Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-199

294 A Nemzetgyűlés 199. ülése 192 3—4—5 hónapra. És itt szomorúan konstatálom, hogy a pénzügyminister ur most újra ezt a felhatalmazást szavaztatta meg velünk az 1921/22. év első vagy második hónapjára. T. Nemzetgyűlés! Az a helyzet állott elő, hogy ezeknek a kormányoknak öthónapi hitelük volt, ezzel szemben gyakoroltak egy egész évi tényleges utalványozást s ma, midőn elérkeztek a leszámoláshoz, hogy az öthónapi hitelt szemközt kellene állitaniok egyévi tényleges kiadással, akkor kénytelenek megvallani a Nemzetgyűlés előtt, hogy ők tulajdonképen keret nélkül, felhatalmazás nélkül, csak formai felhatalmazásokkal gazdálkodtak egy éven keresztül az ország vagyonával. (Egy hang a szélsobaloldalon : Propagandára !) Én volnék a legboldogabb, ha az derülne ki, hogy a megszavazott hitellel az elmúlt kormányok egy évig tudtak gazdálkodni ; azt hiszem, hogy az adófizetők is nagy örömmel vennék ezt. De mivel jól tudom, hogy az elmúlt évben az idő előrehaladásával, az idővel még aránylagosan is emelkedtek a kiadások, tehát kénytelen vagyok megállapítani, hogy az elmúlt kormányok tulajdonképen hitelek nélkül vittek az ország gazdálkodását, ("ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: A Nemzetgyűlés együttléte idején ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ezen nekünk nem lehet oly egyszerűen keresztülsiklani. (ügy van a szélsobaloldalon.) Mert ha mi ezt elfogadjak helyesnek és jónak, akkor tulajdonképen az egész budget-jogot, azt a nagy garanciális jogot, ami a törvényhozásnak adva van a költségvetés megszavazásával, illuzóriussá, teljesen formaszerüvé tesszük. Épen azért kénytelen vagyok felvetni a kérdést, vájjon helyes dolog-e az, hogy mi egyáltalában megszavazzuk ezt az 1920/21. évi költségvetést. Vájjon nem volna-e sokkal logikusabb és egyszerűbb leszegezni azt, hogy az előző kormányok hitelek nélkül dolgoztak, illetve csak öthónapi hitellel vitték 12 hónapon keresztül az állam háztartását, és utasítani őket most már arra, hogy a zárszámadásokat ugy, amint tényleg vezették az állam gazdálkodását és háztartását, készíttessék el és nyújtsák be a Nemzetgyűlés elé felülbirálatra. Nagyon félek attól, hogy ez a költségvetési sommázás oda fog vezetni, hogy mi nem fogunk tudni belátni az államháztartás vitelébe, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Annál inkább félek ettől, t. pénzügyminister ur, mert egy igen furcsa teóriát hallottam, azt, hogy a különböző forradalmi, tanácsköztársasági és ellenforradalmi kormányok pénzügyi gazdálkodása egy sommás kimutatással lesz elintézve. A ministeri felelősség komolysága érdekében is kívánom azt, hogy minden kormányzatra nézve, még ha bármennyi munkába kerül is és ha technikai nehézségek állanának is ennek az útjában, mindezek leküz1. évi június hó 1-én, szerdán. désével különálló elszámolások és zárszámadások nyújtassanak be a Ház elé. (Helyeslés balfelöl.) Erre nekünk szükségünk van, mert igenis, a felelősséget akarjuk a kormányokkal szemben megállapítani, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Ha törvényes akadálya lenne ennek, — amint annyiszor áttörték azt a garanciális 1897. évi XX. t.-cikket, amely igen súlyos kötelezettséget ir elő a kormánynak — akkor fogunk törvényt hozni reá ; de végre a Nemzetgyűlésnek érdeke, hogy ezeket a gazdálkodásokat elkülönítve lássa és ellenőrizze. T. Nemzetgyűlés! Én ugy érzem, hogy ez a költségvetés sok hiányt mutat fel, nem anyagi értelemben, hanem a tájékoztatás tekintetében. Nem látok benne utalást vagy valamely magyarázatot, vagy tájékoztatást pl. az Ausztriával való leszámolásra vonatkozólag, a Horvátországgal való anyagi leszámolásainkra vonatkozólag, azután a szovjet-, a tanácsköztársaság alatt alakult különböző központok felszámolását illetőleg. Ezekbe nekünk, ha a budgetjogot komolyan akarjuk gyakorolni, mégis bele kell tekintenünk, mert ezek az államnak effektiv vagyonát jelentik. Ugy érzem, hogy a költségvetésnek ezekre ki kellett volna valamiképen mégis csak terjeszkednie. Nem lehet azt mondani, hogy majd a zárszámadásban történik meg ez, mert a zárszámadásba olyan tételeket lehet bevenni, amelyek az illető költségvetési évre előirányozva voltak, vagyis az előirányzásból származnak mint bevételek, vagy kiadási megtérítések. Ezeket a tételeket véleményem szerint ugy, amint vannak, bevételbe kellett volna helyezni ebbe a költségvetésbe és kiadásba kellett volna tenni a megfelelő rovatokba. Be kellett volna őket a költségvetésbe kebelezni. Nem akarok ezekkel bővebben foglalkozni, mégis lehetetlen egy ilyen anomáliára ki nem terjeszkednem. Ez az u. n. Bank-Gasse-i milliók ügye. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatnak tudni, a kommün alatt a bécsi magyar követségen az ottani követségi titkár, Hajós Jenő hősi önfeláldozással megmentett 140 millió korona olyan pénzt, amely arra volt szánva, hogy a megbízottak Ausztria kommunizálását segítsék elő a megfelelő kritikus pillanatban. Ezt a pénzt a Bécsben lévő ellenforradalmi alakulatok Hajós Jenőtől átvették, átvette pedig — ha jól tudom — Szmrecsányi György képviselőtársam több társával. Az átvétel körülményeire nem kívánok kiterjeszkedni egyelőre, csak annyit kívánok megállapítani, hogy ezt a pénzt nem mint komité vették át Hajós Jenőtől, hanem azon a címen, hogy ők immár megalakult kormány, amelyet az entente elismert s amelynek igazolására tudtommal még egy entente-megbizottat is kreáltak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ilyen körülmények között nekem mindenesetre kívánnom kell azt, hogy ennek a 140 milliónak a sorsáról a magyar Nemzetgyűlés