Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

86 A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. évi március hó 19-én, szombaton. lesz pénz. Már elfelejtettük, hogy mi a pénz. A pénz az, aminek kereskedelmi fedezete van, és nem az, amit az állam kibocsát. (TJgy van! Ugy van! Taps.) Ebből az következik, hogy egész adórendszerem abból áll, hogy mindig több rossz és fedezet nélküli pénzt fogok bevonni, mindig több lesz a pénz fedezett része, és amilyen mértékben fog nőni a fedezett része, ugyanolyan mértékben fog javulni a mi pénzünk. Ha tehát más papir és áru ingadozik is, egy papírban szilárd vagyok, ez a magyar korona, Magyarországnak az igazi értéke. (Élénk helyeslés és taps.) Ezek után azt kérdem, hogy ezek ránk nézve nagy jelentőségű tény után a probléma hogy fog alakulni. Az e tekintetben felvetendő kérdés három pontból fog állni: 1. mik lesznek ennek következményei, 2. mi ennek a ténynek a magyarázata, 3. mi lesz ennek a politikai és gazdasági hatása. Ez az a három kérdés, amelyet szives engedelmükkel ma fejtegetni kívánok. (Sálijuk! Halljuk!) Ami először is azt illeti, hogy mi lesz ennek a következése : az lesz, hogy a húsvéti ünnepeket arra szándékozom felhasználni, hogy elmegyek Bécsbe, az Osztrák magyar bankkal megegyezem az elválás módozataira nézve, sőt aziránt is, hogy amennyiben privilégium nélkül a bank hajlandó arra, hogy a pénzkicseréléshez tisztviselőkarát, pénztárát, épületét rendelkezésünkre bocsássa, én a legnagyobb készséggel fogok ez irányban tárgyalásokba bocsátkozni. Kijelentem azonban előre, hogy ha a tárgyalás nem sikerül, akkor a Pénzintézeti Központot fogom megbízni az egész akció lebonyolításával. Ehhez ragaszkodom, én nem várhatok; ennek a pénzügyi kibonyolódásnak májusig meg kell történnie. Hogy melyik napon, azt nem tudom most megmondani; ez a technikai körülmények legyőzésétől függ. Fel fogok menni Bécsbe, hogy Magyarország bucsuüdvözletét átadjam az Osztrák-magyar banknak (Elénk éljenzés.) és a magam részéről nem osztozom ezt Meskó Zoltán t. barátom nézetében; én nem minden meghatottság nélkül teszem ezt. Nemcsak azért, mert 20 éves parlamenti multam alatt a közös bank hive voltam, hanem azért is, mert professzor is voltam, mert az Osztrák-magyar bank egy nagy kulturális tényező is volt, amely egy nagy egységes valutát mesteri módon kezelt s helyette itt van hét darabra összetörve Közép-Európa valutája, amely kulturális hátravetettséget jelent. De meghatottság vesz rajtam erőt azért is, mert az Osztrákmagyar bank vezetői között a legnagyobbakat láttuk, olyan neveket, mint Kautz Gyula, Popovics Sándor, Spitzmüller kormányzók, Pranger vezértitkár, ugy hogy bizonyos szentimentálizmussal azt mondani, hogy miután a sors ugy kívánta, elválunk és megpróbáljuk az önálló magyar nemzeti bankot felállítani, az önálló nemzeti valutát megalapozni. Tisztelettel bejelentem, hogy a pénzkicserélés már most sürgős a legkülönbözőbb okokból, különösen azért, mert mióta pénzügyi műveleteim folytán a magyar valuta kezd javulni, mindig több és több a hamisított bankjegy, amely forgalomba jön, dacára annak, hogy szigorú rendeletet adtam ki a hamisítás ellen. Mit érek vele, hogyha azt a szegény parasztot megfogom, akinek kezében van a hamis bankjegy, mikor napról-napra kapom a jelentéseket, hogy minél jobban javul a valutánk, annál nagyobb mennyiségben hamisítják a magyar bankjegyet külföldön, különösen Ausztriában. Igen egyszerű a helyzet. Az Osztrák-magyar banknak lebélyegzetlen bankjegyei milliárdszámra vannak külföldön, a semleges államokban és különösen Bécsben ; hogy ezekből magyar bankjegyet csináljanak és ezáltal 20—30 százalékot, vagy Ausztriában 80 százalékot nyerjenek, nem kell egyéb, csak vörös festék és egy gazember, aki rányomja a sfcemplit és kész a magyar bankjegy. Ennélfogva sietnem kell ezzel, mert minél jobb a mi valutánk és különösen míg benne vagyunk a magyar valuta állandó emelkedésének folyamatában, annál nagyobb a veszély, hogy a hamisítások ránk zúdulnak, és a vége az, hogy ezeket a kis emberek kezén fogjuk meg, akiknek semmi közük a hamisításhoz. Ennélfogva nekem sietnem kell a pénzkicseréléssel és nem várhatok addig, amíg a nemzeti bank tekintetében a tárgyalásokat lefolytathatjuk. Annál kevésbé, mert ehhez, mint méltóztatnak bölcsen tudni, stabilizált valuta kell. (Ugy van ! Ugy van !) És amint tegnap is kijelentettem a pénzügyi bizottságban, nem az a fontos, hogy hány centet fog érni a korona, hanem az, hogy ne mozogjon többet, hogy lehessen végre a termelőnek, a kereskedőnek, a tisztviselőnek, az államnak nyugodtan számolnia és ne kelljen azt az erkölcstelenséget csinálnunk, amit eddig kellett, mikor a pénz folytonos ingadozása folytán egy mocsárrá váltunk, amelyben a békák folyton kuruttyolnak és játékbank lett az egész Magyarország. Ennélfogva ón állítom, hogy nekünk a valuta stabilizálására kell törekednünk s ennek módja az, hogy először a formális elszakitást keresztül fogom vinni. Sok szemrehányást tettek nekem azért, hogy miért nem igyekszem Zürichben az árfolyamot javítani. Zürichben az árfolyamhoz hozzá sem nyúltam s mégis szép lassan megy fölfelé az árfolyam; l"01-ről 1'50-re emelkedett. Azért nem nyúltam hozzá, mert engem nem Zürich érdekel. Mikor hivatalomba léptem, először kötelességemnek tartottam azt, hogy az osztrák valutával szemben való viszonyunkat tisztázzam. Azt hiszem, ez alaposan sikerült, (Ugy van! Ugy van!) és ma már senki sem fogja az az osztrák valutát a magyar valutával összetéveszteni. Épen Nyugat-Magyarországról jelen-