Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-201

4Ô4 À Nemzetgyűlés 20.1. illése 1921. évi junkis hó 3-án, pénteken. liomos, mi sem könnyebb tehát, mint bevasalni a hadisarcot. Igaz, hogy a gazdák titkolják, hogy pénzük van, de hisz tudja az egész ország, beismerik maguk a magyarok; a lapok tele vannak ezzel, tehát elveszem a látható vagyonokat, a lovakat, marhákat, szedjék elő elrejtett pénzeiket, vegyenek azon maguknak mást Romániában vagy, ahol tudnak. Tehát veszedelmes ez a hir és ha — Isten ments — ez megtörténik, akkor tönkre megyünk teljesen, mert az alap kidől és a tető összeomlik. De azzal mi nem törődünk, hogy magunk alatt vágjuk a fát, azért csak terjesztjük ezt a hirt szorgalmasan tovább. Ezért meg kell vizsgálni a dolgot lelkiismeretesen. Ez igen könnyű, csak el kell menni az Országos Központi Hitelszövetkezetbe, van ott egy kimutatás és meg kell azt nézni, mennyire el van adósodva a vidék. Súlyos gondot okozott most is a Hitelszövetkezetnek, hogy miből elégitse ki a folyton jelentkező falusi hiteligényeket, a fogyasztási szövetkezetek pedig nem tudják behajtani a kinnlevőségeket. De nem is kell utána nézni, csak egy kicsit gondolkozni keli. Ugy-e mindenki elismeri, hogy kifosztottak bennünket a románok, a széleken itt-ott a csehek és a szerbek is elvették a borainkat, dohányunkat, lovainkat, marháinkat stb. Hát kitől vették el ? Nem a kisebb-nagyobb gazdáktól? És hol, miből szerezte az a gazda azt a nagy vagyont általában, mondom, eltekintve egyesektől, akik itthon voltak és kerestek? Talán a lövészárokban kereste ezt a vagyonát, vagy abból a buzából-e, amit az asszonyok termeltek idehaza, amikor 1917-ben 40 korona, 1918-ban 80 korona, 1919-ben 120 korona és még 1920-ban is csak 200 korona volt a búza ára, vagyis a legmagasabb ár legfeljebb csak tízszerese volt a békebeli búzaárnak, mig ezzel szemben akkor, mikor a búza ára a békeárnak még csak kétszerese volt, már ötszázszoros pénzt fizetett a gazda egyes szükséges dolgokért. Tehát józan ésszel senki sem hiheti, hogy a gazdák meggazdagodtak. Szegény, lerongyolódott nép ez, nem milliomos. De ha volna is pénze, nem is kell hozzá a jóvátételi bizottság, tönkretesszük magunk is. Szinte restellem, hogy itt vagyunk mi kisgazdák is, akik az ő érdekeiket képviseljük és nem tudunk rajtuk segiteni. Mindenki akar, és mégsem tudunk segiteni. Valami láthatatlan, valami rossz szellem jár itt közöttünk, amely nem engedi ezt. Ezerféle módon húzzák ezt a népet, mégis azt mondják, hogy nincs nagyobb ur, mint a paraszt. Lássuk hát milyen ur a paraszt?! Reggel 3 órakor megverik az ablakát : fogjon be, 5 órakor készen legyen a ló, mert fát kell a vasúthoz \agy ide-oda szállítani és legtöbbször ingyen. Ez azonban nem ritka eset, hanem hetenként kétszer is kerül egyre a sor, nálunk legalább így van, ugy hogy háromezer koronát szívesen adogatnak a lovas gazdák évenként megváltás címén. (Egy hang jobbfelöl: Mit kapnak érte ?) A legtöbb esetben semmit sem. Es mennyi visszaélés történik ezzel ? Az egyiken, aki a bírónak rokona, mindig akkor van a sor, ha három kilométerre kell menni; aki pedig kicsit ellenszenves a biró előtt — és ezt nem lehet ellenőrizni — azon mindig akkor van a sor, amikor 36—40 kilométerre kell menni. Ez a mai korba igazán nem illeszthető be. S ha nem állítják ki a fogatot, akkor megbüntetik őket, felmentésről szó sincs. Most is járok a belügyministeriumba tiz ilyen esetben, nem lehet felmenteni, mert akkor vége a fegyelemnek, ha felmentik őket. Most egy barátunk eljött hozzánk a Dohányutcába, — mert ezrével jönnek ilyenek, minden nap jön 10—15 panaszkodni — azzal a panaszszal, hogy kiszántotta a földjét, be is vetette, esőre járt az idő — aki ért a gazdálkodáshoz, az tudja, hogy ha a föld boronálatlanul megázik ós esik minden nap, akkor a vetés kicsírázik és akkor már nem lehet boronálni, tehát rögtön kell a földet boronálni, mihelyt bevetette, nehogy megázzék — s ezért azt mondta, hogy azért, hogy a földet beboronálhassa, csak egy óra múlva lehet a kirendelt előfogatot előállítani. Ezért megbüntették 500 koronára. (Egy hang jobbfelöl: Ilyenek az állapotok kint!) Elmondanám a szolgabírónak a nevét, de nem akarom. Ugyanonnan járt nálunk egy tiztagu küldöttség. Elpanaszoltok, hogy a tejet ugy adhatják el, ha a felét öt koronáért leadják a főszolgabíró által meghatározott helyekre. Azután korpát nem kapnak, legelőjük nincs. Azt mondták, hogy a főszolgabírónak rendelkezésére áll hét vagon korpa, de csak az kap belőle fél kilót, aki két liter tejet öt koronáért lead ennek ellenében. Igen sokat lehetne erről beszélni. Bodor György : A régi vármegyei rendszer ! Azután Dombóvárról jött egy panaszos levél hozzánk, hogy megbüntettek 1000—1500 koronára fejenként kétszáz embert azért, mert fagyos volt a föld és nem tudták a közmunkát teljesíteni. A múlt ősszel a vetési idő alatt egyik községemben valami karhatalmi emberek jelentek meg s azt mondották, hogy tizenöt szekér fát kell rögtön szállítani. Azt mondották a gazdák, uraim, az istenért, vetés van, bekövetkezhetik az őszi eső, bevetetlen marad a földünk, mit fogunk tenni! Azt felelték, hogy ezt muszáj. Erre rámutattak a gazdák az állomáson egy vagon fára, amely a kereskedőé, s azt mondották, hogy inkább megfizetjük, vegyék át ezt. Azt mondták, hogy ez kommunizmus volna, az a fa a kereskedőé, hogyan lehetne azt elvenni. Hát az nem kommunizmus, ha a gazda nem rendelkezhetik a saját drága lovaival, önmagáI val? Ha pedig a kereskedő fáját pénzért el I akarja venni, az kommunizmus? Látható ebből