Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

A Nemzetgyűlés 188. ülése 1921. évi május hó 10-én, kedden. 513 pap-képviselők kezén van. Ugyanaz a nóta ez, csak más hangszerelésben, mint másik, amely a falura küldi innen a kisgazdapadokról a képviselőket kapálni, (ügy van! jobbfelöl.) Ugyanaz a nóta, amely egy nagy koncertnek alkotja egyik . . . Birtha József: Szimfóniáját! (Élénk derültség.) Janka Károly : . . . műsorszámát. Ennek a koncertnek nyitánya volt az a sok kicsinylő nyilatkozat, amelyet a Nemzetgyűlésről tettek, nagy együttese, unisonója volt a munkanélküliséget zengő kar, most pedig jól betanult duettje a katedra meg a kapa, illetőleg e két fogalom alá elrejtve maga a falu. (ügy van! jobbfelölj Szijj Bálint : így mindenkit vissza lehetne > küldeni a saját foglalkozásához és akkor senki • sem maradna itt! 1 Janka Károly : Ennek a műsornak végső pontja nem kevesebb, mint a régi rendszer feltámasztása. (Igaz ! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Tasnádi Kovács József: Balthazar is azt akarja ! Janka Károly : Hogy ez be ne következzék, arra nézve elég biztositék a nemzetnek a múltban szerzett tapasztalata, (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl.) és majd meg is fogja mutatni ezt a nemzet Ítélete, a nemzet akarata. De hogy ennek nem is szabad bekövetkeznie, arra egy nálam sokkal illetékesebb tényező, a ministerelnök ur mutatott rá az ő kormánynyilatkozatának bevezető részében, amikor azt mondotta, hogy ott kezdeni, ahol a múlt korszak lezáródott, nem lehet. Es én a túloldalon lévő t. képviselőtársaimnak azzal óhajtom megmagyarázni, hogy miért ülök ezekben a kormányt támogató padsorokban, (Halljuh! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy ez a kormánynyilatkozat reménységet nyújt nekem arra, reménységre jogosít, hogy ez a szándék, ez a törekvés nem fog bekövetkezni. (Zaj balfelöl.) Jól esik hinnem, hogy a ministerelnök urnák ezen nyilatkozatával nem áll ellentétben utóbbi kijelentése, — amivel én teljesen egyetértek —, hogy ő az értelmiségnek szánta a vezetőszerepet. Jól esik hinnem, hogy a ministerelnök ur az értelmiség alatt általában azt az értelmességet értette, amely az istenadta tehetségből, a néplélek őserejéből feltör és kiküzdi magát sokszor az eke szarva mellől, sokszor fa műhelyek munkapadja mellől. (Helyeslés jobbfelölj Mert én csak ebben az értelemben tudom elképzelni annak a múlt korszaknak lezárását s ennek a nemzetnek teljes talpraállitását. A minden tehetséggel, minden istenadta erővel összefogodzó nép tud csak kikerülni abból a rettenetes, irtózatos válságból, amelybe őt az élet viharai döntötték. (Igaz! ügy van! jobbfelöl!) Én, igen t. Nemzetgyűlés, ilyen reménységben vagyok a t. kormány jövő működését NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. illetőleg. Ha mégis bátor vagyok egy és más kérdésben innen, a kormányt támogatók padsoraiból, is véleményt nyilvánítani, ebben tisztán és kizárólag egy érdek vezet, az az érdek, amelyért mindnyájan itt vagyunk, amelyért idejöttünk: a nemzet érdeke. Abból a kormánynyilatkozatból, amely reményt ad nekem arra és feljogosít annak hívesére, hogy itt minden erőt össze fogunk fogni, kibontakozik előttem egy perspektíva, amely mellett látom a mi teljes gyógyulásunkat, a gyógyulást, amely felé fokozatosan bár, de erőteljes, nagy lépésekkel már is haladunk. De hogy a lábbadozó beteg számára a kormányprogrammban előirt recept, — miként arra utalt igen t. báró Szterényi József képviselőtársam egy rendelet alakjában, amelyet sérelmezett, s amely a távirda és telefon cenzúra alá vételéről szólt, s amelyben nincs minden jogos várakozás kielégítve —nem elégít ki minden igényt, azt elismerem. En azonban a magam részéről az adott helyzetben és a fennálló viszonyok között érthetőnek, sőt bizonyos tekintetben természetesnek és a helyzetből folyónak találom ezt. (Zaj bal felöl.) Aki annyi erőveszteségen, annyi morális és lelki lehanyatláson ment keresztül, mint ez a nemzet, azt a legnagyobb gonddal kell átvezetni még a szabadság éltető levegőjébe is. Kétségtelenül jogos a túloldalról elhangzó az a kívánság, hogy a szabadságjogokat a lehető legteljesebb mértékben ki kell fejleszteni . . . Balla Aladár: Azonnal! Janka Károly : ... azonban jogos az a körültekintés is, amelyet kötelességként ír elő az állam, a nemzet, a társadalom, egy szóval az összesség érdeke, épen ezeknek a szabadságjogoknak kezelése tekintetében. (Zaj bal felöl.) Rassay t. képviselőtársam csóválja a fejét. Ezért mindjárt meg is magyarázom, miért foglalom el én ezt az álláspontot. Rassay Károly: Ezt szeretném egy konkrét példával igazolva látni. Janka Károly : Azonnal megmondom. Utalni fogok rá, hogy honnan eredt ez az én szabadságfelfogásom. (Halljuk ! Halljuk !) Y an t, képviselőtársaim az emberi szabadságnak egy hatalmas előharcosa a keresztyén élet körében: Pál apostol. Pál apostol az emberi szabadságot az emberi élet létfeltételének, az emberi méltóság szükségképen! követelményének hirdeti s vele együtt annak hirdetem, annak vallom én is; hirdetem vele időről-időre, hogy a szabadsággal, mellyel fel lettetek ruházva, álljatok meg és ne kötelezzétek el magatokat szolgaságnak az igájába. De ugyanez a Pál apostol azt mondja, hogy nektek minden szabad, de nem minden használ, ugyanaz a Pál apostol mondja, vigyázzatok, hogy a ti szabadságtok valamiképen bűnre való alkalmatosságot ne jelentsen. Mit fejez ki ezzel? Azt, hogy igenis magának 65