Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, hedden. 481 baj. (TJgy van! TJgy van!) Akkor a bankokba csalogattam az ifjúságot, most csalogatom a pénzügyi administrációba, azonban újra csak nem jönnek. Igaza van Szilágyi t. barátomnak abban, amit erről mondott, s nekem azt kell kérdeznem, bogy szégyen-e az én mesterségem, hogy nem akarják felvenni a finánczubbonyt? B. Szterényí József: Nem uri foglalkozás! Hegedüs Loránt pénziigyminister : Ez nem­csak tisztességes mesterség, testileg-szellemileg nehéz mesterség, hanem az állam maga tőlük függ, hiszen finánc nélkül ma nem lehet az álla­mot fentartani. Es mégis mindenki visszahúzó­dik ; vagy az aranygallér miatt, vagy más dolog miatt, nem tetszik fináncnak lenni. Nekem ma is — azt hiszem — 258 szám­vevőségi tisztviselőm hiányzik. Nem jön senki, és ha jönnek, két hét múlva kérik, bocsássam el őket, elmennek tanítónak és inkább nyomo­rognak vackokban, semhogy pénzügyi tisztviselő­nek menjenek. Miért szégyen odamenni ? Nagyon helyesen mondta Fertsák t. barátom, hogy a fináncoknak segiteniök kell, mert rosszul megy az adminisztráció. Bizony nem megy valami nagyon jól, de azt kell mondanom, hogy a magyar társadalom is hibás, mert nem becsüli meg a fináncot. A magyar társadalomban benne van, hogy nem becsüli meg a fináncmesterséget. Miért nem becsüli meg ? Mert Magyarországot az a szerencsétlenség érte, hogy a modern állami élet 1850-ben szakadt rá és az oszták abszo­lutizmus hozta be a fináncot. Azóta még min­dig a bécsi fináncot látják benne. Ennek már vége van. Ez az én fináncom ma a magyar állam éltetője, és mindenkinek segítenie kell, hogy a fináncembereket felemelje, ne pedig letapossa. (Helyeslés.) Arra kérek tehát mindenkit, hogy segítsen a tisztviselőkérdést megoldani azáltal, hogy ebbe a munkába beoszthassuk őket, mert ennek a megcsonkított magyar államnak nem­dolgozó emberek számára nem lehet semmiféle pénze. Gerencsér t. barátom még egy kérdést intézett hozzám, hogy mit akarok én az A. és B. listával. Nyugtalankodik. Ne tessék nyug­talankodni. Nekem számot kellett vetnem azzal, — és ez az önök határozata volt — hogy meg­állapítsam, mennyi tisztviselő kell Magyar­országon és mennyi nem kell. Különösen Szterényi t. barátom mindennap elmondta ezt nekünk a pénzügyi bizottságban. Szilágyi Lajos : Gaal G-aszton is emlegette. Hegedüs Loránt pénziigyminister: En tehát azt mondom, hogy minden ministerium meg fogja állapítani az A. és B. listát. Az A. lista azt jelenti, hogy mig Magyarország csonka, mennyi tisztviselőre van szüksége, a B. pedig azt jelenti, hogy mennyi nem kell. Ez nem a menekültekre vonatkozik, hanem ahol felesleges állás van, ott azt — németül szólva — Aussterben-Etat-ba helyezzük és ez az állás többé nem fog betöltetni. Csak annyi állás fog NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1021. — X. KÖTET. betöltetni, amennyire az országnak szüksége van. Olyan állások, melyekre az államnak szük­sége nincs, nem állhatnak fenn. (Helyeslés.) Itt is a legnagyobb kímélettel járunk el. Nemcsak kímélettel, de 20-án méltóztatnak majd látni, hogy a költségvetésünk túl van duzzadva tisztviselői státussal, óriási a személyi kiadások összege és miután ez társadalmi prob­léma is, de a magyarság problémája is, nem lehet oly durván nekimenni a dolognak, hogy azt mondjam, hogy csak finánc vagyok. En nem­csak finánc vagyok, nekem arra is kell gondol­nom, hogy a magyar államot kell fentartanunk. De gondolni kell arra is, hogy ezeknek a ter­heknek megvan a határa. Es itt Fertsák t. barátom azt mondta, hogy nézzem meg Ausztriában, uj nyugdíjtör­vény van. Nagyon szépen köszönöm, de azt a megoldást, amely Ausztriában van, én nem fogom követni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve róla, hogy egy polgári társadalom nem bír meg szociáldemokrata adminisztrációt, mert ez tönkre­teszi a polgári társadalmat. (TJgy van! Taps.) Nem birja meg azért sem, mert egy adórendszert nem lehet a közönségbe belepréselni. Ennek a közönségből magából kell kijönni, és az ilyen adminisztrációk csak rendezkedjenek be vala­melyik szigeten, de minket hagyjanak békében. (Derültség.) Nekem legalább ez a véleményem. Azt méltóztatott mondani, hogy én a jegy­zőket nagyon igénybe veszem. Méltóztassék el­képzelni, hogy mennyivel nehezebb lett volna a helyzet, ha nem azzal az adórendszerrel állok elő, amellyel előjöttem s amelyet külföldön romantikus adórendszernek neveznek, hanem a német rendszerrel, amely mindenütt a bevallá­son alapszik és mindent leköt. Az én vagyon­váltságomhoz semmi köze az adminisztrációnak. En a bankokból kimerítettem a titkos tarta­lékot azáltal, hogy felemeltettem a részvénytőkét és nem kérdeztem senkitől, hogy mennyi rész­vénye van. En a házakra betábláztam azt, amit be akarok szedni, a betéteket lefoglaltam anélkül, hogy a finánc lefoglalta volna, vagyis milliár­dokra menő vagyonokra tettem rá a kezemet anélkül,,hogy az adminisztrációra szükség lett volna. Állítom, hogy olcsóbb adminisztrációval ezt senki meg nem csinálta volna. Mindezek alapján arra kérem a t. Nemzet­gyűlést, hogy necsak barátilag támogassanak, amit különben örömmel látok, de nem rólam van szó, hanem kérem, hogy támogassák azt a szegény finánc adminisztrációt, amely minden becsülést megérdemel, (Igaz! TJgy van!) amely a tisztességnek nehéz próbáját állotta ki. A magyar nemzet jövője érdekében szükséges, hogy a most felnövő fiatalság is tanulja meg, hogy a fináncot nemcsak csúfolni kell, hanem tisztelni is. Kérem, hogy a tételt megszavazni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Következik az 1. cím. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom