Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921. évi március hó 18-án, pénteken. 65 Arra az esetre, t. Nemzetgyűlés, hogyha nem méltóztatnának ezt a javaslatot elfogadni, van két másik javaslatom a szöveg világosabbá tételére. T. i. a 3. §-ban a I. b) alatt ez-a kifejezés használtatik : »ha a katonai szolgálatra alkalmatlan volt«. Ezt a kifejezést: »katonai szolgálatra alkalmatlan« mi nem használtuk, ilyen határozat sem a sorozásnál, sem a bemutató szemlénél nem volt, hanem használatos volt ez a kifejezés : »arcvonalbeli szolgálatra alkalmas«, (ügy van! bal felől.) Ezt a kifejezést alkalmaztuk tehát, aztán az »őrszolgálatra alkalmas« és a »fegyvernélküli szolgálatra alkalmas« kifejezéseket. Ebből kifolyólag kérem az igen tisztelt honvédelmi minister urat, hogy abban az esetben, ha az előző módositásomat nem méltóztatik magáévá tenni, méltóztassék legalább ezt a módosítást elfogadni, mert ez a kifejezés : »katonai szolgálatra alkalmatlan« nem hivatalosan használt, nem szakszerű kifejezés. Javaslatom az, hogy a I. b) pontból a »katonai« szó törlendő és helyére ez a szó : »arcvonalbeli« irandó. Hasonlóképen nem tartom világosnak a VI. alatti bekezdést sem. A VI-tal kezdett bekezdés igy szól (olvassa) : »Az 1865—74, évek valamelyikében született felmentettek hadiváltságát olyképen kell csökkenteni, hogy a 43. életévükben felmontettek hadiváltsága a váltságösszeg öt százalékával, a későbbi életkorban történt felmentés esetében pedig minden év után további öt-öt százalékkal mérsékeltessék«. Ha ez a szöveg igy törvénnyé válik, akkor ez a legkülönfélébb félreértésekre ad okot, még pedig azért, mert először születési évfolyamokról méltóztatnak ott beszélni : 1865-től 1874-ig, azután a szöveg minden különösebb ok nélkül életkorra tér át és beszél a 43 évesekről. Azt, hogy ki tekintendő 43 évesnek, nem tudja mindenki, mert az 1915. év veendő alapul, tehát azokról van szó, akik 1915-ben voltak 43 évesek. Az igen tisztelt pénzügyminister ur, mint képviselőtársam szavazta meg ezt a törvényt; az 1915. évi II. tcikkben lett kiterjesztve a népfölkelési kötelezettség. Tehát ha 43 éves emberekről beszélünk, vitára adhat okot az, hogy melyik születési évről van szó. Ebből kifolyólag itt az életkor helyett születési évfolyamot fogok említeni, hogy, sokkal világosabb legyen. (Helyeslés bal felöl.) És ezért azt javaslom, hogy a VI-tal jelzett pontból ez a kifejezés: »a 43 életévükben felmentettek« törlendő ós helyette : »az 1872. évfolyambeliek« irandó. Akkor mindenki tudja és nemcsak azok, akik akkor katonai szolgálatot teljesítettek vagy katonai vezető állásban működtek, hogy az 1872-ik születési évfolyamról akar a törvényhozás dönteni. Ugyanezen okból kérem, hogy ugyanezen szakasz VI. pontjának 3-ik sorában ez a kiNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921, — IX. KÖTET. fejezés : »a későbbi életkorban« törlendő és helyette ez a kifejezés iktattassék be: »az idősebb évfolyamokban«. Az igen t. honvédelmi minister ur saját tapasztalatából, gyakorlati ismereteiből tudhatja, hogy a katonaságnál ez a kifejezés használatos, hogy : idősebb évfolyamok. »A későbbi életkorban történt felmentés« kifejezés olyan homályos, hogy az félreértésre fog okot szolgáltatni. Természetszerűleg ezt a javaslatomat is arra az eshetőségre tettem meg, ha az előző javaslalatomat nem méltóztatnának elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: PatacsiDénes! Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat 3. § I. a) és II. a) pontját kívánom megvilágítani és a nézetem szerint abban foglalt igazságtalanságra rámutatni. Abban ugyanis a hadiforgalomban résztvett vasutasokról is szó van. A vasúti forgalomban a háború alatt nagyon sokan vettek részt olyanok, akik azért menekültek vasúti szolgálatba, hogy a harctéri kötelezettség alól kitérjenek. Csak az én községemben van vagy tizennégy olyan gazda, kik fizethettek azért, hogy a fiaikat az állomásfelvigyázó vagy az állomásfőnök a vasúti szolgálatba betegye. (Mozgás a Jcözépen.) Van ott egy nagybérlő, akinek százezrei vannak, aki erőteljes, hadi szolgálatra alkalmas fiát beosztatta a posta- és távirdához, s ez a fiatalember azután ott teljesített szolgálatot. Az ilyenek szerintem nem esnek egy elbírálás alá azokkal a vasutasokkal, akik hivatásos vasúti szolgálatot teljesítve már a háború előtt is ezt a szolgálatot teljesítették. Ellenkező esetben mód nélkül elkeserítjük azokat a katonákat, akik, amikor velem együtt a frontról hazajöttek szabadságra, látták ott saját falumbeli és szomszéd falubeli gazdatársainkat, akik vagyonos emberek voltak s akik mosolyogtak azon, hogy mi mindik a fronton vagyunk, ők pedig a háború alatt ott a vasútnál meghúzódva még nagy üzleteket is bonyolítottak le. Ebből kiindulva nem tartanám helyesnek azt, ha ez a pont minden vasutasra egyformán értetődnék. Hogy mielőbb végezhessünk ezzel a tárgyalással, azért csak röviden kívántam erre reámutatni, s ugy hiszem, hogy eléggé megvilágítottam annak a szükségességét, hogy azok, akik a hadiforgalomba a háború alatt helyezkedtek be azért, hogy ne vigyék a bőrüket a vásárra a hazáért, ezen pont alól kivétessenek. Bátor vagyok tehát indítványozni, a. 3 § I. a) és II. a) pontjaihoz, amelyek a hadiforgalomban részes vasúti szolgálatot teszik egyik kritériummá, hogy ezen szakasz pontjai után a következő szöveg iktattassék be (olvassa): »Ez csak azon hivatásos vasutasokra értendő, akik a háború előtt is, mint vasutasok szolgáltak; de nem részesültek ezen pontok alatti kedvezményben a háború alatti vasúti szolgálatba 9