Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

À Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. Minthogy azt látom, hogy a kormány intenciói mindenben megfelelnek annak, amit elmondottam, hogy a kormány programmja mindazt tartalmazza, ami — ha nem tér el attól a programmtól — a nemzetnek hasznos és jó, ami a hazát sirjából feltámaszthatja és újjáépítheti, és minthogy meg vagyok győződve, hogy minden meg fog eziránt történni, azért ennek a kormánynak a költségvetést megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam az előttem szólott képviselőtársam beszédét és hetek óta figyelemmel hallgatom az itt elhangzott szónoklatokat, és ennek alapján a legnagyobb csodálkozással látom, hogy sem a kormánypártok részéről, sem az ellenzék részéről egyetlen egy szó sem hangzik el arról, milyen körülmények okozták azt, hogy egy uj kormánnyal állunk szemben, hogy egy uj kormány képviseli ezt a költségvetési törvényjavaslatot. Senki'sem teszi szóvá, hogy hova lett az előző ministerelnök ur, (Felkiáltások jobbfelöl: Parisban van!) milyen okból nincs itt, ki buktatta meg. Rubinek Gyula: Mi nem! (Felkiáltások a szélsőbalon : Mi sem !) Szilágyi Lajos: A kormánypárton hallgathatnak, lehet, hogy okuk van rá, hogy hallgassanak, mi azonban az ellenzéki oldalról igenis szóvá tesszük ezt, mert ugy érezzük, hogy itt tiszta képet kell feltárni, tiszta helyzetet kell teremteni. Az országban tudni akarják, mi volt befolyás, amely gróf Teleki Pál ministerelnök urat megbuktatta. A napilapok erről nem Írhatnak, mert a cenzúra bilincsei megakadályozzák őket ebben, tehát egyedül a Nemzetgyűlés az a fórum, ahol ezt a kérdést szabadon és nyiltan tárgyalhatjuk. Mi parlamenti ellenőrző kötelességünknél fogva igenis kérdezzük azt : mondja meg nekünk a ministerelnök ur, hogy mi volt befolyás, amely hivatalbeli elődjét, gróf Teleki Pál ministerelnök urat megbuktatta. Mert mi ismerni akarjuk azt a befolyást, amely itt olyan meglepőleg és olyan sikeresen érvényesült és tudni akarjuk azt is, vájjon a jelenlegi kormányelnök ur be van-e biztosítva hasonló meglepetésekkel szemben. (Derültség.) Szabó József (budapesti) : Ez lesz az ő végzete is! Bródy Ernő : Mindenkit érhet baleset ! Karafiáth Jenő: Állami biztosítás! Szilágyi Lajos : Dacára ennek a nagy hallgatásnak, köztudomású, hogy az előző ministerelnök urat az 1921. évi március 30-án kibocsátott hadparancs közzététele buktatta meg, illetőleg a közzététellel kapcsolatos körülmények. Mi ugy tudjuk, — lehet, hogy rosszul tudjuk, a ministerelnök urnák módja van megNEMZETGYULESI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. évi május hó 21-én, szombaton. 33 cáfolni, módja van helyesbíteni, módja van a ministerelnök urnák az ország közvéleményét tájékoztatni afelől, hogy ugy van-e, amint mi tudjuk, vagy másként van, mi ugy tudjuk, hogy gróf Teleki Pál ministerelnök ur nem járult hozzá ahhoz, hogy egy hadparancs adassék ki a hadseregnek a királykérdésben. Mi ugy tudjuk, hogy a ministerelnök ur nem járult hozzá ahhoz, hogy, ez a hadparancs a sajtóban közzététessék. Ám annak dacára, hogy a ministerelnök ur tiltakozott a hadparancs közzététele ellen, azt a MOVE, című katonai szaklap leközölte, ennek megtörténte után a Magyar Távirati Iroda is közölte, a cenzúra a sajtófőnök utasítására a ministerelnök ur rendelete ellenére engedélyezte. Mi igy tudjuk, lehet, hogy tévedünk. A ministerelnök úrral szemben három nagyhatalmasságot látunk szemben állani : a MOVE című szaklap főszerkesztőjét, a Magyar Távirati Iroda vezetőjét és a sajtófőnök urat, amely három nagyhatalmassággal, amely triumvirátussal szemben a magyar ministerelnöknek, aki pedig a többségi pártok bizalmát bírta, meg kellett hátrálnia. A magyar ministerelnök visszavonult, leköszönt, szóval megbukott. Ez a körülmény belekényszerit bennünket abba, hogy törvényhozói kötelességünkből kifolyólag magával a hadparanccsal is foglalkozzunk és foglalkozzunk avval a meg nem engedhető alkotmányellenes befolyással is, amely egy ministereinököt, aki a többségi pártok bizalmát birja, a helyéről eltávolítani képes. (Mozgás és zaj.) Felolvasom a hadparancs szövegét (olvassa) : »Midőn Magyarország kormányzását elvállaltam, feltett szándékom volt, hogy a kormányzói székben csak addig maradok meg, míg ezt az ország érdeke megköveteli. Létünkért és belső megszilárdulásunkért való küzdelmünk még nem fejeződött be. Erőszakos, hirtelen változás a kormányzás terén a nemzet létét fenyegetné. Ezért az utolsó napok eseményei dacára is megmaradtam eredeti elhatározásomnál és hazánk létérdekében helyemen kitartottam. A nemzeti hadsereg ezen nehéz napokban is várakozásomnak megfelelően, egységesen és hűen megtartotta nekem tett esküjét. Magyar szivem egész melegével mondok köszönetet a nemzeti hadsereg vezetőinek, tisztjeinek, altisztjeinek és legénységének. Bizalommal nézek a jövő elé, mert a hadsereg kipróbált szelleme, egysége s fegyelme nyújt legjobb biztosítékot arra, hogy hazánk a belső megerősödés utján feltartóztathatlanul tovább haladva, a világ nemzetei közt azt a a helyet fogja elfoglalni, amelyet ezeréves múltjánál és jelenénél fogva megérdemelt.« (Tetszés jobb felöl. Elénk felkiáltások: Éljen Horthy!) A hadparancs tartalmára vonatkozólag, amelyet mint törvényhozónak jogom van kritizálni, csak az a megjegyzésem, hogy én ugy tudom, hogy az ideiglenes államfő intézményét a Nemzetgyűlés az 1920. évi I. tc.-ben akként 5