Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

á Nemzetgyűlés 198. ülése 1921 védelmére felhasználni, mig végül a fegyverek magát az egész rezsimet tarthatatlanná fogják tenni és egy nagy összeomlást fognak előkészíteni. E veszélyek elháritásáért akartam a katonai kérdést a nemzet megnyugtatásával megoldani, a kormány hatalmát korlátozni, a választási szabadságot fokozni, az adminisztrációt decentralizálni, a választójog kérdését bátor reformmal nyugvópontra juttatni. Ugyanezt a politikát tartottam szükségesnek már a Ferenc Ferdinándtól várt veszély és a parlamenti váltógazdaság biztosítása miatt is . . . . . . Ezen felfogásom állított szembe Tisza Istvánnal, aki szintén érezte az idők méhében rejlő nagy veszélyeket, aki szintén felismerte, hogy az eddiginél nagyobb aktivitásra van szükség, de aki a veszélyt még az eddiginél is erősebb kormányzattal, tisztább párturalommal vélte ieküzdhetni. A katonai kérdésben ő teljesen Ferenc József álláspontjára helyezkedett, nem mert nézeteit osztotta, hanem mert szerinte a király jogosan járt el, mikor katonai felségjogait belátása szerint gyakorolta, mert a harmóniát a király és a nemzet közt fontosabbnak tartotta, mint a katonai reformokat és mert a harmóniát csak a nemzet engedékenységével vélte biztosithatni. Tisza erős pártfegyelemmel, szigorú házszabályokkal, az állami adminisztráció behozatalával akart a szerinte fakciózus ellenzékkel végezni. 0 a főveszedelmet az obstrukcióban és az ellenzék hibájában kereste, holott én ezekben inkább szimptomát és következményt véltem felismerni, az okot pedig a párt-abszolutizmusban láttam. ( Ugy van ! a középen.) 0 az erélytől várta a gyógyulást, én pedig a puszta nyomástól csupán ellenhatásra számítottam és igazi javulást nagyobb szabadsággal és tiszta és hamisítatlan alkotmányossággal véltem elérhetni.« Rassay Károly: Ez a helyzet most is! Gr. Andrássy Gyula (tovább olvas): »Mig Tisza azt hitte, hogy a Ferenc Ferdinándtól várható veszélyt is legjobban avval háríthatjuk el, ha a kormánynak akcióképes többsége van, én azon meggyőződésben voltam, hogy a hatalom összpontosítása Ferenc Ferdinándot fogja mindenhatóvá tenni és minket meg fog az önvédelem lehetőségétől fosztani.« Ezek voltak nagy vonalakban az eltérések közöttünk. Ezek olyan nagy, kardinális tételek voltak, hogy ebből kifolyólag csaknem minden kérdésben szemben állottunk. En az ő egyéniségét akkor is, midőn vele szemben voltam, mindig tiszteltem, aminthogy most is a legnagyobb örömmel fejezem itt ki azt az elismerést, amellyel az ő nagy tehetsége, tiszta hazafisága, mobilis célzatai iránt viseltettem. De épen azért, mert nagy erőnek tartottam és mert károsnak tartottam a politikáját, következetesen támadtam és következetesen szembeállottam vele. Néha előfordultak olyan összeütközések, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. I. évi május hó 31-én, kedden, 273 amelyek Sándor Pál t. képviselő urnák finom idegzetét akkor — ugy látszik — sértették, úgyhogy ő még ma is csak háborogva tud azokra visszagondolni; de hát ha erős meggyőződések összeütköznek és az egyének kissé hevesek, akkor ilyenek előfordulnak és én bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, remélem, hogy az életben nem fogom az ő finom modorát nagyon gyakran megsérteni az én magaviseleletemmel. (Derültség. Éljenzés bal-felöl és a Jcoeépen.) A t, képviselő ur még azt is mondja, hogy én okoztam tulajdonképen a nemzeti tanácsot. Ez nagyon meglepő dolog. O aztán ezt igen hosszasan indokolja meg azzal, hogy a nemzeti tanács csak azért jött létre, mert ők akarták, hogy én legyek külön magyar külügyminister és ha én ezt elfogadtam volna, akkor nem jött volna létre a nemzeti tanács, akkor nyugalommal rám bizták volna a dolgok vezetését, minthogy én ezt nem tettem, ezért kellett a nemzeti tanácsnak összeülnie. (Derültség a Mzépen.) Bocsánatot kérek, itt nagy tévedések vannak. Először is ténybeli nagy tévedés van, mert amikor ők felszólítottak, hogy én magyar külügyminister legyek a Károlyi-kabinetben, akkor már igen jól tudták, hogy ezt nem fogadom el, mert mi akkor már letárgyaltuk ezt a dolgot. Mi napokig tárgyaltunk. Mikor visszajöttem Svájcból, mikor láttam az elkerülhetetlen összeomlást, láttam, hogy a forradalom küszöbön van ... Sándor Pál : Ez később volt ! Gr. Andrássy Gyula : Kern, kérem ! En akkor nem tárgyaltam, mikor már ki voltam nevezve közös külügyministerré ... Sándor Pál: Október 23-án lett kinevezve! Gr. Andrássy Gyula: Azon pár napig tárgyaltam csak velük, amelyet kinevezésem előtt itt töltöttem. — Két követelést állítottak fel : Az egyik az volt> hogy le kell fegyverezni a hadsereget, pacifista békét sürgettek; a másik követelés pedig az volt, hogy neveztessem ki magamat ezen pacifista béke megalkotására magyar külügyministernek. Én sem az egyiket, sem a másikat nem fogadtam el. Az elsőt azért nem, — és ezt megmagyaráztam nekik — mert azt egyenes hazaárulásnak tekintem ; azt mondtam, hogy szívesen szóba állok ellenségeinkkel és letétetem a magyar katonák fegyverét mint minister, ha hozzák nekem azt a garanciát, hogy Lloyd George, Clemenceau és Pasics ugyanezt teszik, vagyis ha ők is leszerelnek és lefegyverzett hadseregek mellett tárgyalnak ; akkor à la bonheur, ez nagyszerű vívmánya lesz az emberi haladásnak, de ha ők fegyverben állanak, mi pedig letesszük a fegyvert: akkor ez naiv gimpli dolog, ez nem politika, ez hazaárulás volna. (Ugy van! Ugy van! Taps.) Ez volt az egyik kérdés. Azonban az utolsó percben jöttek és azt mondták, hogy belátják, hogy ebben a momentumban igazam van és elállanak ettől; 35