Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-191
18 A Nemzetgyűlés 191. ülése 1921. évi május hó 20-án, pénteken. kérdésében a t. ministerelnök ur még nagyobb joggal mondhatta volna rám, hogy én vidáman cenzúráztam a háború alatt. Ugyan nem nagy vidámsággal cenzúráztam, legkevésbé sem, mert igen komoly és súlyos felelősség volt a cenzúra tisztének kezelése. Rassay Károly: Jó volna, ha most is ugy kezelnék. Vázsonyi Vilmos : De miről volt szó ? Az akkori cenzurarendeletek megmondták azt, hogy mire vonatkozik a cenzúra. A cenzúra csak bizonyos irányban állott fenn, a hadviselés szempontjából, nem pedig általánosan. En specialiter, elsősorban arra ügyeltem, hogy az orosz bolsevizmust lappangva, alattomosan, hamisan ismertető, glorifikáló cikkek és a front felbontására irányuló cikkek a sajtóba ne kerülhessenek. Patacsi Dénes: Mégis belekerültek! Vázsonyi Vilmos: De nem alattam, t. képviselő ur! . . . Rassay Károly: Azt ő nem tudja! Vázsonyi Vilmos: . . . hanem a lemondásom után, mert ha el fogja olvasni az akkori aktákat, akkor látni fogja, hogy hiába erőlködik, engem — dacára bizonyos körülményeknek — soha a múltban destruktívvá nem tehet, mert bizonyára nem destruktiv működésem miatt kellett november elején, október után Magyarországot elhagynom. T. Nemzetgyűlés! A cenzúra tehát addig, mig fennáll, adjon annyi jogbiztonságot, hogy megmondja, mire terjed ki. Ha az akkori időkből való lapokat elolvassuk, látni fogjuk, hogy azok a belső politika szempontjából teljesen szabadon csapongtak. Specialiter rámutathatok arra, hogy a mi kabinetünk tagjait a legsúlyosabb becsületsértések özönével áraszthatták el napról-napra, anélkül, hogy a hajukszála meggörbült volna, hanem szigorúan a hadviselés érdekeire és elsősorban a front-megbontás, bolsevizmus és hasonlók megakadályozására irányítottuk figyelmünket. Ma a cenzúrának ilyen iránya nincs, ez napról-napra változik. A hadviselés érdeke megszűnt, azt egy uj törvény 1920-ban — ha jól tudom, a háborús kivételes intézkedések meghosszabbításáról — helyettesitette a közrend, közbiztonság és a magyar külpolitika érdekeinek fogalmával. Ha azonban kutatnám, hogy a közrend, közbiztonság és a külpolitikai érdek milyen összefüggésben van még a cenzúrával, azt igen nehezen tudnám megtalálni. Yan pl. egy nézetem, és ez az, hogy valamely bűncselekmény eipalástolása sohasem lehet a közbiztonság érdeke. Bárczy István: Ellenkezőleg! Vázsonyi Vilmos .* Es a cenzúra sohasem terjedhet ki arra, hogy valamely bűncselekményt megírni ne lehessen. Bárczy István : Úszó hullákat ! Vázsonyi Vilmos : Ez különben egyike a legkényesebb kérdéseknek. A legkényesebb kérdések egyike ma az u. n. sajtótörvény is. Méltóztassék elhinni, nem vagyok rossz próféta, ha azt mondom, hogy bármilyen sajtótörvényt csinálnak a világon, nincs olyan sajtótörvény, amely a sajtóvisszaéléseket az egész vonalon képes volna megakadályozni... Somogyi István: Csökkenteni lehet! Vázsonyi Vilmos : ... de nincs olyan cenzúra sem, amely erre képes volna, sőt nincs olyan büntetőtörvénykönyv sem, amely valaha kiirtotta volna a bűncselekményeket. Somogyi István: De csökkentette! Vázsonyi Vilmos : Hiszen ha arról van szó, hogy megtoroljuk a bűnt ott, ahol a veszedelem sürgős, elismerem azt, hogy salus rei publicae suprema lex, ott, ahol az állami rend alapjait akarják felforgatni, ott, ahol a veszedelem legégetőbb és legsúlyosabb, ahol pl. olyan ellenségekkel állunk szemben, mint a bolsevisták voltak, ott én nem vagyok dogmatikus, mert amint ők nem voltak zavarban egy paragrafusért, ha a kötelet a nyakamra akarták tenni, én sem volnék, ha újra fenyegetnének, kétségbeesve, hogy nem vagyok képes egy szakaszt találni, amellyel megvédhetem magamat hamar. Megvédem én magamat minden szakasz nélkül, minden dogmatizálás nélkül is. Állandó veszedelmek azonban nincsenek. Perpetuálni a veszedelmeket, a kivételt állandósággá tenni, és a sajtót állandóan béklyók alatt tartani, most már, majdnem két esztendei idő után is, azt hiszem, nem lehet és ha a cenzúra fennmarad is, ezt a cenzúrát minimumra kell szorítani, szabályozni kell és meg kell mondani azt, hogy mire terjed ki és mire nem terjed ki. Különösen pedig lehetetlennek tartom azt, hogy ha egyszer van cenzúra, . . . (Gróf Ráday Gedeon a terembe lép. Élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Rassay Károly: Összetévesztitek. Nem ti vagytok a munkapárt. Miért tapsoltok. (Élénk éljenzés és taps a középen.) Kerekes Mihály : Hát ha majd az Alkotmányt betiltja ? Rassay Károly : Majd a legközelebbi választás után megnézzük, hogy örültök-e. Vázsonyi Vilmos : Lehetetlennek tartom különösen azt, hogy ha van cenzúra, akkor büntető expedíciókat lehessen szervezni lapok ellen, amelyek a cenzúrán keresztülmentek, mert akkor a büntető expedíciónak a cenzorok ellen is meg kellene indulnia, hogy miért eresztettek keresztül olyan közleményeket, amelyek miatt a lapok ellen külön büntető expedíciót kellett indítani. Ugyanebbe a kategóriába tartozik, amit csak röviden kívánok érinteni, a gyülekezési szabadságnak jelenlegi rendőri kezelése, amely a politikai gyűlések megtartását tisztán kivételesen engedélyezi. Lehetne arról beszélni, hogy rendkívüli esetekben nem engednek meg semmi gyülekezést, de ha egyszer megengedik az egyik résznek a gyűlést, azután nem engedik meg a
