Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

516 A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. tásának ideje, de mentesitsük különösen azt az időszakot, amelyben a könnyen romló termékek, a burgonya, a cukorrépa, a káposzta és az őszi gyümölcsök fogják dominálni a szállitást és fogják igényelni a nagyobb forgalmat. A téli időszakban sem a kenyérmagvak, sem pedig a fa szállítása többé nem kockázatos. A gabona, búza, a fa nem fagy meg, sem a szén. Hogy ebből a gondolatból mi az értékesíteni való, azt a kereskedelemügyi minister úrra bizom ; ajánlom ezt szives figyelmébe. Bátor vagyok ebből a szempontból még azt gondolatot is felvetni, hogy vájjon ilyen átgondolt szállítási politikával nem lehetne-e segítségére jönni — amit nem volna különösebb rendeltetésem innen a kisgazdapadokból elmondani — még a kereskedelemnek is, azt esetleg védelmébe venni, irányítani. Ha pl. az a fakereskedo tudja azt, hogy azzal a kötéssel, amelyet ma perfektuál, nem teszi kockára talán egész vagyonát, mert mellette áll a kormány, az állam az ő közlekedési programmjával és bizonyos határidőn belül nem fog lehetetlen versennyel szemben állni, abban az esetben én azt hiszem, hogy még a vállalkozási kedv is fellendülne. Vagy ha tudja a gazda azt, — itt már magunkról beszélek — hogy van egy bizonyos időszak, amikor a szállítási programm mellett az ő terményei értékesítésének ideje elérkezett, bizonyára akkor fogja majd piacra vinni a maga terményeit, mert hiszen a gazda sem azért termel, hogy mindent a kamrába tegyen, mindent elvermeljen, hanem azért termel, hogy ami feleslege van, azt értékesítse s abból a közszükségletet is fedezze, (ügy van ! jobbfelól.) És igy végig az egész vonalon az állam kezébe vehetné a szállítási programmal is az átmenetet ebből a tényleg rendkívül súlyos helyzetből, amelyben különösen — el kell ismerni — a kereskedelem van. Nekünk ezt értékelnünk és tudnunk kell, mert a kereskedő érdeke összeesik a mi érdekünkkel. A kereskedelem az ország, a nemzet testében él, a mi termelésünket is felveszi és a maga helyére juttatja. Mondhatom, hogy a kormányra rendkívül súlyos, nehéz feladat hárul. Nem mondom, hogy nem volt sok igazság azokban a szemrehányásokban, amelyeket báró Szterényi József képviselőtársam tett. Meg kell azonban állapitanom, hogy igenis, a kormány magatartását e részben igen sok tekintetben igazolja egy körülmény, hogy t. i. a kormány a közellátás érdekében cselekedett ugy, ahogy cselekedett. Hogy sok tekintetben hibázott, ez előre nem látható és előre meg sem sejthető dolog volt és ezért a magam részéről a kormányt kárhoztatni nem tudom, bár a mezőgazdaság tényleg müliárdokkal károsodott. De igenis, épen most, ezekben a nehéz időkben kell a kormánynak minden foglalkozási ágra fokozott mértékben figyelemmel lennie. Szinte a kezét kell fogíiia minden foglalkozási ágnak. Azt látjuk, azt tapasztaljuk, hagy az emberek szinte bizalmatlanokká lettek még önmagukkal, az önmagukba vetett hitükkel szemben is ; megszűnt minden vállalkozási kedv, pang a kereskedelem, ami egyenesen veszedelmére van a nemzet egészének. És itt, t. Nemzetgyűlés, egy kép jut eszembe, méltóztassanak megengedni, hogy röviden elmondjam. (Valljuk!) Diákkoromban láttam egy jegenyefára mászó fiút, aki mint a macska, kúszott fel csaknem a fa tetején levő fészekhez, hogy abból magához kaparintsa a tojásokat. A felmenetel könnyű volt, mondom, mint a macska siklott fel és elérvén a célját, gyorsan kebelébe rakta a tojásokat. A leszállás azonban már nehezebben ment. Az első mozdulásánál már roppanásokat érzett kebelében a tojások között és ez őt fokozott vigyázatra intette. De önmagára is kellett vigyáznia, hogy a leereszkedésnél hová teszi a lábát — ez is igen nehéz dolog — s odalentről a pajtásai dirigálták, hogy hova lépjen, jobbra-e vagy balra és így azok dirigálása mellett érte el a földet. Mikor leért, konstatálták, hogy bizony sok összetört a tojásokból. Hogy mennyi tört össze az első roppanásnál, mennyi a leszállás alatt, azt nem tudta megmondani az a tojásszedő fiu sem, épen azért a dirigál óknak is juttatott belőle egy-egy darabot. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez a jegenyefán tojást szedő pajkos flu nem más, mint a háborús kereskedelem, amelynek a kebelében igen sok illegitim haszon, igen sok ilyen kiszedett tojás van. Most le kellene hozni onnan a fáról, a magasból, de ez nagyon nehéz, mert a lejövetel már kockázatosabb, félteni kell a tojásokat is, de félteni kell a bőrünket is. Hát, t. pénzügyminister ur, arra kérném, ha itt volna, hogy legyen szives és álljon oda ezek alá a jegenyefák alá és dirigálja onnan őket, hogy hogyan szálljanak le. Benkő Gábor : Le kell rázni őket Î Janka János : Mert igazán azok a verebek is elszálltak a fáról, otthagyták a fészket és fájdalom, nagyon sok a szürke veréb a lerongyolódott tisztviselői kar képében, nem tudjuk megállapítani azt sem, hogy honnan való ez a tojás. Hát hadd hozza le épségben lehetőleg az, akinél van, mert ha megmenti, jut belőle a pénzügyminister urnák is és jut belőle a tisztviselőknek is. így akarjuk mi, papképviselők, a nemzetet megosztani, igy akarunk mi visszavonást támasztani, hogy ime, innen a kisgazdapadból védem a kereskedők érdekeit, azért, mert tudom, hogy kereskedő, gazda, iparos egymásra vagyunk utalva, egymás nélkül nem élhetünk. De folyik ez abból a keresztény szellemből is, amellyel át akarjuk hatni ezt a nemzetet ; mert ennek a keresztény szellemnek éltető lelke, táplálója épen a szeretet, amelynek papjai akarunk lenni künn a gyülekezetünkben, a választóink között is, és papjai akarunk lenni itt ezen a helyen is, mert reánknézve ez a hely is templom, mindannyiunk temploma, (Ugy van ! jobbjdől és a szélsőbaloldalon.) a nemzet temploma,