Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921. evi március hó 18-án, pénteJcen. 71 államháztartás egyensúlyához, mely alapja lenne egyrészt ama lehetőségnek, hogy pénzének értéke megjavuljon, másrészt annak, hogy biztos erőforrásokra támaszkodva megkezdhesse becsületes adós gyanánt adósságainak legalábbb részbeni, de lehetőleg a pénz javulásával gyorsuló kielégítését. Ez az egész supreme effort azonban csakis akkor lehetséges, ha a nagyhatalmak a magyar kormánynak ezt a tisztes törekvését itthoni s külpolitikai akadályokkal szemben megvédelmezni, sőt iránta való jóhajlandóságuk által előmozdítani kegyeskednek. Szerény nézetünk szerint a cél : Keleteurópa belbékéje és Magyarország konszolidációja, a magyar államháztartás egyensúlyának helyreállítása és hazánk hitelezőinek becsületes és pozitív kielégítése csak akkor érhető el. — de ekkor, azt hiszem, biztosan — ha a győzelmes nagyhatalmak és a jóvátételi bizottság elősegítik a magyar kormány ebbeli szándékát. (Élénk helyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassanak ezen nyilatkozatot tudomásul venni és a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ki következik szólásra? Kontra Aladár jegyző : Szádeczky Lajos. Szádeczky Lajos: T. Nemzetgyűlés! Nagyon rövid időre kívánom igénybe venni a t. Nemzetgyűlés szives figyelmét, amennyiben nem akarok mélyebben belebocsátkozni ennek a törvényjavaslatnak a taglalásába és birálatába, csupán egy speciális, de országos érdekű kérdés szempontjából szólalok fel. TTgy látom, hogy ez a törvényjavaslat egyike azoknak a sebtapaszoknak, amelyekkel a ránk kényszeritett súlyos béke égető sebeinek legalább egyikét enyhíteni, vagy legalább is valamennyire tűrhetővé tenni igyekezik. Arról van szó benne, hogy a magyar állampolgárok miképen fizessék a francia hitelezőknek tartozásaikat. A békeszerződés intézkedései e tekintetben nagyon szigorúak. A törvényjavaslatban ezzel szemben némi módosítások, némi enyhítések találhatók, amelyek ezt a szigort enyhítik, habár ezek a rendelkezések is elég szigorúak és kemények. Változtatnunk rajta, azt hiszem, nem igen lehet, mert hiszen ez kölcsönös megegyezés kérdése. Ha nem fogadjuk el, akkor az eredeti békeszerződés rendelkezései lépnek életbe, amelyek e tekintetben, mint mondám, sokkal szigorúbb intézkedéseket tartalmaznak. A törvényjavaslatnak erős hiányát látom abban, hogy csupán a francia érdekeket tartja szem előtt, csupán a francia érdekeknek kedvez, ezeket tolja mindig előtérbe, ellenben a magyar érdekek erősen háttérbe szorulnak. A magyaroknak francia adósokkal szemben fennálló követelései zár alá kerültek és addig fel nem szabadulnak, amig Magyarország le nem fizette Franciaországgal szemben fennálló adósságát. Csak egyes kivételes esetek vannak, amelyekben alkudozni lehet hitelező és adós között ebben a tekintetben, de ilyenkor is francia hivatal fogja elbírálni, hogy a zár alá vett magyar adósságnak azt a bizonyos részét feloldja-e vagy sem. Mondom, nem tartom célszerűnek, hogy a javaslatot kritizáljuk, vagy miatta siránkozzunk, mert hiszen, ha nem fogadjuk el, akkor még szigorúbb intézkedésekkel állunk szemben. En csak egy speciális kérdésre hivom fel a t. minister ur figyelmét, arra ugyanis, vájjon a magyar állampolgárok Franciaországban levő lefoglalt aktívái sorába tartoznak-e a nem magánadósságok is. Ugyanis 1914-ben, épen a háború kitörésének esztendejében, az iparművészeti múzeum erdélyi szőnyegkiállitást rendezett, amelyre Radisich Jenő igazgató felkérte a mi legértékesebb szőnyegeinket, az úgynevezett erdélyi szőnyegeket. A kiállítás igen szépen sikerült és nagy erkölcsi eredménnyel zárult. A kiállítás után azonban az igazgató nem adta mind vissza ezeket a szőnyegeket, hanem szines reprodukció céljából megtartotta a legértékesebbeket és miután Magyarországon ilyesmivel foglalkozó intézet nincs, elküldte Parisba. Ezek azután a háború következtében ott rekedtek és a franciák lefoglalták. A szőnyegeket a Louvre-ban helyezték el. Tudom, hogy ezek kiszabadításának kérdése a béketárgyalások idején szóba került, de nem tudom, hogy vájjon ezek az igen nagy értéket és művészi becset képviselő magyar műtárgyak vájjon szintén zár alá vétettek-e a kárpótlás céljára, vagy pedig fel fognak szabadulni. Erre nézve kérnék megnyugtató felvilágosítást a minister úrtól. Magát a javaslatot megszavazom. Nem örömmel, nem szívesen ugyan, hanem kénytelenségből; avval a gondolattal, hogy ha lenyeltük azt a nagy varangyékos békát, amelyet trianoni békének neveznek, akkor ezt a kisebb, leveli békát is lenyelhetjük. Remélem, hogy a magyar nemzet életereje, szívóssága és élniakarása ezt a kisebb bajt is ki fogja heverni. A törvényjavaslathoz való hozzájárulásomat nem teszem függővé a minister ur felvilágosításától, mert hiszen, ismétlem, az én felfogásom szerint a javaslatot el kell fogadnunk, mert ha nem fogadnók el, akkor még szigorúbb rendelkezésekkel állnánk szemben s a magánérdekeknek a közérdek előtt háttérbe kell szorulnia. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! Szádeczky Lajos t. barátomat megnyugtathatom, hogy a ministertanács már januárban foglalkozott ezeknek a szőnyegeknek a kérdésével ós az ügy a legjobb utón van ahhoz, hogy ezek a szőnyegek hazakerüljenek. A ministertanács már meg is szavazta erre a költségeket és tudtommal a francia kormány nem gördít