Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, kedden, 26,9 Taszler Béla : Mely soha többé kommunista nem lesz I Rassay Károly ; Ki akarja, hogy az legyen ? Csak nem tételez fel ilyent?! Sándor Pál : ... mely soha többé kommunista nem lesz. Tévedésben méltóztatik lenni, hisz én nem vagyok kommunista. Mondom, itt van ez a 14 vármegyéből álló Magyarország, melyet kint ugy tekintenek, mint egy feudalisztikus államot, mint egy konzervatív alapon álló államot. (Zaj a középen.) Tisztában kell lennünk ezzel a kérdéssel, t. Nemzetgyűlés. Tessék erről vitatkozni. Schandl Károly: Kik terjesztik? Kerekes Mihály : Megvan-e a földbirtokreform Magyarországon? Temetőhelyet sem adnak a népnek! Sándor Pál : Leszek bátor majd visszatérni Schandl képviselő ur közbeszólására. Sokkal jobb, ha mi itt a fórumon beszéljük meg ezeket a dolgokat, mint ha azt mondjuk, hogy terjesztik. Nekünk ugy kell itt viselkednünk, hogy ne lehessen rólunk mást terjeszteni, mint a legnemesebbet ós a legjobbat. Nekünk ugy kell berendezkednünk, hogy rólunk mást ne mondhassanak, mint azt, hogy az az államalkotó nép vagyunk, akik voltunk és akik megvédtük a Nyugat intelligenciáját századokon át. (Zaj a közelien. Elnök csenget.) Nekünk nem szabad máskép cselekednünk, és ha nem fogunk máskép cselekedni, akkor nem is lehet majd rólunk máskép beszélni. Itt van ez a kis Magyarország. Ezek az államok mind attól félnek, hogy mi itt egy feudális állam vagyunk, egy korzervativ alapon álló állam. (Zaj.) Utalni akarok valamire, ha megvárja t. képviselőtársam érvelésemet. Amennyiben ezek az államok, amint nekem lent személyesen is mondták, rájönnének arra, hogy mi nem akarunk háborút, mint ahogy nem akarunk, ha rájönnének arra, hogy mi igenis abban az irányban akarunk működni, mint ők — természetesen nekik nincs beleszólásuk a mi dolgainkba, azokat magunk rendezzük, azt kikérnők magunknak — ... Szabóky Jenő: Akkor mindjárt visszaadnák Bácskát ! Sándor Pál : Sokkal komolyabb kérdés ez, mint ahogy t. képviselőtársam gondolja. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelöl) Én csak sajnálom, hogy ennyit zavarnak, inert végtére nem vagyok olyan fiatal ember, mint t. barátom, s bizony nagyon nehezemre esik, hogy ilyen sokat kell erről beszélnem. Mindjárt visszatérek itt arra, amit t. képviselőtársam mondott. Nekem postán beküldtek egy lapot, mely Magyarországból ki van tiltva és melynek szerkesztője Grarami. Huber János: Melyik az a lap? Sándor Pál : A »Jövő« ! ügy tudom, hogy a kormány ezt a lapot eltiltotta, mégis fel akarom hivni a Nemzetgyűlés figyelmét az ezen újságban megjelent három intervjura. Mivel a kormány a lapot Magyarországból kitiltotta, ezt respektálom és nem fogom az intervjukat felolvasni, de kötelességem mégis megmondani, ha nem is azok tartalmát teljesen, de azt igen, amit intencionálnak. Garami felveti azt a kérdést, (Egy hang a középen: Hazaáruló!) kérem, Garami nem hazaáruló, sohasem volt az, mondom, felveti azt a kérdést, hogy nemcsak fenyegetéssel szabad Magyarország elé járulni, hanem cselekedni is kell valamit Magyarországért, hogy lássák ott a jóindulatot. Megintervjuvoit ebben a kérdésben három előkelő embert. Az egyik Nemecz, aki az ötöstanács tagja és a szociáldemokraták vezetője, a második Behinet, szintén az ötöstanács tagja és szintén a szociáldemokratáknak egyik vezetője, a harmadik pedig LTdrzal, az agrárpárt vezetője, amely párt megfelel az itteni kereszténypártnak, aki valószínűleg a bekövetkezendő időkben mint a legnagyobb párt elnöke ministerelnök lesz odakinn. Ez a három intervju igen kivonatosan magyarázza azt, hogy, amennyiben Magyarország állami lényege oly irányban fog indulni, hogy az megfelel egy demokratikus államnak, akkor velük lehet beszélni területről. Meskó Zoltán: Az általános, egyenlő, titkos választójog alapján állunk ! Taszler Béla : Magunk fogjuk a magunk sorsát intézni, nem másoktól kérdezzük! Elnök : Kérem Taszler képviselő urat, ne zavarja a szónokot ! Szabó József (budapesti) : Nagyatádi, Mayer* János feudális ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbalöldalon. ) Sándor Pál : ... ez esetben azt mondják, hogy hajlandók területi és más tekintetben is a kezünkre járni. (Zaj és ellenmondások.) En ugyanazon a véleményen vagyok, mint t. képviselőtársaim ; én ugyanazt hiszem, mint ők, hogy ez egy mézes fonál, melyet nekünk kínálni akarnak és amelynek segítségével, amint már megpróbálták, bele akarnak avatkozni belügyi viszonyainkba. De mi szükség van arra, hogy ilyen cikkekről, ilyen intervjukról mi, a magyar nemzet képviselői ne vehessünk tudomást ? Hogy ennek mi célja van, azt nem tudom megérteni. Az ilyen intervjukra ugyanis felelni is lehet és esetleg lehet feszegetni a kölcsönös ideákat. Hogy mi célja van annak, hogy megtiltották a lapoknak, hogy ezeket az intervjukat átvegyék, azt nem tudom megérteni. Összefoglalásom tehát külpolitikánkra a következő : Nekünk egy teljesen uj irányt kell felvennünk, nekünk szakitanunk kell a régi osztrák hagyományokkal és egy olyan diplomáciát kell nevelnünk, mely gazdasági és közjogi tudással bir, s amely nyelvtudománya által teljes erővel fel tudja venni a külföldi relációkat. Hogy azután ezek az egyéniségek polgárok-e, vagy grófok és hercegek, e tekintetben különbség nem lehet ; itt mindig csak a kellő egyéniséget kell latba vetnünk és mindig olyanokat, akik az illető fórumon a legalkalmasabbak.