Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-191

6 A Nemzetgyűlés 191. ülése 1921. évi május hó 20-án, pénteken. orosz forradalmat, hogy megbuktassa a békére törekvő cárizmust, s amidőn a forradalom tovább folytatja a régi politikát : a cárizmus régi háborús politikáját, akkor pedig a német katonai párt minden habozás nélkül alkalmazza a bolsevizmus ellenmérgét: történelmi tény, hogy Lenint a németek, német katonák viszik haza Oroszországba, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) történelmi tény, hogy német hadifoglyok támogatják elsősorban a bolsevizmust, történelmi tény, hogy agitáló tisztek terjesztik a bolsevizmus igéit az orosz fronton, rövideszüen, azért, hogy megbontsák az orosz frontot, kacérkodva a bolsevizmus veszedelmével s a bolsevizmust — letörvén Kerenszky uralmát — rászabaditsák Európára, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A rövidlátás tetőpontja volt az a békekötés, t. Nemzetgyűlés, a bresztlitovszki békekötés, amely elismerte a bolsevista államot békekötő félnek, amely megnyitotta a határokat a bolsevista agitáció számára. E békének értéke és értelme nem volt, de ez a béke mégis megköttetett, hogy formálisan hivatkozhassunk egy békére. S azok, akik az előbb, mikor abolsevizmusról beszéltem, megzavartak, legyenek kegyesek önigazolásul tudomásul venni, hogy az akkori ministertanácsban, van rá itt jelenlevő tanúm, az akkori ministerek közül itt van egy,itt vannak ketten-hárman, egyedül én voltam az, aki — ahogy akkor mondották — mint fixa ideát, mint hóbortot hirdettem, hogy a bolsevistákkal békét kötni nem szabad ; hirdettem, hogy jellemtelenség monarchiánk részéről elárulni az orosz polgári társadalmat, az orosz polgári demokráciát, (ügy van! a szélsőbal-oldalon.) hirdettem, hogy ennek a békének nemcsak értelme, de értéke sincsen, mert csak azt fogja jelenteni, hogy mi megnyitjuk a bolsevizmus számára, a bolsevista demagógia számára a határokat ; e helyett ajánlottam, hogy az entente-tal keressük a békét, és iparkodjunk — ismervén az entente pacifista szólamainak hazugságait, imperialista céljainak valóságát — Oroszország rovására békét kötni olyképen, hogy Elzász-Lotharingia és a balti tartományok között egy rekompenzáció történjék : a német jellegű balti tartományok német szférába kerüljenek, Elzász-Lotharingia jusson vissza Franciaországhoz, — de a bolsevistákkal békét ne kössünk, hanem ha nyitva vannak Oroszország utjai, akkor folytassuk a hadjáratot addig, amig fel nem szabadul az orosz polgárság, amely a mi hadseregünket felszabaditóként üdvözli, mert csak ily békének van értelme, van van értéke, (ügy van! jobb felöl.) A bűnökben tehát, a bolsevizmus felidézésének bűnében és Középeurópa felgyujtásának bűnében egyaránt része van az ententenak és egyaránt része van Középeurópa katonai pártjainak, amelyek egy látszatbékét kerestek egy valóságos béke helyett, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobbközépen.) T. Nemzetgyűlés! En hallom a pacifista szót. Én pacifista nem voltam soha abban az értelemben, hogy amidőn háborúban voltunk, egyoldalúan hirdettem volna a békekötés szükségességét, mert ezt nem tartottam pacifizmusnak, hanem ez defaitizmus. Én ellensége voltam a háborúnak, de mikor egyszer a háború ránk szakadt, akkor a békekötés nem tőlünk függött, a békekötéshez a másik fél is szükséges volt. (ügy van!) A másik félnek érdeke volt, hogy az ellenfélnek az államaiban legyen hangos a békevágy, mig ő a békevágyat a maga államaiban vasököllel tartotta. Clemenceau érdeke az volt, hogy Középeurópa államaiban legyenek pacifisták, mig ő a maga pacifistáit odahaza összetörte. (Mozgás a középen.) Haller István: Nálunk hangosak voltak. Vázsonyi Vilmos: Én a békét kivántam, a háborúnak soha hive nem voltam, viszont azonban abban a pacifizmusban, amely ilyen helyzetben a defaitizmusnak értékével és jellegével bir, soha részt nem vettem. Ezt kivánom arra a közbeszólásra megjegyezni, mely nekem soha egyáltalában nem szólhat. T. Nemzetgyűlés ! Előadtam, miként szakadt ránk a bolsevizmus veszedelme. Most azzal kívánok foglalkozni, hogy mennyiben helytálló a ministerelnök urnák aggodalma, mennyi veszedelmet jelent ránk nézve külön és specialiter az Oroszországban uralkodó bolsevizmus. És itt külön kell tárgyalnom — miként a ministerelnök ur is külön tárgyalta — a bolsevizmusnak katonai veszedelmét és a bolsevizmusnak agitacionális veszedelmét. Elsősorban az agitacionális veszedelemről kívánok szólni. Itt, azt mondhatom, hogy a bolsevizmus agitacionális veszedelme centrális Európának talán két államában a legkisebb. Ez a két állam : Magyarország és Bajorország. Ezekben azért a legkisebb a veszedelem, mert ezek az államok már be vannak oltva a bolsevista veszedelmek ellen. Ebben a két államban kiégett már a bolsevizmus, Magyarországon még nagyobb mértékben mint Bajorországban, mert hiszen Bajorországban a bolsevizmus csak egy müncheni kaland volt, Bajorországnak megvolt az a szerencséje, hogy ott nem adták, nem csempészték át az államhatalmat a bolsevistáknak, hanem az akkori kormány mint ellenkormány nyomban megalakult és felhívással fordult az az országhoz és mindenkit lázadónak deklarált, aki a müncheni bolsevista-kormánynak engedelmeskedik. A mi helyzetünk súlyosabb volt •' nálunk átcsempésztetett a hatalom a bolsevisták kezére, (ügy van ! jobb felöl.) Nálunk nem volt törvényes ellenkormány mindaddig, amig később a szegedi kormány meg nem alakult, amely figyelmeztette volna az országot és amely szervezte volna az ellenállást. Nálunk tehát a bolsevizmus még nagyobb mértékben terjedt és még nagyobb mértékben tudta megmutatni, hogy mit tud, mit tud pro-