Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

 Nemzetgyűlés 198. ülése 19:21. évi május hó 31-én, kedden. 261 hogy annyira hittünk, annyira becsületesek voltunk, hogy azt hittük, hogy ott, ahol sok százezer magyar ember véréről van szó, a mi politikusaink nemcsak becsületesen fognak eljárni, hanem az orruknál fogva sem engedik magukat vezetni. (Ugyvanf jobbfe'ől.) -És most jövök arra a témára, amely nekem a legkellemetlenebb, amelyet azonban mellőzni szintén képtelen vagyok, mert máskülönben ugyanazt a bűnt követném el, amit azoknak a szemébe vágok, akik annak idején hallgattak. T. Nemzetgyűlés ! A múltkori felszólalásom alkalmával egy levelet kaptam egy volt külügyi osztályfőnöktől, — Sectionsrath, — az illető most Rotterdamban önálló céget nyitott magának. Itt van az eredeti levél, amelyet németül irt és amelyet szintén leforditottam. Én ehhez a levélhez sok megjegyzést nem akarok fűzni, de kötelességemnek tartom, hogy felolvassam. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Többek között a következőket irja (olvassa) : »Azt hiszem, 1918 december 10. és 20-ika között lehetett, amikor a francia lapokban a következő tartalmú képviselőházi közleményt olvastam : Egy szociáldemokrata képviselő, — nem tudom, hogy Renaudel vagy egy másik volt, — erélyes beszédet tartott Pichon akkori külügyminister ellen és azt mondta, hogy 1917 októberében gróf Károlyi a francia diplomácia által megbizott egyénnel tárgyalt s azt az ajánlatot tette, hogy kész Magyarországon forradalmat organizálni, ami által a front is természetszerűen fel fog bomlani. Gróf Károlyi ennek ellenében kikötötte, hogy Franciaország Magyarország területi integritását garantálja. Ez a képviselő Pichon ellen támadólag lépett fel, kijelentvén, hogy Franciaországnak már 1917-ben megvolt az eszköze a háborút befejezhetni, arai legkevesebb 100.000 elesett katona életét mentette volna meg. Pichon válaszában igaznak ismerte el gróf Károlyi tárgyalásait, illetve tett ajánlatát, de, mert a francia kormány berni kiküldöttjétől gróf Károlyi személyéről és megbízhatóságáról annyira rossz információt kapott, kénytelen volt a kormány a tárgyalásokat beszüntetni. Ezeket olvastam a francia lapokban. Ezekre vonatkozólag kérdést intéztem egy úrhoz, — aki magyar ember, 15 év óta Angliában, illetve Egyiptomban él és tagja volt egy jelentékeny angol cégnek — adna nekem felvilágosítást,, hogy a svájci osztrák-magyar kémszolgálat gróf Károlyinak a háború közbeni ezen cselekményéért milyen megtorló intézkedéseket tett. A kérdezett ur, aki Diener-Dénes által ismételteti felkerestetett, azt válaszolta, hogy értesitése szerint az akkori közös hadügyminis ter két izben is kérte

%

Károly király beleegyezését gróf Károlyi elfogatásához és haditörvényszék elé való állitásához. Ez nem iskerült, mert mind két alkalommal gróf Andrássy Gyula, gróf Károlyi sógora, a királynál interveniált s sikerült keresztül vinnie, hogy Károlyit bántalmazás nem, érte.« (Mozgás.) Gróf Andrássy Gyula képviselő ur nekem azt mondja, hogy ez az utolsó dolog nem igaz ; kötelességem ezt hozzátenni. * Megjegyzem, hogy én részemről Károlyinak ezt az ajánlatát, hogy akkor ő kész forradalmat csinálni, ha az entente a területi integritást garantálja, egy forradalmi cselekménynek tekintem ; ugyanolyan cselekménynek tekintem, mint amit elkövetett Massaryk, Benes és számtalan más cseh államférfiú. K ötelességem azt is kinyilatkoztatni, hogy az, amit mi oly sokszor beszéltünk, hogy a cseh ezredek gyávasága és hazaárulása hozta az ország vesztét, sokban igaz ; de azt hiszem, azt a szót : »gyávaságot« nekünk abban az értelemben használnunk nem szabad . . . Lingauer Albin : Használhatja egész bátran ! Sándor Pál . . . mert igen nagy bátorság kell ahhoz is, hogy egy egész regiment odaáll és inkább megtizedelteti magát, mintsem az ellenség elé menjen. (Egy hang jobb felől : Nem is lőttek rájuk !) Ezen nem vitatkozom én ; csak azt láttam, hogy sok igen nagy államférfiú, mint pl. Kossuth Lajos is, az országon kivül maradt és igenis szította a forradalmat, de az országon kivül maradt. Vagyok bátor továbbá azt is mondani, hogy azt hiszem, a cseh államférfiak őrült eredményeket értek el az ő forradalmi cselekményük által. Én ezzel csak azt akarom dokumentálni, hogy én nem vagyok hajlandó Károlyi Mihálynak mint forradalmárnak ilyen tárgyalásaiért szemrehányást tenni. Nem éri őt vád, — mint mondottam beszédem folyamán — mikor a revoluciót csinálta ; az én nézetem szerint becsületes és kétségbeesett revoluciót akart csinálni az ország integritása érdekében, — amiről leszek bátor még beszélni. Megjegyzem, hogy azok az információk, amiket Pichonék kaptak a berni követ révén, az én tudomásom szerint onnan eredtek, mert megtudták Pichonék, hogy Károlyi Bernben Gillebautval tárgyalt, ez pedig a francia bolsevizmus főagitátora volt, igy tehát nem merték Károlyival ezt a tárgyalást nyélbeütni. Hogy ez igazságon alapszik, sőt biztosan igazságon alapszik — ez a francia parlamentben fordult elő és semmi kétség nincs aziránt, hogy ez a férfin, aki nekem ezt irja, igazmondó ember, ismerem őt évtizedek óta, — bizonyítja az, hogy, amint méltóztatnak emlékezni, abban az időben gróf Károlyi Imre milyen vehemensen támadta Károlyi Mihályt. Annak idején én is odaálltam melléje, mert azt hittem, hogy politikai üldözött ; én is elmentem arra a bankettre, amelyet a tiszteletére adtak, kifejezést adva annak, — ez ki is van nyomtatva az újságokban — hogy bár egy nagy szakadék van a mi politikai felfogásunk között, mindamellett őbenne egy politikai üldözöttet látok. Én abban az időben gyakran hallottam, nagyon jók emlékezem erre, — és bizonyára emlékeznek egykori t. képviselőtársaim is — hogy mindennap arról volt szó, hogy Károlyit el fogják fogatni. Arra nézve, hogy ez az igazsá gnak megfelel-e, vagyok bátor gróf Andrássy Gyula képviselő urnák egy júliusban tartott beszé-