Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-199
308 A Nemzetgyűlés 199. ülése 1921. évi június hó l-én, szerdán. raktárak létesítését oly célból, hogy abban az esetben, ha egyszer éhinség vagy rossz termés fenyeget bennünket, az ezekben a raktárakban elhelyezett szemtermés tartalékunk legyen, ugy hogy megvárhassuk a következő esztendőt, amikor esetleg jobb termésünk Lesz és ne szoruljunk külföldi behozatalra. Elvégre juthatunk még oly helyzetbe, amikor képtelenek leszünk a külföldről a szükséges gabonával ellátni magunkat. A tengerit, az árpát vétek kivinni, sokkal célirányosabb volna azt itthon hizlalásra felhasználni és a tengeri és árpa helyett zsirt és húst exportálni. öriási m,ódon gazdagodnánk ezáltal. Népünk elsőrangú sertéshizlaló, amit feltétlenül ki kellene használnunk. E tekintetben az a helyzet, hogy pl. az elmúlt télen egyes vidékek szegény lakossága, amely addig állandóan hizlalt, nem volt képes ezt megtenni, azon egyszerű oknál fogva, mert vagy egyáltalában nem kapott korpát, vagy nem kapta idejében. Itt van azután a zab kérdése. Még az elmúlt gazdasági évben is exportáltunk zabot, holott egyes vidékeken zabhiány volt, sőt van valami, amire külön is fel akarom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét és ez az, hogy a zab elsőrendű emberi táplálék, nem mint kenyér, hanem méltóztassanak csak visszaemlékezni azok az urak, akik német csapatokkal együtt operáltak, hogy épen a zabdara volt néha heteken keresztül a német csapatok reggelije. Az egész angol, amerikai hadseregben mindenütt általános fogyasztási cikk a zabdara, elsőrendű pompás könnyű étel. Mi egyszerűen exportáljuk a zabunkat, ahelyett, hogy hasonló célokra felhasználnók. Itt van burgonyatermelésünk. Az u. n. Nyírségünk, amelynek legnagyobb részét Szabolcs megye foglalj a el, Szatmárés Hajdú, valamint Bihar megyével együtt, annyi burgonyát termel, hogy két ilyen országot is el tudna látni burgonyával, mint amilyen a mienk. A burgonyatermelést tehát bizonyos tekintetben jóságosan kellene kezelni. Ott, ahol burgonyát termelnek és azzal a harmados és feles rendszerrel kapcsolatban, amely ott divatos, amellyel a rendes munkaerőt pótolják, a nép között inség, szegénység jóformán nincs, tehát ismétlem, megkülönböztetett bánásmódban kellene azt a vidéket részesíteni. Mi történt ezzel szemben az elmúlt évben ? Szabolcs megyében zárlatot mondottak ki a burgonyára vonatkozólag, holott például a szomszédos Hajdú megye nem került zárlat alá. Birtha és Mózer t. képviselőtársaim rámutattak akkoriban arra, hogy ebben a tekintetben micsoda dolgok történtek Szabolcs megyében. A burgonyát 80, majd 100 koronás árban maximálták, holott a szomszédos, nem zárolt területekről átlag 250 koronás árban adták el a gazdák a burgonyát. Hogyan érdemelte meg azt a szabolcsmegyei kisgazda, hogyan érdemelte meg az a harmados és feles burgonyaföldet megmunkáló kisember, az a gazdasági munkás, hogy ő kevesebbet kapjon, mint kaptak a szomszéd területen ? T. előttem szólt képviselőtársaim rámutattak arra, hogy micsoda zaklatásokkal ment ez végbe. Keresztülvinni azonban nem tudták azt, amit óhajtottak. így például bebizonyított tény, hogy Szabolcs megyének az a jelentése, hogy egy gazdaküldöttség kívánta a 80 koronás árat, nem felelt meg a * valóságnak. Nem gazdák voltak azok, akik ezt a 80 koronás árat kívánták. Ma, amidőn nem zárolt az a burgonya, szintén átlag 250 koronás áron lehet azt ott értékesíteni. Idefenn Budapesten nem tudom egészen pontosan a maximális árat, de ugy emlékszem, 4 korona 50 fillér volt az kilónként, így óriási árkülönbözet állt elő és óriási igazságtalanság történt Szabolcs megyével, amelynek majdnem egy milliárdra menő kára származott ebből. Ma, amidőn az országos burgonyakiviteli iroda már felszámolt, kérhetjük itt a Nemzetgyűlésen azt, hogy ennek az elszámolásai idekerüljenek a Nemzetgyűlés elé, hogy betekintést szerezhessünk arra vonatkozólag, hogy a felesleges pénzeket mire fordították. Azonkívül .egy sajnálatos tényre vagyok kénytelen a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni (Halljuk ! Halljuk I) Szabolcs megyében ,a lakosság, a termelők igen sok zaklatásnak voltak kitéve, különösen a kisvárdai járás közönsége, s ezt kénytelen vagyok az ottani főszolgabíróra áthárítani. Cser nus Mihály : Majdnem minden főszolgabíró ilyen ! Jármy József : Az én járásomban nagyon jól funkcionált. így például visszamenőleg 1919-ben még a román megszállás alatt előfordult, hogy főszolgabírói rendeletre rengeteg vagon burgonyát szállítottak be a termelők. Ennek egy részét csak az elmúlt évben számolták el és fizették ki, sőt három vagon burgonyát, amelyet, ugy tudom, 1919 októberében szállítottak a kisvárdai vasúti álló- * másra, még mai napig sem fizettek ki. Dohánytermelésünk óriási válságnak van kitéve. A román megszállás alatt oly nagy terjedelmű csempészés állt elő, hogy a termelők az elé az alternatíva elé vannak állítva, hogy esetleg ne termeljenek, mert a dohánytermelés kezdi abszolúte nem kifizetni magát, bár felemelték a dohánybeváltási árakat. Amellett a valóban jó dohányt, a finom dohányt, a mostani beváltási árak mellett a jó fent lévő földeken, ahol az keveset terem, ahol a kvalitás kitűnő, de a kvantitás kevés, nem is lehet termelni, már pedig speciel! Szabolcs megye a fentes területeken termel olyan finom cigarettadohányt, amely a macedóniaival vetekszik. Amint mondtam, ezt a mostani beváltási árak mellett termelni nem lehet. Ha látjuk azt, hogy Németország az ő roppant rossz dohányával, kevés bevitellel kitűnő üzleteket köt, az ő rossz vastag szivarjait az egész világon elterjeszti, kénytelen vagyok arra gondolni, hogy itt a hivatalos működés az oka annak, hogy mi pl. dohánytermelésünknél nagyobb eredményeket elérni nem tudunk
