Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. 31 mánybiztos. Kinevezett olyan egyéneket, akik között vannak még Bécsből emigrált kommunisták is, azután munkásokat mind, akiknek legtöbbje kőtörő munkás, a munkásságnak is a legkevesebb értelemmel biró része. Négyet azonban meghagytak az értelmiségből is, a régi képviselőtestületből azért, hogy legalább ezzel igazolják, hogy nem dobálták ki mindnyájukat. T. Nemzetgyűlés! A baranyai nép kizsákmányolására élesen rávilágít az, hogy a szerbek népszámlálást tartanak. Ciril betűkkel irnak be minden adatot, hogy a színmagyar lakosságnak akarata meg legyen hamisítva. Népszámlálási díj fejében fejenként 20 koronát szednek össze. Állatösszeirást is végeznek. A legutolsó baromfi, minden ló és más állat után egy dinárt vetettek ki. A dinárt meg kellett venni a községnek 11 koronáért; most 11 magyar koronát fizettettek a hatóságok, amiért dinárt adtak a magyaroknak. Ez olyan hallatlan elnyomatás, ami ellen lehetetlen, hogy van magyar képviselő ebben a parlamentben, aki ne tiltakoznék egyöntetűen. Azért kérem a t. kormányt, hogy hivja fel majd a jóvátételi bizottság figyelmét arra, hogy micsoda jóvátételt kell még nekünk tennünk akkor, amikor mindenünkből kirabolnak, kifosztanak, gazdaságilag, anyagilag tönkretéve azt a szegény népet, amely annyit szenved ebben az áldatlan megszállásban. Amidőn a szabadságjogoknak védelmét hangoztatják itt nagyon sokan, én is azt mondom, hogy a szabadságnak én is hirdetője és védője kívánok lenni addig, mig a szabadság nem fajul szabadossága, hogy ez a szabadosság gátat letörve, a nemzeten ismét olyan mártiriumot hajtson végre, amiből még alig hogy kezdünk kigázolni. Mert, t. Nemzetgyűlés, a szabadság csak bizonyos törvényekkel, bizonyos korlátokkal, gátakkal körülbástyázva jó. Amint a Tisza vizének szabad folyása jó addig, mig a medrében megmarad, de mihelyt a gátat áttöri, akkor piszkos hullámaival nemzeteket, népeket, falvakat, városokat tesz tönkre, — ilyen az a sajtó is, amely amikor átvágja az erkölcsi törvényeknek, a hazafiságnak gátját és kimegy a kultúra mezejéről a rombolás terére, akkor dönti sirba ezt a hazát, (ügy van ! a jobboldalon.) Ez a sajtó volt az, amely a fronton átvágta azokat a gátakat, amely gátakat nem bírt letörni az ellenség ereje. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés! Most, amikor a szabadságjogokat, a sajtónak szabadságát akarom én is, figyelmeztetek mindenkit arra, hogy Kossuth Lajos zempléni beszédében is azt mondta, hogy : »nem akarom a sajtó szabadságát annyira, hogy az a hazának veszedelmét jelentse«. Tehát még Kossuth is elismerte, hogy a haza veszedelménél meg kell állani, és joga van a kormánynak, sőt kötelessége is, hogy a haza érdekében közbelépjen. Amikor itt a sajtószabadságról van szó, egypár példát be akarok mutatni, hogy milyen a sajtószabadság, mit szabad ott a Jugoszláviának nevezett Baranyában, melyet a kommunisták már Jugoszláviának szeretnek hirdetni, mert mig azt mondják egyesek, hogy nem célszerű és időszerű ma már a védekezés, igenis kell, hogy még mindig legyen védekezés, mert akinek a szomszédja háza ég, siessen az oltására, nehogy a magáé is meggyulladjon. Nekünk pedig nemcsak a szomszédunkban, de a tőlünk elszakított testrészünkben van a tűzvész, tehát védekeznünk ^kell, hogy át ne harapózhasson. És hogy kommunizmus van-e, ezt megítélheti, tudja meg az a nagy entente is, amely azt hiszi, hogy nincs kommunizmus. A májusi felvonulásról ezt mondja a Pécsi Újság (olvassa) : »Láttuk a piros jelvényt tizenötezer gomblyukban és láttuk a jelvényeken a bécsi »Proletár« márkáját, 5 egymásba forrott kéz között az ötágú csillagot. Hallottuk egyszer Kun Béla és tízszer Lenin nevét. Pécs utcáin tegnap Pécs és Baranya proletariátusa vonult fel. A májusi jelvény, minden szó, a két ünnepi beszéd, a zenekarok indulói és minden pirosszegélyes tábla Moszkva felé irányította a szemeket. Láttunk táblát »Követeljük Hajdú Gyula visszahozatalát !« felírással is, amelyet nem sokan látszottak észrevenni. Egy hasonló értelmű felkiáltás visszhangtalanul veszett el a tömegben. Az egyik szakcsoport előtt másfél méter átmérőjű ötágú csillagot vittek, alatta ezzel a táblával : Akasztófára a Horthy-brigantikkal!« Rassay Károly: Hol volt ez? Patacsi Dénes: Pécsett! Rassay Károly : Már azt hittem, hogy itt ! Már megijedtem! Patacsi Dénes : Az volt a kár, hogy Yázsonyi t. képviselőtársam is épen az mondta, hogy ő látta előre, hogy hova fog ez menni, hova fog juttatni bennünket a forradalom. Ha megtette volna előre az óvóintézkedést, nem jutottunk volna idáig. Rassay Károly: Le akarta tartóztatni Károlyit! Ki nem engedte letartóztatni? Ugron Gábor: Ki nem engedte, azt mondja meg! Rassay Károly: Erre feleljen! Patacsi Dénes : Erre már nem akarok felelni, hanem felelek arra, hogy mit akarnak és miért kell nekünk védekeznünk ez ellen. Azt irja a Hír, a szociáldemokraták lapja, amely szoros kontaktusban van a Károlyi-forradalom elemeivel és tudjuk, hogy itt is milyen működést fejt ki (olvassa) : »Hol a cenzúra, amely megakadályozza mindezeknek a megjelenését. Hol a kurzus, amely eltűri, hogy Batthyány Tivadar elmondhassa szabadon a véleményét és az sok százezer példányban nyomtatásba is kerüljön? A kurzus egész politikája két év óta abban nyilvánult meg, hogy minden vétkét, gonoszságát és aljasságát az októberi forrada-