Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

37Ö À Nemzetgyűlés 200. ülése 1921. évi június hó 2-án

; csütörtökön, zeti elemből való. (Igaz ! Ugy van !) Semmi értelme sincs tehát az ilyen beállításnak. Ha a zsidók mindenféle foglalkozási ágban aránylagosan eloszlanának, akkor tulaj donképen semmi baj sem lenne velük, igy azonban lehetetlen, t. Nemzetgyűlés, továbbra is tűrnünk, hogy a mi megélhetésünk és különösen a fiainknak, gyermekeinknek megélhetése lehetetlenné váljék csak azért, mert a zsidóság foglalja el az irányitó szerepet, nem a maga erejéből, hanem a világ Összes zsidóságának összehatásából, azoknak pénzerejével, sajtóerejével, tehát nagy külső támogatással és amellett óriási reklámhatással is. Azt mondják, hogy jogegyenlőség kell. En minden szabadságnak, jogegyenlőségnek feltétlenül hive vagyok, de akkor méltóztassék megengedni, hogy a jogegyenlőség eszközeit is egyformán kapjuk meg. Mert ha megkapjuk, akkor álljuk a versenyt és le is fogjuk birni őket. Az a kérdés szokott felmerülni mindig a zsidókérdésnél, — és ezt Sándor Pál és Vázsonyi is előhozta •— hogy tulaj donképen, vallás-e vagy faj a zsidóság. A tudomány, t. Nemzetgyűlés, már régen megállapította, hogy mind a kettő együtt, mert a zsidó vallás kizárólagos faji vallás. Mózes két kőtáblára irt könyvével ugy összeragasztotta az egyházi és világi törvényeket, hogy azokat azóta sem lehetett szétválasztani és azóta is igy vannak, úgyhogy a zsidó állam, zsidó vallás tulaj donképen annyira egy, hogy amikor zsidó ország volt, nem királyok uralkodtak, hanem a főpapok. Azonban, t. Nemzetgyűlés, a zsidók maguk megoldhatják ezt a kérdést — ezt vártam Sándor Pál úrtól, hogy ilyen térre lép — ha tisztázzák a vallást. Engedelmet kérek, minden vallás, a katolikus vallás is lényegében bizonyos reformáción ment keresztül. Nem lett református vallás, de az idők folyamán tisztulási folyamaton ment keresztül. Azonban a zsidó vallás ma is az őseredeti fajiságában van. És ez okozza azt, hogy az igazi zsidó nem képes soha nemzeti elemmé lenni, mert be van burkolva az ő vallási miszticizmusába, az ő külön faji vallása. Ezért van az, hogy akármelyik nemzetben mindenütt külön áll a zsidó, külön fajt, és ezzel együtt külön vallást képez. Ezért tűnik fel azután, hogy amikor a zsidók, jobban mondva a zsidók túltengése ellen agitálnak, igy látszik, mintha a vallásukat háborgatnák, mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani, hiszen Mózes maga ragasztotta ezeket össze. Ezt bizonyítja Mendelssohn Mózes, a zsidók legnagyobb bölcsésze is, aki maga faji bölcsészetével egyenesen a kereszténységet ostromolta és támadta meg. Mi, a keresztény nemzeti eszme emberei, senkinek a vallását nem bántjuk. Nem akarjuk mi senkinek hitét háborgatni. Imádja mindenki a maga Istenét a maga hite szerint a maga templomában. Tiszeteletben tartunk mindenkit. (Ugy van ! jóbhfelől.) Azonban mi a krisztusi erkölcsök alapján állunk. Krisztus parancsait megtartjuk abban a tekintetben is, hogy szeretjük felebarátainkat még akkor is, ha nem honfitársaink. És ez a parancs nálunk nem ugy szól, mint a zsidó parancs, hogy : szeresd az atyád fiát, hanem : szeresd felebarátodat, ami óriási különbség. De megtartjuk Krisztusnak azt a parancsát is, hogy a megtérithetetlen gonoszt, a korrupciót kiűzzük magunk közül, akár zsidó legyen, akár más. És, t. Nemzetgyűlés, tulajdonképen itt, a korrupcióban van elásva a zsidókérdés maga. Valami csodálatos lazaságát az erkölcsöknek, az általános európai erkölccsel mintegy szembenálló erkölcsöt vettek fel azok a zsidók, akik üzleteskednek, üzérkednek, minden más nemzetnek, minden más fajnak a kárára. Oláh Dániel : Megcsalják még egymást is ! Tasnádi Kovács József : Ennek a zsidóságnak az a szabálya, hogy : ne adj uzsorára az atyafiádnak, de adj uzsorára az idegennek, mert igy fogsz rajta uralkodni^ Ezt azért mondom, mert ez általános szabály. Es itt kapcsolódik be a magyar történelembe a zsidóság szereplése a maga erkölcsi, illetőleg anyagi és szellemi korrupciójával, amellyel lerombolt itt mindent, megmételyezte és tönkretette a tisztességes, becsületes magyar ipart, a hitelképes régi magyar kereskedelmet, és a szellemi életet is valami dégénérait, pornográf nemzetközi zagyvalékká tette meg. Amikor igy áll a dolog és ebbe azután, sajnos, még derék gazdaemberek is bekapcsolódnak, amennyiben megtették őket szövetkezeti embereknek, trágyagyári elnöknek, igazgatósági tagoknak . . . Csontos Imre : Trágyagyári elnöknek ? Jó helyre hoz bennünket! Tasnádi Kovács József : T. képviselőtársam, trágyagyári elnöknek lenni nem rossz! Somogyi István : Ha jól megy a trágyagyár. Tasnádi Kovács József : Ott van az Erőtakarmánygyár, — nem méltóztatik ismerni? Azt hiszem, egyike a leghasznosabb intézményeknek. És ezt hogyan csinálták? Debrecenben pl. megtettek elnöknek egy igen jómódú gazdát. Az igazgatóságban volt 12 gazda és 3 zsidó. A tizenkét gazda az Erőtakarmánygyáron kimutathatólag tönkrement, és a három zsidó megvagyonosodott. Ezt a korrupciót a kormánynak igenis komolyan kell venni és le kell törni. Módot akarok adni a kormánynak arra, hogy a Nemzetgyűlés fellépése folytán erélyes kézzel nyúljon ehhez hozzá. Kijelentem, hogy akár zsidó, akár nem zsidó az illető, mindegy, ha korrupt, el kell távolítani, vagy el kell vele bánni. Es hogy Sándor Pál ur azt ne higyje, hogy én antiszemitizmusban utazom, amikor ezeket elmondom, bátor leszek a Nemzetgyűlés szíves figyelmét igénybevenni egy egészen liberális iró, Mikszáth Kálmán egyik tárcájának ismertetésével, amely 1883-ban, a Pesti Hírlapban jelent meg. A címe : Az antiszemitizmus. Igen jellemző arra, hogy tulajdonképen hányféle zsidó van és miért szükséges az antiszemitizmus. Nem fogom az egészet végigolvasni, csak azokat a helyeket, amelyek tulajdonképen erre vonatkoznak, egyéb-