Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-198

252 A Nemzetgyűlés 198. ülése 1921. évi május hó 31-én, kedden. Meskó Zoltán : Kellett valakinek lennie, aki tudta és látta ! Sándor Pál : En csak azt mondhatom, ami itt van. Én mások szavait adom elő, nem mondom a saját szavaimat, törekszem, hogy az illetőknek gondolatait lehetőleg ugyanazokkal a szavakkal adjam vissza, s talán olyat is olvasok fel, ami nem annyira szükséges, de fontosnak tartom, hogy egyszer végérc járjunk annak, hogy mi okozta a háború elvesztését... Hegedüs György: Ez nem lehet! Sándor Pál : ... s a háború elvesztése által a forradalmat, s hogy ez természetes folyomány volt és nem volt más, s az embereknek gyarlósága okozta, hogy a forradalom nem ugy fejlődött, amint kellett volna. Szabó József (budapesti): A zsidókat úgysem lehet fehérre mosni. (Zaj.) Sándor Pál : Ï. képviselő ur, én egész beszédem alatt a zsidókat nem fogom érinteni. A zsidókat époly kevéssé lehet fehérre mosni, mint önt ; ha ön néger, akkor a zsidók is négerek ; ön egy cseppet sem jobb és rosszabb, mint a zsidók. (Mozgás és zaj a középen.) Héjj Imre: Kis különbség! Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék, ha beszél, az elnök felé beszélni. Sándor Pál : Bocsánatot kérek ! Bocsánatot kérek, ha ezt az igen érdekes, 1914. évi memoár-históriát félbeszakítom, hanem fel kell említenem itt egy incidenst, amely 1916-ban ebben a teremben történt. (Halljuk! Hall juhi) 1916-ban herceg Windisch-Graetz tartott itt zárt ülésben egy beszédet. Ez a beszéd forgott aztán az egész társaságban, mindenki ismerte ; a cenzúra természetesen nem engedte meg, hogy ezt közöljék, de mindenki, aki tudni akarta, nyomtatásban elolvashatta. Meskó Zoltán: A zárt ülések titkosak! Sándor Pál : Akkor a titkos ülések ilyenek voltak. Emlékszem még egy ellenzéki vezérre, aki félötkor azt mondotta, hogy tarthatunk zárt ülést, mert, a lapot csak félhatkor zárjuk. (Derültség.) Én nagyon jól emlékszem a zárt ülések dolgára. Egy t. képviselőtársam itt jegyezte fel azt, ami történt. Ez a beszéd nyomtatásban is megjelent. Rubinek Gyula : A Nemzetgyűlésben is megtörtént ! Sándor Pál : Ebben a beszédben igen t. képviselőtársam — nem olvasom fel az egész beszédet — a következőket mondotta (olvassa) : »Megtiltják a lapoknak még azt is, hogy a sajtóra felügyelő és cenzúrázó hadfelügyeleti bizottság dolgáról és működéséről írhassanak ; sőt arról sem szabad említést tenni, hogy a lapok cenzúra alatt állanak.« Giesswein Sándor: ügy, mint most! Sándor Pál : Azt mondja továbbá t. képviselőtársam (olvassa) : »A bajok kútforrása kevés kivétellel a vezetésben keresendő. T. Ház, j a tescheni főhadiszálláson most öt ismertnevü I és magasrangu vezérkari tiszt gyakorolja legnagyobb részt a hatalmat, anélkül hogy az ügyek vezetésébe bármilyen felelős tényező betekintene.« Továbbá azt mondja (olvassa) : »Nem tartom időszorünek, hogy a komarovi aktákat letegyem a Ház asztalára, annak is eljön majd az ideje, s azt hiszem, hogy akkor kitűnik, kinek a lelkiismeretét terheli csaknem százezer magyar katonának az élete. Az 1915. évi elhibázott operáció 200.000 emberbe került, anélkül hogy a legcsekélyebb eredményt értük volna el. A lucki és bukovinai harcokban elveszett emberanyag megközelítőleg félmillió emberre tehető.« Meskó Zoltán: Borzasztó! Sándor Pál (olvassa) : »De egészen bizonyos,« — mondotta felszólalásában — »hogy a háborúból hazatérő tömegek, amelyek, miként azt valamennyien tudjuk, a legderekasabban viselkedtek, nem fogják magukat magától értetődőleg alárendelni egy rövidlátó politikának és egy alapjaiban romlott rendszernek. (Mozgéis.) Es azok a tömegek, t. képviselő urak, nem fognak különbséget tenni a többséghez tartozó kollégáink és miközöttünk, hanem el fognak bennünket seperni, és őszintén be kell vallanom, hogy véleményem szerint ebben teljesen igazuk lesz. « (Nagy mozgás ) Rassay Károly : Az ellenzék okosabb volt. Balla Aladár: Hát nem Holló lakásán mondták ezt? Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! En azért olvastam fel Windisch-Graetzből ezt a pár mondatot, hogy lássuk, hogy 1916-ban már mily kétségbeejtő volt a szituáció, mennyire kifejlettek voltak a dolgok. Mielőtt azonban tovább megyek ezekben a hadvezéri jelentésekben, legyen szabad itt még egy dolgot elmondanom, ami szintén nagyon érdekes. 1916 augusztus 4-ikén kelt a román kormány és az entente között a szerződés, amelyben Erdélyt nekik odaígérték. Erről a szerződésről beszéltek ugyan akkor politikai körökben, de amennyire ón vissza tudom idézni emlékezetembe, ugy tudom, hogy nem hitték el soha. Tisza ministerelnök az ő becsületes felfogásával megmondta volna, ha pozitive tudta volna. De ő volt az első, aki ebben sohasem hitt. Szilágyi Lajos : Tiszát rendszeresen félrevezették ! Sándor Pál : Itt van a »Virradat« 1920 január 18-iki számában Jancsó Benedeknek egy közlése. Ebben azt mondja, hogy azt a szerződést, amelyet a román kormány az entente bukaresti képviselőivel kötött, s amelynek 4. pontja állapítja meg a leendő nagy Éománia és a leendő Magyarország közös határait a Tisza mentén, 1918 október 18-ikán — 31-ikén I volt a forradalom — közölte Jancsó Benedek I Tisza Istyánnal. Erre Tisza neki azt felelte ;