Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-202

A Nemzetgyűlés 202. ülése 19, féle mondanivalóm nem lehet. Az októberi mozgalmaknak kérdését, az úgynevezett októbristáknak kérdését — azt hiszem — ideje volna már szintén nyugvópontra hozni . . . Szilágyi Lajos: Pallavicini indítványát napirendre kell tűzni. Vázsonyi Vilmos : ... és mint nyugtalanító elemet, ezt a kérdést az ország közvéleményéből végre szintén eliminálni. Azt hiszem, hogy itt azok követik el a hibát, akik az »októbrista« fogalmát túlságosan általánosítják és nem tudnak különbséget tenni. Ne szélesítsük ki ezt a fogalmat, mert ha ezt kiszélesítjük, akkor az október igazi bűnöseinek teszünk szívességet. (Ugy van! jobbfelöl és a szélsobalóldálon.) En októbrista alatt kizárólag azokat értem, akik már az októberi forradalmat hónapokkal megelőzőleg csendben és titokban agitációt indítottak meg a forradalom előkészítésére és a front megbontására és akik idegen hatalmakkal is kerestek összeköttetést Magyarország ellen. Októbristák alatt értem elsősorban ezeket; októbristák alatt értem továbbá azokat is, akik a forradalom alatt kormányra jutva, nem állták útját a demagógiának, gurultak lefelé a lejtőn, gerincet, bátorságot nem tanúsítottak, leromboltak mindent, megtörték az ország ellenállási erejét s a bolsevista kormánynak átadták az ország hatalmát. Ellenben nem értem én októbristák alatt azokat, akik, mikor ellenkormány nem volt, — ne felejtsük el, hogy az októberi kormány mint királyi kormány alakult meg — amikor itt nem volt más hatalom, megmaradtak ebben az országban és megbékéltek a kormányzattal, mert itt kellett élniök, tehát nem dolgozhattak más hatalommal, mint azzal, amely hatalom megvolt ebben az országban. Annak a kutatását tehát, hogy anélkül, hogy valaki benne lett volna a forradalom előkészítői között, anélkül hogy valaki azok között lett volna, akik átjátszották a hatalmat a bolsevisták kezére, mily mértékben vett részt valamely később kitágított nemzeti tanácsban . . . Bárczy István; Minket az is érdekel! Vázsonyi Vilmos : . . . vagy akár résztvett, kényszer folytán, a kormányzatban és ott mentette azt, ami menthető és teljesítette becsületesen a kötelességét, — én ezeket nem tekintem októbristáknak, . . . Bárczy István : De én igen ! Vázsonyi Vilmos:... mert akkor én oly sokaságát találnám Magyarországon [az októbristáknak, hogy az ellenük való küzdelem nagyon nehéz volna; akkor csak az álszenteskedőket találnám magam mellett, mert nem mindenki lehetett abban a helyzetben, mint én, aki elmentem az országból, tehát nekem semmiféle részem a dolgokban nem lehetett ; elmentem részint kényszerből, részint a magam akaratából is elmentem volna, mert én nem akartam megalkudni azokkal, akik ellen itt egy esztendőn keresztül a legszemélyesebb harcot folytattam. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. 21. évi június hó 6-án, hétfőn. 425 B. Szterényi József : Lecsukták volna, mint engem ! Bródy Ernő: Megölték volna! Vázsonyi Vilmos: Ne szélesítsük tehát a kört, t. Nemzetgyűlés. Azok, akik idehaza maradtak, nem tehettek egyebet, mint hogy megadták magukat . ., Sándor Pál: Ez kényelmes egérút volna. (Zaj. Einöle csenget.) Vázsonyi Vilmos : Temperamentumunk szerint; ez a valóság szerintem, más lehet a t. képviselő ur szerint. Akik nem tehettek egyebet, temperamentumuk szerint vagy csatlakoztak a kormányhoz, vagy fólreállottak, mert vannak türelmetlenek, akik sohasem képesek elképzelni az országot anélkül, hogy ők bizonyos szerepet ne teljesítenének és akiket én a türelmetlen úszónadrág nevével szoktam illetni, t. i. télen is szerepelni akarnak, amikor pedig az úszónadrágnak szerepe nincs. (Derültség.) Mindenkinek meg kell várnia a sorát. Ha ki is megy a divatból, a sor ismét rá kerülhet. De vannak oly türelmetlen természetűek, akik minden időben szerepelni kivannak és nincs az az áramlat és az a győzelem, amely ne az ő áramlatuk volna; nincs az a győzelem, amelynek élén, mint a bevonuló katonai zenekar előtt a gyerekek, mindig ne ugrálnának és ne hirdetnék azt, hogy : ime, az én diadalom, mi győztünk! T. Nemzetgyűlés! Azért hozom fel ezeket, mert ugy látom, hogy ez a kérdés — és őszintén, nyíltan kívánom ezt a dolgot itt letárgyalni — komplikálva van nagyatádi Szabó István politikai szereplésével és egyéniségével. Beszéljünk erről a kérdésről egész nyíltan. Nekem jogom van erről szólani, mert nagyatádi Szabó István minister úrral a forradalmat közvetlen megelőzőleg a legteljesebb politikai közösségben éltem. Nagyatádi Szabó Istvánnak a forradalom felidézésében nemcsak hogy nincs semmi része, de ama politikusok közé tartozott, akik mindent megtettek a forradalom ellen és a forradalom elhárítására. Nagyatádi Szabó Istvánt ott láttam közöttünk Gödöllőn, azok között, akik a Hadik-kormány megalakítását ajánlották a királynak és ott láttam nagyatádi Szabó Istvánt azoknál a tanácskozásoknál, amelyeket a néppárti körben folytattunk, Apponyinak, Andrássynak hívei, a kisgazdák és bizonyos ideig Bizony Ákosnak hi vei, (Ugy van ! jobb felől.) amely tanácskozásoknak az volt a tárgya, hogy miként foglaljunk állást minden felforgatással szemben. E tanácskozások alatt egy manifesztum készült, amely azután gróf Hadik János kérelmére nem jelent meg, amelyet akkor aláirtunk volna mindannyian s akkor látnák, hogy kik voltak az országban azok, akik a felforgatás ellen állást foglaltak. Bárczy István: Hol voltak azok egy hét múlva ? 54