Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

A Nemzetgyűlés 200. ülése 1921 Berki Gyula : Azért a katonaságért, amelyet ez a csonka Magyarország el bir tartani, azért a katonaságért, amelyre a belső rend fentartása szempontjából szükségünk van, amelyet a mi békepolitikánk folytatásához nekünk el kell tartanunk, azért a katonaságért mi meghozunk minden áldozatot, de azt kívánjuk, hogy ez a katonaság olyan legyen, amilyennek mi azt régen megtanultuk ismerni és becsülni. (Helyeslés.) Ez az egyik dolog. A másik pedig a következő : Kérdem, nem vagyunk-e mi egy igazán szerencsétlen nép, egy igazán szerencsétlen ország, hogy amikor saját fiainknak sem birunk kenyeret adni, akkor osztrák katonatiszteket tucatszámra veszünk be a nemzeti hadseregbe? (Igaz! Ugy van! Nagy zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Nem járja! Magyarul sem tudnak!) Benkő Gábor: Habsburg-lakájok! (Zaj.) Berki Gyula : Tegye szivére a kezét minden nemzetgyűlési képviselő és mondja meg, lehet-e nekünk lelkiismeretünk ahhoz, hogy amikor amiatt fő a fejünk, hogy a mi magyar fiainknak nem tudunk kenyeret adni, akkor konjunktúra-okokból idevetődött osztrák tiszteket eltartsunk ? (Igaz ! Ugy van !) Én ez ellen tiltakozom és elvárom a honvédelmi ministertől, — azt hiszem, t. képviselőtársaim is egyetértenek velem (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelöl. ) — hogy a magyar hadsereg kötelékéből távolitson el mindenkit. . . Meskó Zoltán : Kimutatást fogunk kérni ! Berki Gyula : . . . aki lélekben és szívben nem magyar. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek most egy kissé izgalmasabb témára, azokra a rekriminációkra, amelyekről itt a vita során sokszor esett szó és amelyek az októberi összeomlással függnek össze, és néhány megjegyzést kívánok fűzni az u. n. szabadságjogok kérdéséhez, amelyeket itt a vitában felemlítettek. En azt gondolom, hogy a legveszedelmesebb irány az, amely itt, a költségvetés vitája során a forradalom kérdésével kapcsolatban megnyilatkozott, hogy itt rekriminációk történtek és történnek. Amig sem a nemzet, sem mi nem ismerjük az októberi összeomlás valódi katonai, politikai, gazdasági és társadalmi okait, addig nem fogunk tudni igazi becsületes Ítéletet mondani felette. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Az októberi összeomlásnak és az azt megelőző eseményeknek vannak jóhiszemű, igazán hazafiasán gondolkozó szereplői, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és vannak olyanok, akik tényleg, a lelkükben voltak rosszak. Nem szabad ezt a két elemet összekeverni, egyforma megítélés alá vonni. (Helyeslés a jobb- és a szélsobaloldalon.) Nem osztozom Czettler Jenő t. képviselőtársamnak abban megnyilvánult felfogásában, hogy ő itt Luther szerepében előállott és azt mondotta, hogy kénytelen a vádinditványt az októberi bűnösök ellen előterjeszteni s azzal évi június hó 2-án, csütörtökön, 359 fejezte be beszédét, amivel Luther annak idején a wormsi birodalmi törvényszék előtt végezte, hogy : »Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre, Amen.« Nem fog megharagudni Czettler Jenő t. barátom, ha azt mondom neki, hogy sokkal könnyebb szerepe volt neki, mint Luthernek, mert amikor ő itt ezt a történelmi kijelentést tette, akkor ő a ceruzájával játszott, Luther pedig, mikor a wormsi törvényszék előtt ezt a kijelentést tette, a nyakával játszott. (Derültség és taps a jobbés a szélsobaloldalon.) Rassay Károly: Nem gondolkozott másfél évig, hogy elmondja-e ! (Derültség.) Berki Gyula: Ez nagy különbség, és ez a nagy különbség megvan azon megítélés között, amely az én meggyőződésem alapja s amelyet előbb jeleztem, és az ő megítélése között is. Nekem az a meggyőződésem, hogy az októberi forradalomban résztvett jóhiszemű, hazafias gondolkozású és áldozatkész férfiak fölött csak a történelem lesz hivatva ítélni. A bűnösöket és gonosztevőket oda kell állítani a bíróság elé, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) de ne feledjük, hogy azok, akik abban a lázas hangulatban, elfáradva a négy és fél esztendős háborúban, látva azt a sok nyomort és szenvedést, amit a háború országunkra zúdított, látva azt, hogy a régi politika vezetői felülnek az első gyorsvonatra és eltávoznak, látva azt. hogy közvetlenül a forradalom előtt és a megelőző időben milyen szerep jutott egyes magyar politikusoknak, ott állottak; akik látták ezen a helyen Tisza István grófot vergődni húsz esztendőn keresztül Andrássy Gyula gróffal, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) azok egészen másként gondolkoznak erről a kérdésről. És én azt mondom, hogy akik ebben a nehéz időben nem mentek el, hanem kénytelenek voltak itt levegőt szivni és kénytelenek voltak itt bizonyos mértékig alkalmazkodni, azok nem voltak ennek a hazának hűtlen fiai. (ügy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Hányszor érte támadás a mi vezérünket, nagyatádi Szabó Istvánt, azért, hogy ő forradalmár, kommunista, hogy átadta a hatalmat a kommunistáknak. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik önök, vagy azt hiszi valaki ebben az országban, hogy ha ez a mi vezérünk forradalmár volna és átadta volna a hatalmat a kommunistáknak, akkor ez a hűséges, hazafiasán gondolkozó tábor ugy állana a háta mögött, mint ahogy áll? (Mozgás.) Andaházy-Kasnya Béla: De kormányprogramra Magyarországon a gyanúsítás ! Berki Gyula: Nincs Magyarországon politikus, akire annyi pénzt elköltöttek, mint a mi vezérünkre. Milliószámra szórták szét a röpiratokat. Most is folyik ellene az aknamunka és ő csak azért vett részt a forradalomban és