Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-189

520 A Nemzetgyűlés 189. ülése 1921, évi május hó 11-én, szer.dán. sen 1600 vagont foglaltak le a menekültek. Saj­nos, ma a menekültek által lefoglalt vagonok száma 2700-ra emelkedett, tehát majdnem meg­kétszereződött. Ez a következménye annak a kegyetlen eljárásnak, melyet a megszállott terü­leteken a mi volt honfitársainkkal szemben, a magyarokkal szemben követnek. (Igaz ! ügy van !) Különösen súlyosan sanyargatják a vasutasokat, mert azoknak a menekültek jórésze, akik vissza­j öttek ide csonka Magyarországra, a vasutasok köréből kerülnek ki. Kifogás tárgyává tette továbbá Szterényi báró képviselő ur a cenzúránál követett eljárást is. Felolvasta azt a rendeletet, melyet én a mult hónapban a cenzúrának végrehajtása tárgyában kiadtam. T. Nemzetgyűlés ! A cenzúrát nem én tartom fenn, azt egy más kormányzati ág részéről gyako­rolják. Én a magam részéről mindig odahatottam, hogy amennyiben ennek a cenzúrának fentartása elkerülhetetlenül szükséges, annak gyakorlása minél kevesebb hátránnyal járjon, amint az én nézetem és meggyőződésem szerint az állam biz­tonsága szempontjából azt ma még nélkülözni nem lehet, mert ha nem -is állunk külső ellenséggel szemben, olyan külső ellenséggel, amilyenről nor­mális viszonyok között beszélni lehet, de szem­ben állunk egy belső ellenséggel és egy láthatat­lan külső ellenséggel is, amely ma a legsúlyosabb harcot folytatja ellenünk. Volt alkalmam a minap látni egynapi anya got, amit a posta-cenzura kiszedett a napi posta anyagból. Ez zsákokra menő tömeg, és legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy ha mód­jukban volna ezt az anyagot látni, mindenki arra a meggyőződésre jutna, hogy a cenzúrát fentar­tani elkerülhetetlenül szükséges. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Es ha a postai forgalomnál szükséges ez a cenzúra, akkor fokozottabb mértékben szüksé­ges annak fentartása a táviróforgalomban és bizo­nyos mértékben a telefonforgalomban is. Ami már most azt a rendeletet illeti, amit én a cenzúra dolgában kiadtam, Szterényi báró képviselő ur azt mondotta, hogy ez a cenzúra eddig titokban kiadott rendeletek alapján gyako­roltatott s most ez intézményessé tétetett és meg­szigorittatott. A rendeletek azelőtt sem adattak ki titokban, hanem megkapták a rendeletet mind­azok, akiket illetett. De sok ilyen rendelet volt­es voltak közöttük egymással ellentétes rendelke­zéseket tartalmazó rendeletek is, tehát szüksé­gesnek mutatkozott egy egységes rendeletben összefoglalni a rendelkezéseket, ami mindenesetre hozzájárul ahhoz, hogy a cenzúra gyakorlása keve­sebb hátránnyal jár. Ami pedig azt illeti, hogy a cenzúránál szigorittatott volna az eljárás a ren­deletben, ez nem fedi a tényeket, mert lényeges könnyítések tétettek. Hogy csak egy példát mond­jak, a táviróforgalomban azelőtt a cenzúrázás a felvételnél, az átmeneti és leadóállomásai tör­tént. Az átmeneti cenzúrát megszüntettük és meg­fontolás tárgyává tesszük azt, hogy a leadásnál is megszüntessük a cenzúrát, ugy hogy a távira­toknál csak egyszeri cenzúra lesz, a feladásnál. Másodszor mindent el fogunk követni a tekin­tetben, hogy ez a cenzúrázás a forgalomra bénitó­lag ne hasson. Ha valamely táviratot cenzúrázás végett vissza kell tartani, rajta leszünk, hogy az illető, akinek táviratát nem lehet továbbítani, a legrövidebb idő alatt értesülést nyerjen arról, hogy táviratát vissza kellett tartani. Kifogás tárgyává tétetett az, hogy a cenzú­rát olyanok gyakorolják, akik nem értenek hozzá, akik a kereskedelem nyelvét, a kereskedelemben használt kifejezéseket nem értik. E tekintetben is segiteni akarunk, mert a távirati cenzuráná] az érdekeltség közreműködését igénybe akarjuk venni. Nem fedi a valóságot Szterényi képviselő urnák az az állitása, hogy intézkedtünk az érde­keltség meghallgatása nélkül, mert ép a mult héten tartottam a vezetésem alatt álló ministeriumban értekezletet, melyben meghallgattuk az érdekelt­ség kivánságait, megbeszéltük velük ezen kérdés egész komplexumát és mindazokat a javaslatokat, melyek a cenzúra gyakorlásával összeegyeztethe­tők s amiket ők hangoztattak s kívánatosaknak jeleztek, figyelembe fogjuk venni. Ugron Gábor: Szakemberek legyenek) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: Szakemberek bevonásával. (Helyeslés.) Kifo­gás tárgyává tette a képviselő ur azt is, hogy azoktól, akik chiffre-táviratokat használnak, meg­követelik, hogy a kódexeket ott letétbe helyez­zék. Ennél természetesebb dolgot nem is tudok elképzelni, mert hiszen, ha a kódex nem állana rendelkezésére azon közegeknek, akik a távirato­kat cenzúrázzák, akkor egyáltalában lehetetlen volna ezeket a táviratokat cenzúrázni, vagy pedig teljesen ki kellene zárni a forgalomból a chiffre­táviratokat. (Helyeslés a középen.) Ami a telefont illeti, erre vonatkozólag az inkriminált rendelet azt mondja, hogy a telefon­forgalom általában cenzúra alá nem esik. Ez igyis van; csak igen kivételes esetekben, ott, ahol múlhatatlanul szükséges, gyakorolják a telefon-cenzúrát. Szilágyi Lajos: Például Beniczky Ödönnél, Szmrecsányi Györgynél és Szilágyi Lajosnál! (Derültség.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Annak elbírálása épugy nem tartozik reám, mint az igen t. képviselő úrra. (Zaj.) Méltóz­tassék ezt azokra bízni, akik azzal foglalkoznak. Kifogás tárgyává tették továbbá, — nem épen Szterényi képviselő ur, hanem ismételten mások is —' hogy a cenzúrát a katonaság gya­koroija. Minthogy a cenzúra nemzetvédelmi intézkedés, a katonaságnak van hozzá bizonyos vonatkozása; de a kormány megfontolás tár­gyává fogja tenni, hogy mihelyt lehet és amed­dig még fenn kell tartani a cenzúrát, az a bel­ügyminister úrra ruháztassék át, hogy a cenzú­rázást a belügyminister ur az ő közegei utján gyakorolja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom