Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
40 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921 Balla Aladár : Majd Battonyán találkozunk ! Sándor Pál : A rossz papok teszik tönkre az országot! (Zaj. Elnök csenget.) Ezt Pascal mondta, nem én mondom! (Zaj.) Csernus Mihály: Vigyázzon, mert a nap a vajat lesüti a fejéről. Balla Aladár: Majd kikutatom a maga múltját! (Nagy zaj.) Elnök: Balla Aladár képviselő urat ismételten kérem, ne zavarja a szónokot. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Lehetetlen ebből az alkalomból, amidőn a destrukciót említem, rá nem mutatni arra az eljárásra, arra a rendszerre, amely sajtó némelyik orgánumában megnyilvánul, amikor a konszolidáció jelszava alá bujtatják el a legmélyebb destrukciót. Méltóztassék csak megfigyelni a Szózat című napilapot. (Mozgás a középen.) Mindig és hangosan a legfőbb hatalom, az ideiglenes államfő mögé bújni akkor is, amikor az egész nemzet a legteljesebb hódolatteljes tisztelettel és szeretettel áll mögötte, mindig és hangosan kormányzósértést és hűtlenséget szimatolni, mindig azt konstatálni akkor is, amikor a szabad szó ós a szabad véleménynyilvánítás nemcsak jog, de egyenesen kötelesség, mindig és hangosan a nemzeti hadsereget védeni akkor is, amikor mindenki annak erősitését, támogatását követeli... (Zaj.) Ugron Gábor : Katonai diktatúrát követelni ! (Felkiáltások a jobboldalon : Minden diktatúra ?) Szilágyi Lajos : ... mindig és mindenért a Nemzetgyűlést okolni, a Nemzetgyűlést és a hadsereget egymással ^szembeállítani akkor is, amikor ebben a tekintetben a legnagyobb harmónia kell és a legnagyobb harmónia megvan : mi más ez, mint destrukció, de a konszolidáció jelszava, köpönyege alá bújva. Ennek a rendszernek tipikus megnyilvánulási formája a Szózatnak az a száma, amely »A Tisza-pör és a király kérdés« cím alatt gróf Károlyi Imre tollából egy vezércikket közöl. Három részével kell foglalkoznom ennek a cikknek. Az egyik rész, amely a Tisza-pör sikere ellen egy ijesztően széjjelágazó szervezetről beszél, a másik rész, amely a kormányzó tekintélyének lejáratására és közállapotaink erőszakos felkavarására törekvő, erősen szervezett, messze széjjelágazó szervezetről beszél, a harmadik pedig, amely Beniczky Ödön képviselőtársunk magánéletére vonatkozik. (Mozgás.) Az első rész azt mondja (olvassa) : »Működik egy ijesztően széjjelágazott szervezet, amely az igazságszolgáltatás zavartalan menetét mindenféle eszközzel igyekszik meghiúsítani.«' Később azt mondja (olvassa) : »Egy erősen szervezett, messze széjjelágazó organizációval állunk szemben, amely a kormányzó tekintélyének lejáratására és agyonnyomoritott országunk közállapotainak ujabb erőszakos felkavarására törekszik.« A harmadik rész pedig, amely Beniczky Ödön képviselőtársunkról szól, azt mondja évi május hó 21-én, szombaton. (olvassa) : »Lehet ugyanis valaki őszintén, jóhiszeműen, becsületesen szélsőséges antiszemita, de a zsidó fajból választani magának feleséget, ennek vagyonából élni és amellett szélsőséges antiszemitának lenni...« (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon : Nem idevaló!) Huber János : Ez a legnagyobb hitványság ! Szilágyi Lajos: Igenis idevaló, majd megmondom miért. (Zaj.) Nem fog senki garázdálkodni keresztény és nemzeti jelszó alatt ilyen hitvány cikkekkel. (Zaj. Helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon. Tovább olvassa) : »... ehhez mégis csak nem közönséges mértéke kell az erkölcsi eltévelyedésnek és arcátlanságnak.« (Zaj.) Ha azt gondolja a t. képviselő ur, hogy ezt egy párbajjal el lehet intézni, nagyon téved. Bárczy István: Szégyen! Rassay Károly: Ilyenkor alszik a cenzúra! (Zaj.) _ Szilágyi Lajos : Ha ez igy van, ahogy gróf Károlyi Imre a Szózatban mondja — amit a Szózatnak a kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője is oszt, mert hiszen ezt a cikket leközli —, akkor igenis ezt szóvá kell tenni. Ha ez igy van, akkor gróf Károlyi Imrének bűnvádi feljelentést kellett volna tennie ezek ellen a szervezetek ellen. Ha nem tette, hanem cikket irt, akkor a szerkesztőnek kellett volna ezt megtennie, vagy Károlyit feljelentésre rákényszeritenie, de semmi esetre sem lett volna szabad ezt leközölni. A cenzúrának pedig, mikor a kezébe került a kefelenyomat, a királyi ügyészhez kellett volna ezt a cikket áttennie, magát a közlést pedig betiltania. De ha már nem tette, kérdezzük, hogy mit tett utólag az igazságügyminister ur ? (Zaj a szélsobaloldalon.) Bárczy István : A kolportázst nem szüntették-e be? (Mozgás.) Szilágyi Lajos : Nekünk tudnunk kell, igaz-e, amit itt gróf Károlyi Imre irt vagy nem. Ha igaz, akkor itt az igazságszolgáltatás sújtó kezének kell lesújtania és egyben preventív intézkedéseket kell tennie ezeknek a szervezeteknek az érvényesülése ellen. Ha pedig nem igaz, amit gróf Károlyi Imre irt, akkor a méregkeverésnek, a konkolyhintésnek (Felkiáltások a baloldalon: Ez a destrukció! Egy hang középen: Ez is!) és az uszításnak olyan példájával állunk szemben, (Zaj.) amely nemcsak a cikk iróját, hanem a lap szerkesztőjét és kiadóját is a közmegvetésen kivül a rágalommal vádolt vádlottak padjára kell, hogy ültesse. (ügy van! Ugy van! a középen.) Ami pedig Beniczky Ödön képviselőtársunk családjára vonatkozik a cikkben, ez igenis idevaló. (Mozgás.) Ez a rész önmagában hordja ugyan a kritikát, de itt szóvá teszem azért, hogy ime, a destrukciónak egy olyan fajtáját látjuk benne, amely már a családi életnek ront neki. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés és taps a középen, a bal- és a szélsobaloldalon.) Huber János: Alávalóság!