Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 109 és amelynek minden egyes tagja szintén azt hiszi magáról, hogy ő szabad polgára ennek az országnak, (Mozgás.) nem szabed tűrnie, hogy ilyen eljárásnak ma polgári egyének kiszolgál­tassanak, Én egész őszintén megmondom azt is, hogy azt sem tudom megérteni, mi szükség van még az internálások fentartására. Mert hiszen addig, amig azt lehetett mondani, hogy a mi büntető­törvénykönyvünk, természetesen, nem látta előre ennek a bizonyos bolsevizmusnak eljövetelét a múlt század harmadik negyedében és nem gondos­kodott itt megfelelő retorziókról ; amig azt mond­hatták, hogy ezek az utolsó idők, amelyek az országon végigzajlottak, más büntetésnemeket követelnek meg bizonyos* bűnesetekre vonat­kozólag : addig én igazat adtam azoknak az embereknek, akik az első időben mindjárt ipar­kodtak ártalmatlanokká tenni azokat, akik ellen nem lehetett a törvény erejével eljárni, de akik­től azért félni lehetett, hogy fölforgatják ezt az államot. Zákány Gyula : Két év után folytonosan preventív eljárás ! Ugron Gábor: Engedelmet kérek, méltóz­tassanak elolvasni újra azt a vitát, amely az állami és társadalmi rend hatályosabb védel­méről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmá­val lefolyt; méltóztassanak elolvasni az előadó urnák a beszédét, méltóztassanak elolvasni az igazságügyminister ur beszédét. A főok, amely miatt a Nemzetgyűlés magáévá tette ezt a tör­vényt (ügy van! jobbfelöl.) az volt, hogy ezek ellen már most a törvény erejével, törvényes alapon, szabályszerűen tudjunk eljárni és ne legyen szükségünk erre a mankóra, (ügy van! jobbfelöl.) ne legyen szükségünk arra, hogy viszont azon örv alatt, hogy valaki bolsevista, bárkit a közigazgatási hatóságok titokban, anél­kül hogy valaki tudna róla, kihallgatás nélkül bizonytalan időre eltüntessenek az internált táborokba és tartsák ott hónapokon, éveken keresztül ... Orbók Attila : Ott lesznek igazán bolse­vistákká ! Ugron Gábor :... ami még rosszabb helyzet, mintha az illetőket fogház- vagy börtönbünte­tésre pitéitek volna. (Ügy van ! balfelöl. ) Épen ezért erre vonatkozólag tisztelettel van szerencsém egy határozati javaslatot be­terjeszteni, amely igy szól (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy az internálások intéz­ményét megszüntetendőnek tartja s ennek foly­tán utasítja a kormányt, hogy az internálásra, vagyis mint a rendeletek mondják, az állam biztonságára vagy a közrendre és a közbizton­ságra aggályos, gyanús egyének őrizetbevételóre vonatkozó összes rendeleteket haladéktalanul vonja vissza.« (Elénk helyeslés bal felől.) Zákány Gyula : Tessék nem keresztény mó­don beszélni, hanem cselekedni! (Egy hang balfelöl: Vannak ott hibásak is!) Ha vannak hibásak, akkor azoknak a fogházban vagy a börtönben van a helyük. (Egy hang a jobb­oldalon : Keresztény módon kell beszélni és cse­lekedni is !) Kerekes Mihály: Be kell zárni, a bíróság elé kell állítani azokat, akik hibásak. (Zaj.) Ugron Gábor : Minthogy a pónzügyminister úrhoz szerencsém van, egész röviden, egypár szóval az ő resszortjára is kívánok kiterjesz­kedni. (Halljuk! Halljuk!) Mi azt a nehéz kötelességet, amely elé a pénzügyminister ur a Nemzetgyűlést állítja, az ország érdekében programmja megvalósítása nevében, ezt a nehéz kötelességet teljesítjük. S nem hiszem, hogy a pénzügyminister urnák ebből a szempontból panaszra volna oka, hogy akár a plénumban, de főleg ott, ahol ezek a kérdések eldőlnek, a bizottsági tárgyalásnál bárki is az ő terve megvalósításának útját állná. De rá kell azért hogy mutassak arra, hogy bár mindnyájan, azt hiszem, azon az állásponton vagyunk, hogy a pénznek megjavítása feltétlenül szükséges valami volt, elsősorban a teljesen tönkretett fogyasztó osztályok, a köztisztviselő osztály talpraállitása, másrészt a költségvetés megjavítása szempontjából, mégis ennek a pénz­megjavitásnak igen súlyos következményei lehet­nek és lettek annak dacára, hogy most tulaj­donképen visszafelé kezdjük megtenni azt az utat, amelyet a pénz a háború kezdete óta, főkép az utolsó esztendőkben, lefelé megtett. Azt a csodálatos jelenséget látjuk, hogy amikor százról egyre lement a pénzünk, ezt a termelő osztályok kivétel nélkül nem nagyon érezték meg ; sőt ellenkezőleg a konjukturát a termelő osztályok ebből kifolyólag kivétel nélkül ki tud­ták használni. Egyetlenegy következménye volt ennek a visszaesésnek. Az, ami a panasz tárgyát képezi, az nem ennek, hanem a megkötöttségnek volt az oka. Mondom, egyetlenegy osztály volt, a fogyasztó osztály, a tisztviselő osztály, amely ennek a pénzromlásnak a terhét viselte, s amely nap-nap után jobban éhezett (Egy hang a szélső­baloldalon: Es éhezik!) és jobban rongyolódott le. Ez azonban a termelő munkát nem akadá­lyozta, s az a tény, hogy százról egyre ment le a mi pénzünk, közgazdasági válságot nem okozott. S most, amikor visszafelé kezdjük az utat megcsinálni — mert hol vagyunk még a száz­tól 2'60-nál — máris konstatálhatjuk, hogy valamennyi termelő osztály válságban van, ugy a mezőgazdaság, mint az ipar és a kereskede­lem, (ügy van! balfelöl.) pedig mondom, még csak egész rövid utat tettünk meg, amiből következik, hogy akkor, amikor romlott a pénz, azt a termelő osztályok nem érezték ; most azon­ban, mikor javulni kezd, akkor az a szegény tisztviselői kar és fogyasztóközönség érzi ennek a javulását, azonban a termelő munkát válságba sodorja ez a kevés javulás. Orbók Attila: Ma nekem, holnap neked!

Next

/
Oldalképek
Tartalom