Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-198
A Nemzetgyűlés 1.96'. illése 1921. évi május hő 31-én, kedden. 257 sát és nemzetközi "bizottság felügyeletét. Andrássy hazaárulásnak minősítette ezt a tanácsot, mivel az adott percig még sem forradalomnak, sem lázadásnak semminemű jelei nem mutatkoztak. Ez volt október 26-án. (Mozgás a szélsőbalon.) Akkor már Nemzeti Tanács volt ; a Nemzeti Tanács október 23-án alakult meg. Ha mi, közlegények, nem is tudunk semmit sem, ez érthető, de hogy gróf Andrássy Gyula, akinek az ellenpárt részben a saját családjában volt, aki másrészt azok közé tartozott, akik Svájcban igen sokat fordultak meg, és akinek — meg vagyok róla győződve — a magasabb diplomáciai körökben talentumánál, nagy nevénél és kiváló tudásánál fogva bizonyára voltak olyan összeköttetései, amilyenek még egy magyar embernek sem voltak, — talán Tiszát sem véve ki — mondom, hogy gróf Andrássy Gyula képviselő ur, aki tájékozva volt arról is, hogy október 23-án a Nemzeti Tanács megalakult, október 26-án nem volt annyira tájékozva, és hazaárulásnak mondotta azt, hogy Budapest és Bécs védelmére ententecsapatokat kérjenek: ez megfoghatatlan. Én nem tudom, hogy ezt ki indítványozta. En csak azt merem állítani, hogy ha ilyen nagyon magasrendű egyénről van is szó, hogy ez a vakság az ország szempontjából bűn. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Kérem, a képviselő urat nem hallom. Szíveskedjék errefelé fordulni. Sándor Pál : Azt mondottam, hogy ez a vakság, — mert vakság volt, másnak nem nevezhetem — az ország szempontjából bűn volt. (Zaj és felkiáltások a középen: Kinek a váltsága ?) Kerekes Mihály: Aki nem látta az összeomlást! Ezt sem értik? (Zaj. Halljuk! Halljuk 0 ^ Sándor Pál : Azzal a nagyrabecsüléssel, mellyel iránta mindig voltam és vagyok, mindamellett hogy gróf Andrássy a másik oldalon ül, módosította a nézeteit, és ma nem a liberálisok közé tartozik . . . Ereky Károly: Az ilyen beszédek rákényszerítik ! Sándor Pál :. . . ama tiszteletnél fogva, — politikai körökben, ha az igazságról van szó, azt az igazságot szabad kimondani\ — azt hiszem, hogy nem bántom azzal, ha citálom azt, amit Windisch-Graetz memoárjában irt, hogy 26-án Andrássy hazaárulásnak tartotta . . . (Zaj.) Windisch-Graetz ezt mondta ; ha nem mondott igazat, arról nem tehetek. Gr. Andrássy Gyula: Csak az indokolásban téved ! Balla Aladár: Rossz jogforrás WindischGraetz ! Kerekes Mihály: Bocsánatot kérek, ha Friedrich lehetett, akkor ő is lehet ! Gr. Andrássy Gyula: Én nem tartottam akkor lehetőnek, hogy a király ellenséges hadakat NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. kérjen Bécsbe és Budapestre, mikor még nem volt sem béke, sem fegyverszünet. Sándor Pál : Rá fogok térni, t. képviselő ur, hogy 26-án milyen volt a szituáció, ós utalok csak arra, hogy Windisch-Graetz — ezt is citálom, bár nem óhajtottam citálni — a következő mondatban azt irja, hogy különös dolog Andrássy Gyulának ez a lépése, annál is inkább, mert két órával később az osztrák Reichsratban, nem tudom hány száz lépésnyire a Ballplatztól — én még sohasem voltam a Ballplatzon, nem ismerem a viszonyokat — már a respublikáról tanácskoztak. Két órával azelőtt, tehát hogy az osztrák Reichsratban a köztársaságról tanácskoztak, jelentette ezt ki Andrássy Gyula gróf akkori osztrák-magyar külügyminister, aki mint ilyen már akkor aligha létezhetett, mert maga a király október 27-ón a nemzeti tanácsok megalakulását mondta ki, amivel eo ipso visszanyerte Magyarország a teljes függetlenségét és a nemzeti tanácsok révén közös külügyminister többé ipso facto nem létezhetett. Meglehet, hogy ebben a tekintetben tévesek az én közjogi nézeteim, vagy meggyőződésem ; különben erre egy későbbi momentumnál fogok rátérni, amely ezzel összefüggésben van s ez a momentum mérvadó lesz arra nézve, hogy az a magatartás, amely mindenesetre tiszteletreméltó, amelyet gróf Andrássy akkor tanúsított, tényleg azon a magaslaton volt-e, melyet nekünk el kellett várnunk az akkori időkben legnagyobb emberünktől. Mert abban az időben nekünk intakt ember kellett, őneki, aki az összes koalíciókat végigvezette, akit az ellenzék tisztelt és becsült, akit körülvett szeretettel : az olyan embernek, aki Tiszát megbuktatta, az olyan férfinak, aki látta, hogy Tisza halálba ment és ő maradt itt egyedül, mint a volt ellenzék vezére, az olyan férfiúnak igen nagy kötelességei vannak, és azt állítom, hogy hiba volt az, amit elkövetett, megengedem, hogy jóhiszeműen, ami azonban az országra nézve irtózatos következményekkel járt. Annál inkább kell ezt állítanom, mert tudva van az, hogy a képviselő ur családjában volt épen a forradalomnak akkori legnagyobb, legnépszerűbb embere, gróf Károlyi Mihály, aki közel állt hozzá és akivel a rokoni köteléken belül, — amint politikusok szoktak értekezni ellentétes nézetekről is — bizonyára politikai nézeteket is váltottak egymással és bizonyos tekintetben kell hogy Andrássy gróf informálva volt légyen azokról a dolgokról, amelyek itt Magyarországon folytak. Különben ez nézet dolga : meglehet, hogy az én nézetem helytelen. Nagyon szívesen fogadom, ha engem erről meggyőznek, azonban a következmények, amint leszek bátor rámutatni, mind arra vallanak, hogy amilyen tudós volt Andrássy Gyula gróf t. képviselő ur, annyira hiányzott belőle államférfiúi energia, amely Tiszában megvolt. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbal- és a jobboldalon.) Ha Tiszát 33
