Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
260 A Nemzetgyűlés 198. ütése 1921. évi május hó 31-én, kedden. pából teljesen el volt szigetelve. Szavunk seliol sem volt hallható. Magyarország megrágalmazásában Ausztria vezetőszerepet tölt be. Ozernintől kezdve Rennerig Bécsben mindenki magyarellenes volt. Az összeomlás bekövetkezvén, midőn az osztrák intrikák következtében a monarchiának teteje összeomlott, nem volt férfi, aki a magyar nemzetet az osztrák hülyeség pusztaságából kivezette volna és a nyugati nagyhatalmakkal megérttette volna magát és igazságát. Nem volt ember, aki végre Magyarországért mint öncélért küzdött volna. így következett be a történelmi nemzetnek tragédiája, amelynek jelenkora európai nézőpontoktól távol, egy kicsinyes, Kossuthot megtagadó generáció kezébe jutott.« Ez az a cikk, t. Nemzetgyűlés, amelyet Vályi tesz közzé a Revue Internationale-ban. Ismét nem akarok ehhez sok kommentárt fűzni. Bizonyítékokkal akarok előállni, hogy bár Czernin igen gyenge nyilatkozatban tagadja, hogy ez igaz volna, több nyialtkozattal, még pedig a saját nyilatkozatával fogom bebizonyítani, hogy ez a teljes igazságon alapszik. Windisch-Graetz azt mondja abban a bizonyos hirhedt cikkében, amelynek többi tartalmával egyébként nem foglalkozom (olvassa) : »Ehhez járul, hogy az entente tisztában volt azzal, mely oldalról kaptak Károlyi segítőtársai pénzt, akik időközben magas állásokat töltöttek be. Ismerték Czerninnek terveit, amelyek Magyarország feláldozását involválták.« Ezt irja NYindisch-Graetz. És itt két megjegyzésem van. Az első az, akár megmondta annak idején, 1917-ben ezt gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnák, akár nem, — bizonyára nem mondta meg, ez ugy van, ahogyan ő állítja, elhiszem, — de akár megmondta, akár nem, Windisch-Graetz tudta ezt a dolgot, az látszik a cikkéből. És ha ő tudta, nem lett volna-e neki kötelessége előállni abban a pillanatban az országgyűlés elé?! (Ugy van!) Még későbbi időben, 1919-ben is alkalma lett volna az országgyűlés elé állni azzal, hogy : nekem, mint magyar képviselőnek erről tudomásom van, a magyar képviselőházzal tudatom, hogy ez megtörtént és Ausztria nem barátunk volt, hanem az, aki -a mi érdekeinket elárulta. Ez az egyik. A másik pedig : azt mondja Windisch-Graetz, hogy ismerték Czernin terveit, amelyek Magyarország feláldozását involválták. Ha ő ismerte Ausztria terveit, ezeket a végzetes terveket, amelyek tönkrejutását célozták, akkor ismét azt mondom, hogy az olyan magyar ember ellen, aki ezt a nemzetnek vagy kormánynak kellő formában tudomására nem hozza, nézetem szerint sokkal erősebben kell eljárni, mint az olyanokkal szemben, akik tudatlanságból követtek el esetleg hazafiat] an cselekedetet. (Ugy van! Ugy van!) Windisch-Graetz felelős, mert tudta, hogy Ausztria a mi ellenségünk és nem tett semmit, nem is tudatta ezt velünk, csak most tudatta, miután a Czernin-féle cikk megjelent. De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. Itt van Craus generális könyve. Craus generális azt mondja (olvassa) : »Tisza bukását nem a választójog idézte elő, hanem — mint maga mondja szőszerint — átvették a testamentumot, hogy Magyarországot, amely erős, egységes nemzet volt, egyes részekre fogják osztani.« Azt mondja egy osztrák generális, hogy »átvették«, tehát átvették a testamentumot, annak az átkos osztrák kamarillának politikáját, amely abban állt, hogy Magyarország egysége a dinasztiának nem szolgálhat javára, tehát darabokra keli széttörni. De itt van még egy bizonyíték, amelyet szintén vagyok bátor előterjeszteni. Itt van magának Czerninnek könyve. Ez mindenki előtt ismeretes, ,aki elolvasta. Mindenki elolvashatja németül. Én voltam bátor az ebből vett idézetet is lefordítani magyarra, azt mondja (olvassa) : »Ha a háborút nem vesztettük volna el, nem lett volna utólag elkerülhető Ausztriának a magyar néppel való élet-halálharca, mert nem képzelhető el semmiféle életképes — az eredeti kifejezés: vernünftig — európai konstelláció, mely a magyar aspirációkkal és az uralkodónak terveivei egy kalap alá lett volna hozható. De a háború tartama alatt nyilt harc Budapest ellen nem volt lehetséges.« (Mozgás.) Ez az ítélete Czerninnek saját maga felett. ö tehát várta azt, hogy a háború lezajlása után Magyarország ellen, Magyarország integritása, szabadsága ellen és feldarabolása érdekében mintegy élet-halálharcot kell Ausztriának folytatni. T. Nemzetgyűlés ! Ez volt a mi külügyministerünk, aki a mi érdekeinket vezette a háború alatt és azt hiszem, nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy minden jó magyar ember részére ez az ur ebből az okból teljesen vogelfrei. Mert ha egy olyan magas funkcionárius, aki azt a hivatalt * elvállalta és ezért fizetést húzott a magyar államtól, ilyesmit tesz, azt másnak, mint az árulás legnagyobb fokának nem tudjuk tekinteni. (Ugy van! Ugy van!) Hozzájárul még ehhez, t. Nemzetgyűlés, hogy beszél a könyvében Ferenc Ferdinándról és borzasztóan dicséri őt, pedig Ferenc Ferdinánd el volt tökélve arra, hogy a dualisztikus politikát, tehát Magyarország önállóságát meg fogja szüntetni. Rassay Károly: Jó érv a legitimitás mellett. Sándor Pál ; Tehát biztos az, t. Nemzetgyűlés, hogy csalárd . diplomata-politika folytattat ott Ausztria részéről Magyarország feje felett, Magyarország államfőinek feje felett, azoknak a feje felett, akik nekünk : az országgyűlésnek, az országnak és igy a nemzetgyűlésnek is felelősek azokért a tettekért és azért is, amit akkor nem csináltak. Mondhatom, hogy én ,— legalább részemről — majdnem lehetetlennek, de biztosan szégyennek és gyalázatnak tekintem, hogy a mi nemzetünk olyan gyenge volt és ebben a tekintetben nem veszem ki magamat sem, én is képviselő voltam,
