Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

112 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hő 23-án, hétfőn. épen a jelen időpont az, amely az ő jövendőjének liajnalpirkadását jelenti. Ez egy általános tünet, a történelemben ellenőrizni lehet. Es én ugy érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy nálunk is ez az oka annak, hogy annyira meg vannak merevedve egymással szemben a vélemények. Tulajdonképen nagyon sok kérdésben egyetértünk, azonban iparkodunk az ellentéteket kiélesiteni s iparkodunk egymásnak a nyakába varrni olyan meggyőződéseket, amelyeket a másik nem vall, csak azért, hogy támadhassunk. Ez a merevség szüli azt a türelmetlenséget, amellyel egymással szemben viseltetünk és higyjék el, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a türelmetlenség nem használ, hanem árt ennek a nemzetnek. Ez a türelmetlenség az oka a felebaráti szeretet hiányának is, amit mindannyian állandóan hirdetünk és amelynek hirdetéséből soha ki nem fogyunk. Pedig higyje el a t. Nemzetgyűlés és az én igen tisztelt barátom, akivel polemizálunk, hogy igen nagy lehet a közéleti befolyása annak, aki szépen el tudja mondani azt, hogy : én szeretem a jó Istent. Azonban, ha ugyanakkor gyűlöli a felebarátját, akkor a János evangéliuma szerint az ő hite sem más, mint tömjénfüst, amely azonban nem felfelé száll. Zákány Gyula: Ezt ITgron Gábornak kell előadni a papok helyett! (Derültség.) Birtha József : Miért nem adod elő te, mint pap ? Zákány Gyula : Én előadom a valóságban és cselekszem is. Birtha József : Ez már szép jézusi vonás! Zákány Gyula: De ez farizeus-politika! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ugron Gábor: Az én igen t. egri Nagy János barátom is kifejtvén itt az őáltala is helyesnek tartott liberalizmust, megkonstruált magának támadási felületként egy másik liberalizmust. Mint ahogy a vásári bódékban és a panoptikumban látunk viaszból elkészitett emberi alakot, amelyen azután kommasszálva van a világnak minden, csunyábbnál-csunyább betegsége, ugy csinált ő magának a liberalizmus hibáiból egy ilyen mesterségesen megkonstruált viaszbábot és azután Don Quijott-i lendülettel nekilendült és természetesen könnyű munkát végzett akkor, amikor ezt a liberalizmust levágta s mikor kimutatta, hogy ez volt az oka a múltban, jelenben és ez lesz a jövőben is oka minden bajnak, ami ezt a nemzetet érte és éri és ez az oka annak, hogy ő a liberalizmust támadja. T. Nemzetgyűlés! Ne magyarázzunk egymásnak szavába mást, mint amit mondani akar, és ha valaki liberálisnak vallja magát, akkor ne a liberalizmusnak hibáit keressük abban az emberben, hanem legyen szabad keresni abban a liberalizmusnak jó oldalait is. Higgyék el, ha azt hirdetjük, hogy mi ezt a tisztult liberalizmust akarjuk megvalósitani, hiszen egész életemben ez ellen a nem tisztult liberalizmus ellen küzdöttem ezen padokról . . . Rupert Rezső: Mihelyt nem tisztult, akkor nem is liberalizmus! Ugron Gábor : ... mert nem tartottam helyesnek azt a liberalizmust, amelynek alapján a kormányzást folytatták, és mindig a demokratizmussal megtisztított liberalizmust hirdettem, az erősekkel szemben a gyengének támogatását, a gyengének felemelését, ami a demokráciának első parancsa. Higyjék el ezt nekünk és ne legyenek a mi álláspontunkkal szemben annyira türelmetlenek. T. Nemzetgyűlés ! Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak beszédével akarok még foglalkozni és előre is kijelentem, hogy annak csak két részével, azzal, amellyel én nem értettem egyet, s ezzel egyszersmind igazolni akarom azt, hogy viszont beszédének többi részével, mint egy igen szép koncepció kifejtésével, minden tekintetben azonositom magam. Ne vegye rossz néven a t. barátom, ha ebben a két kérdésben vele szemben az álláspontomat kifejtem. Az egyik a beszédének az a része volt, ahol a reális politikát követelte, hogy legyen vége a légváraknak és helyezkedjünk már egyszer a reális politika alapjára, csak a realitást nézzük és ne álmodozzunk. Bizonyos szempontból ennek az álláspontnak igaza van, azonban reális politika csakis egy ideálok által vezetett politikán épülhet fel. Ideálok nélkül felfogásom szerint nem lehet sem az emberiséget, sem a nemzeteket vezetni. Minden tett, minden erőfeszítés, minden lendület, minden bátorság barbár megnyilvánulás marad, ha nem áll egy nagy ideálnak szolgálatában. Csakis az ideálokért való küzdelmet tartom én az emberiséghez méltónak, de természetesen nagy ideálokért, nagy célokért küzdve ; nem szabad légvárak után futkosni, hanem számolni kell az élet realitásával is, de a cél mindig az előttünk álló nagy ideál kell, hogy legyen. A másik kérdés, amire ki akarok terjeszkedni, Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak a királykérdésben elfoglalt álláspontja. (Halljuh! Halljuk! jobb felöl) Nekem az a felfogásom, hogy mi, akik állandóan hirdetjük az elmúlt esztendőknek, a felforgatásoknak, a forradalmaknak, a lázadásoknak helytelenségét és elitélünk mindent, ami ezalatt történt, ezzel a hirdetéssel szemben a régi törvényeinket tisztelnünk kell. Es teljes lehetetlenség az, hogy minden kérdésben a jogfolytonosságra helyezkedjünk, minden más törvényt tiszteljünk, csak egyetlenegy kérdésben akceptáljuk a forradalomnak romboló munkáját, de ott is csak félig, akkor, amikor a forradalom belekényszeritette a királyt az uralkodástól való visszavonulásra. Itt is csak félig, mert ugyanakkor a forradalom kimondotta a köztársaságot, ezt a köztársaságot azonban közülünk senki sem hirdeti. T. Nemzetgyűlés! A novus rex, nova lex,