Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-200

358 A Nemzetgyűlés 200. 'ülése 1921 amelyre súlyt helyezek, hogy még ma elhangozzék. (Halljuk! Bálijuk!) Mi a mélyen t. pénzügyminister urnák hálásak vagyunk. Hálásak vagyunk neki és ezért támogatjuk. (Igaz! TJgy van!) Mert egy nagy dolgot művelt : hitet adott nekünk. (Igaz ! ügy van!) Hitet adott arra, hogy az ő munkájával és a mi támogatásunkkal sikerül ezt az országot pénzügyileg konszolidálni. Mert látunk elszántságot: látjuk, hogy a pénzügyminister urnák ez a hite erős és hogy ennek a hitnek érvényesítésére megvan benne a kellő elszántság; a szimfóniák előterjesztésében és azokban a pénzügyi kijelentésekben, amelyek itt elhangzottak, benne van a hit és az elszántság, azonban szeretném, ha meglenne az elszántság azon elhatározásában is, amelyet velünk bemutatkozása alkalmával közölt volt, hogy takarékosságra fogja szoktatni ezt az országot. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ke kötögessük be egymás szemét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon és] jobbfelöl.) Ne fiancoljunk. Ez az ország nem bir el semmi flancot. (TJgy van! a jobboldalon és bal felöl.) Ezért arra kérem a pénzügyminister urat, ha azt akarja, hogy odaálljunk háta mögé és támogassuk, hogy ha azt akarja, hogy a nemzet önben bizzék, akkor vegyen egy vastag ceruzát a kezébe, nézze végig ennek az államnak szükségleteit, azokat a kiadásokat, amelyeket eddig megtettek . . . Andaházy-Kasnya Béla: A»T« nyomozókat! Berki Gyula: ...és igyekezzék eközben a »T«-osztályt felhasználni s mennél nagyobb energiával kinyomoztatni mindazokat a flancos kiadásokat, amelyeket ez a nemzet nem bir el. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) Nem akarok a részletekbe belemenni, csak általánosságban mondom, hogy ennek a nemzetnek egy huncut krajcárja sincs arra, hogy addig, amig csonka Magyarország vagyunk, az elsőrendű szükségleteken kivül mást fedezzen. (Igaz! TJgy van !) Szabóky Jenő előttem szólott t. barátom utalt arra, hogy a tisztviselő-osztály milyen rossz helyzetben van. Kifejtette, hogy húsvéti segélyekkel és karácsonyi szeretetadományokkal ezen a tisztviselőosztályon segiteni nem lehet. Ebben teljesen igaza van t. barátomnak. (Igaz! TJgy van!) De a tisztviselői karnak nincs oka és nincs joga arra, hogy szemrehányást tegyen nekünk. Ha visszagondolok a háború alatti időkre, — a pénzügyminister ur igen jól emlékezhetik rá — a háború alatt, amikor fokozatosan emelkedett a drágaság, amikor még okosan és helyesen, talán kisebb áldozattal lehetett volna segíteni a köztisztviselői karon, á pénzügyi kormányzat milliárdokat szórt ki és pocsékolt el sokszor céltalanul. (Igaz! TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Am a tisztviselők érdekében megközelítőleg sem hoztak jolyan áldozatokat, aminők szükségesek lettek volna ; egyenesen azt kell mon. évi június hó 2-án, csütörtökön. dánom, hogy szűkkeblűség mutatkozott a tisztviselői karral szemben évtizedeken keresztül. (Igaz! TJgy van! a Ház minden oldalán.) Igaz, hogy volt egy nagy hiba is, az, hogy Magyarországon a bürokráciát fejlesztették, hogy mindenkit katonatisztnek vagy szolgabírónak neveltek. A tönkrement gentry-osztály fiait a képviselő urak beprotegálták a ministeriumokba, s még a legutóbbi időben is — jól emlékszem rá — Hieronymi Károly volt minister ur elmondta egyszer itt a házban, hogy a koalíció alatt — amely már jó későn jött, tehát tőlünk nincs nagyon messze — 23.000 uj állást létesítettek. (Zaj.) Engedelmet kérek, ahol ilyen arányokban szaporították a bürokráciát, ahol még a legutóbbi héten is előfordulhatott, hogy azon a főelven, hogy uj tisztviselői állásokat pedig nem létesítünk, a pénzügyminister ur kénytelen volt rést ütni és uj állásokat létesíteni : ott igen súlyosak a bajok és azokat nem lehet olyan egyszerűen és könnyen elintézni. Én gratulálok a pénzügyminister urnák ahhoz, hogy azt a ministeri és államtitkári járványos betegséget, amely a kommün bukása után Magyarországon erőt vett, ilyen hamar meggyógyította, de folytassa ezt a munkát, mert két esztendő máris elpazaroltatott. Ahelyett, hogy e két esztendő alatt megmagyarázták volna a bürokráciának, hogy ezt a hatalmas, nagy szervezetet a kis Magyarország nem fogja elbírni; ahelyett hogy ezt a két esztendőt felhasználták volna arra, hogy uj életpályára nevelték volna rá a tisztviselői karnak jelentékeny részét; ahelyett hogy a pénzügyminister ur segítségére siettek volna ezen a téren : az történt, hogy még a kommün bukása után is szaporították az állásokat, sőt még a legutóbbi napokban is egyre szaporítják. Hát azt képzeli valaki, hogy ez lehetséges? Azt kell mondanom, hogy hiába hozzuk meg a legnagyobb áldozatokat, hiába megyünk el a teljesítőképesség legvégső határáig, mégsem leszünk arra képesek, hogy ezt a költséges, drága, nagy adminisztrációt fentarthassuk, pláne amikor ebben az adminisztrációban még a r flanc is megnyilatkozik. (Egy hang jobbfelöl : Es rosszul dolgoznak ! Zaj.) Ezek után méltóztassék megengedni, — nemsokára végezni fogok — hogy még néhány szót szólhassak a hadügyi kérdésekről. (HalljuJc! Halljuk !) A magyar katona a világ első katonája volt. Ezt nem én mondom, ezt kiváló tábornokok állapították meg, még a háború alatt. (Igaz ! Ügy van !) Azt szeretném, t. Nemzetgyűlés, hogy a magyar nemzeti hadseregnek és a magyar katonának régi nimbusza ismét a legteljesebb mértékben csillogjon. Ehhez azonban két dolog szükséges. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Az első dolog az, hogy a katona ne politizáljon ; (Helyeslés.) hogy a katonai és a polgári hatáskört szigorúan elhatárolják. Vázsonyi Vilmos : Ügy van !