktól nem is lehet kívánni, hogy tisztességes munkát végezzenek. A pénzügy­minister ur, aki mindig nagy bank élén állt, tudja azt, hogy az ilyen munkát külön kell jutalmazni és az ilyen munkát a bankban külö­nösen megfizetik. Csodálom, hogy a pénzügy­minister urnák épen erre nem terjed ki a figyelme és megengedi, hogy — akármilyen nehéz viszonyok között ól is ma ez az ország — egy alkalmazott, aki becsülettel látja el a szol­gálatát, 350 koronát kapjon egy hónapban. Azt hiszem, ez épen nem válik a kormányzat dicsőségére. Dinich Vidor: Lehetetlen állapot! Weiss Konrád: Most pedig át fogok térni egész röviden az államvasuti személyzet ellátá­sának kérdésére. Nem azt akarom mondani, hogy többet adjanak nekik, csak azt mondom, hogy ezzel a kérdéssel az utóbbi időben bizo­nyos helyeken nagyon sokat foglalkoznak és pedig akként, hogy az államvasutak u. n. gaz­dasági hivatalának — amely a MAY. hivatalos szerve — kiküszöbölésével az egész ,MÁV. sze­mélyzet ellátását a Köztisztviselők Értékesítő és nem tudom micsoda fogyasztási szövetkezetének akarják átadni. Ezt egyébként Schnetzer-féle akciónak hívják. Igen t. Nemzetgyűlés és igen t. kereskedelemügyi minister ur, ez az úgyneve­zett Schnetzer-féle akció, — bár én Schnetzer tábornok urat személyileg igen nagyrabecsülöm és tisztelem — ugy látszik, egyáltalában nem tudja a MÁV. személyzetét megemészteni és pedig azért nem, mert a Köztisztviselők Fogyasz­tási Szövetkezetének 12—14.000 tagja van, mig a mi fogyasztási szövetkezetünknek egymagában 68.000 tagja van. Hogy ezt a kis szövetkezetet akarják a nagy szövetkezetnek nyakába varrni azért, hogy a nagy vasúti személyzet az ott működő és magas fizetéssel dotált tisztviselőket eltartsa, azt egyáltalában nem tudjuk megérteni, mert az egyáltalán nem indok, hogy az állam a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének 200—300 milliós kölcsönt adott az alkalmazot­tak ellátására. Az állam ne adjon nekik, s akár nekünk se adjon, a Vasutasok Fogyasztási Szövetkezete 38 esztendős intézmény, mely eddig is minden állami támogatás nélkül el tudta látni a testü­letet. Es figyelmeztetem az igen t. minister urat, hogy hiábavaló itt minden kormányintézkedés, mert most, hogy a gabona forgalmát felszaba­dították, a Schnetzer-féle akció egyszerűen ön­magába fog belefulladni, mert minden vasutas L évi június hő 7-én, kedden. 507 ott fog vásárolni, ahol olcsóbban kap és miután a fogyasztási szövetkezetnek az egész állami hálózattal megvannak a maga szervei, természe­tes, hogy maga fog mindent a legolcsóbban vásárolhatni és semmiféle, akció nem fog annyit produkálni, mint a MÁV. fogyasztási szövet­kezete. Ezért nagyon kérem az igen t. minister urat, méltóztassék a Schnetzer-féle akciónak és a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének ideájától elállni és ne tessék ehhez hozzájáru­lását adni, mert ez egyrészt nem fog eredményre vezetni, másrészt pedig a vasutasoknak sem fog a javára szolgálni. Mielőtt befejezném beszédemet, egyet akarok még megemlíteni. A megszállott területről 1918­ban menekült állami alkalmazottak és köztük a vasúti alkalmazottak is ministeri felhívás alapján bejelentették kárigényüket, vagyis azt, hogy őket menekülés közben kirabolták. Erre 25 %-ot f fizettek ki nekik. Azóta ez a dolog alszik. En a magam részéről bátor voltam annak idején átadni a minister urnák egy erre vonat­kozó memorandumot, amelyet ő szives volt át­venni tőlem. Nagyon köszönöm ezt az intéz­kedését, azonban kérem, méltóztassék e dolog iránt még egyszer érdeklődni a MÁV-nál, mert azokat a tisztviselőket, akik ezt a memoran­dumot benyújtották, meg akarják büntetni, amiért kérésüket a hivatalos ut elkerülésével, közvet­lenül az én utamon juttatták el a minister úrhoz. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: Helyes! Weiss Konrád : Általánosságban a szolgá­lati szabályok szerint helyesen jártak volna el, de amikor vagy 30 kérvényük hiábavaló volt, azt hiszem, hogy talán jogos és méltányos eljárásuk, hogy még egyszer megpróbálják. Ezért én a magam részéről kérném a minister urat, hogy méltóztassék ezt a dolgot a kézbe venni. Azzal zárom a beszédemet, hogy szóvá teszem az igen t. pénzügyminister urnák ma délelőtt tett azt a kijelentését, hogy az állami tisztviselők egyszer már hallgassanak el és ne arról beszéljenek folytonosan, hogy ők kérnek valamit, kérnek előléptetést, fizetésrendezést. Hát nem is kérnek, nem is akarnak ilyet ; csak azt akarják, hogy a kormányzat egyenlő elbánásban részesítse őket (Ugy van! half elöl.) és ne tör­ténjék meg az, hogy az egyik kategóriát minden­nap előnyben részesítve látják a másikkal szem­ben. Kérem a kormányzattól, legyen egyenlő az elbánás az állami alkalmazottak miden kategó­riájában. Ha ez megtörténik, az állami alkal­mazottak tisztelettel fognak a törvények előtt meghajolni, boldogok lesznek, hogy azt a sorsot, amelyet a végzet rájuk rakott, viseljék, és bol­dogok lesznek, hogy ezt az országot ugy szol­gálhatják, amint lelkűkből szolgálni akarják. De ha látják, hogy egyes kategóriákat különös elbánásban részesítenek, nem lehet a lelkekből kiölni és kipusztítani azt a keserűséget, amely­64*

Next

/
Oldalképek
Tartalom