Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-191

10 A Nemzetgyűlés 191. ülése 1921. évi május hó 20-án, pénteken. Patacsi Dénes : De nem egytől függ a béke. Kettőn áll az! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos : A belső bolsevizmus ellen való védekezésre elegendő egyfelől a megbízható fegyveres hatalom . . . Rassay Károly: Amely nem politizál! Vázsonyi Wilmos : . . . amely természetesen ebben a tekintetben is teljesen megbízható, — másodszor: törvényes megakadályozása annak, amiben mindannyian egyetértettünk, nyomban a bolsevizmus összeomlása után a t. ministerelnök ur is, egyetértettek még a mérsékelt szocialisták is, hogy a bolsevizmusnak hirdetése, propagálása, a proletárdiktatúrának hirdetése a jövőben lehetetlen legyen s a legsúlyosabb büntetőjogi megtorlás alá kerüljön. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha tovább folytatjuk a tömegekkel szemben is a kivételes rendszabályokkal az üldözések s a nyugtalanitásnak politikáját, akkor magában a munkástársadalomban is megnehezítjük a mérsékelteknek munkáját, (Ugy van! a szélsöbdlóldalon.) Az ilyen politikának a katasztrófa-politikusok és a túlzók örülnek legjobban, mert mindaddig, mig kivételes rendszabályok állanak fenn, a túlzók boldogan hivatkoznak kivételes rendszabályokra és ebből élősködnek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Giesswein Sándor: Ebből lesz a bolsevizmus ! Vázsonyi Vilmos: De ezenkívül a bolsevizmus ellen való védekezésnek legbiztosabb és egyedül bizios módja : szaporítani a független kis exisztenciáknak számát, (Helyeslés jobbfelöl.), olyan politikát követni, amellyel a proletárság kisebbséggé lesz, a független exiszteneiák pedig, akiknek van vesztenivalójuk, többséggé lesznek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annak idején mindig fájdalmas statisztikákat állítottunk fel arról, mikor még Magyarországhoz nagy tömegekben tartoztak nemzetiségek is, hogy a magyarság körében — fájdalom — nagyobb arányszáma van a proletárságnak, mint a nemzetiségek körében. Az ilyen statisztikai fájdalmas igazságok megállapításával azonban nem tettünk még semmit. Oda kell hatni, hogy a proletarizálódásnak folyamata megakadjon; oda kell hatni, hogy a proletárokból polgárok legyenek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha polgári többsége van egy országnak, ha a kis exisztenciák többségben vannak, akkor a bolsevizmus veszélye nem fenyeget. Ahol sokan vannak, ahol többségben vannak azok, akiknek nincs veszítenivalójuk, ott minden kaland csábit. Bárczy István: Hiábavaló a kivételes állapot! Vázsonyi Vilmos: Ez, amit megállapítok, ismét nem utólagos bölcsesség, hanem midőn annak idején a választójogot tárgyaltuk, a választójogi bizottságnak 1918 március havában megtartott egyik ülésén már bátor voltam a következőket kifejteni. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ezeket idézzem (olvassa) : »Ezek mellett, ha a polgári ós nemzeti társadalom rendjét jövőre meg akarjuk óvni, nekünk biztositanunk kell azt, hogy mi ugy a birtokpolitika, mint a szociális politika terén ugy a mezőgazdasági, mint a városi proletariátus szaporodását megakadályozzuk, bármilyen áldozatokba kerüljön, még ha milliárdokba kerül is.« — En akkori milliárdokról beszéltem, nem mostaniakról, felelős állásban, mint minister. — (Olvassa.) »Felkiáltások a munkapárton: Hol vannak? Ott vannak, — t. i. a milliárdok — ahonnan a többi vétetett. A nemzeti lét problémájáról diskurálni különben könnyű, és nagyon könnyű számitgatásokat végezni arról, hogy mennyi az országban a proletár és mennyi az önálló exisztencia és nagyon könnyű bánkódni azon, hogy az önálló exisztenciák száma nem elég nagy, azonban a latolgatás, a bánkódás és számítás ezen nem segit túl bennünket. Az a feladatunk, hogy a mezőgazdasági proletárságot oda kössük a magyar földhöz, hogy a magántulajdon ereje mellett a nemzeti és polgári társadalom rendjét egyaránt fentartsuk; hogy a városi polgárságban is meggátoljuk a kis exisztenciák pusztulását és a proletariátus elszaporodását. Ezt a problémát nem lehet máskép megoldani, és ha erre nem lesz pénzünk, másra pedig pénzünk mindenkor lesz, akkor mi nemzeti társadalmunk és polgári rendünk jövőjének problémáját megoldani nem tudjuk.« T. Nemzetgyűlés ! Azt mondom ma is, amit akkor mondottam. A birtokpolitika problémáját és a városi független kisexisztenciák fenntartásának és szaporításának problémáját az a korszak nem oldotta meg. Megvan talán a mentsége, hogy háborús korszak volt, majd bekövetkeztek a forradalmak. Én ma is azt mondom : ennek a problémának a megoldását ne halogassuk, a kisexisztenciák szaporításának problémáját ne odázgassuk el. Ez az egyedüli igazi, teljesen ható, valódi védekezés a felforgatás és a bolsevizmus veszedelme ellen. Legyen ebben az országban óriási többsége azoknak, akiknek van valamijük ; legyen hozzákötve ebben az országban mindenki a magyar földhöz, a magyar hazához, vagy a városban a maga kis tűzhelyéhez. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hozzákötve a röghöz és a tűzhelyhez, legyen itt nagy többségben a független exisztenciák száma, akkor kivételes intézkedések nélkül is védve, felvértezve vagyunk minden felforgatás és bolsevizmus ellen, különben pedig kivételes intézkedések sem segítenek, ha a sors mostohasága ismét ellenünk fordul. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A bolsevizmus ellen való védekezés szükségessége azonban azt hiszem, nem szabad, hogy elhomályosítsa azt, hogy tulajdonképen mi a mi legnagyobb problémánk. A mi legnagyobb pro-