Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

500 A Nemzetgyűlés 1S8. ülése 1921, évi május hó 10-én, kedden. Ezt a könyvet egy szláv nemzetiségű diplomata irta, aki régebben az osztrák-magyar külügyminis­terium szolgálatába állt. Amikor elbocsátották, akkor könyvet irt rólunk és arról a szellemről, amely a Ballplatz-i politikát irányította. A leg­eli enségesebb bangón irt nemcsak a monarchia külpolitikai céljairól, nagyhatalmi aspirációiról, hanem a háború felidézésének bűnössége tekinte­tében is olyan valótlanságokkal vádolt meg ben­nünket, amelyeket már réges-régen okmányokkal megcáfoltunk. Ez a könyv, amelynek minden szava gyűlölettől izzik ellenünk, nagymértékben idézte elő, hogy Magyarország ilyen rossz békét kapott. Wilson, mielőtt a párisi békekonferenciára eljött volna és mielőtt a magyar békeszerződést véglege­sitették volna, —e könyvből orientálódott Ausztria­Magyarország helyzetéről, ez érvek győzték őt meg, hogy Magyarországgal szemben ez a büntetés mél­tányos és igazságos. (Zaj.) Egy hang középen : Ki irta ?) Becher Stow. A könyv címe pedig : »Hogy tört ki a világháború vagy az osztrák-germán intrika bslső okai«. T. Nemzetgyűlés ! Ez a véresen komoly eset kell hogy nemcsak a Nemzetgyűlésnek, hanem a kormánynak a figyelmét is magára vonja. ( ügy van ! jobbfelől.) A kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy Magyarország a külföld előtt helyes világí­tásba kerüljön ; gondoskodnia kell arról, hogy azok a rágalmak, azok a hazugságok, amelyeket rólunk ellenségeink terjesztenek, megcáfoltassanak. Ne idebenn csináljunk sajtó-propagandát, hanem oda­künn, a külföldön bizonyítsuk be azt, hogy a ro­mánok Erdélyt másfél év alatt elbalkánositották és Erdély kultúráját másfél századdal visszavetették. Én abban a hitben, hogy a most benyújtott tör­vényjavaslat a nemzet érdekét szolgálja, azt álta­lánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a, jobh- és a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Dinich Vidor ! Dinich Vidor: T. Nemzetgyűlés! A költség­vetés vitájában való felszólalásomra nem az kész­tet, mintha a költségvetésben foglalt egyes tételek helyességéről vagy helytelenségéről akarnék be­szélni ; nem pedig azért, mert hiszen ez meddő volna, annál inkább, mert ez a 20 milliárdnál többet kitevő összeg már elköltetett. Legfeljebb, ugyebár, arról lehetne beszélni, hogy ez az összeg helyesen költe­tett-e el ; hogy azoknak a tételeknek az elköltése körül nem történtek-e oly hibák, amelyekért felelős­ségre lehetne vonni az egyes kormányokat. Most nem is erről a kérdésről kívánok beszélni, hanem csakúgy kikapottan és nagyon röviden inkább azokra a hibákra szeretnék rámutatni, amelyek engem keresztény és nemzeti szempont­ból érdekelhetnek. (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy a pénzügyi bizottságnak is tagja vagyok, módomban volt gyakrabban érintkezni az igen t. pénzügyminister úrral és őt közelebb­ről megismerni. Megismertem az ő nagy pénzügyi koncepcióját és annak ellenére, hogy a politikájá­val nem azonos politikát vallok, mégis becsületes meggyőződéssel azt mondhatom, hogy teljes egé­szében aláírom és magamévá teszem az ő pénzügyi politikáját, mert az ország szempontjából jónak, helyesnek tartom, és az ő személyét minden körül­mények között szerencsés választásnak tekintem, akinek a személyéről a pénzügyi bizottságban is ugy győződtem meg, mint egy becsületes, sovén magyar emberről. (Éljenzés.) A valutajavitó politikáját teljes egészében aláírom és végtelenül örülnék annak, hogy ha megfordított viszony állana fönn már ma a megszállott területeken lakó testvéreink pénznemeivel, mert akkor közelebb látnánk azt a tikos gondolatot, amelyet ma csak azért nem mondok el, mert nem akarom magamra venni az ódiumát annak, hogy valamelyik külföldi vigéc elszaladjon illetékes helyre és azután meg­kapjuk a demarche-ot és bemasirozzanak. Én régen vártam ezt a valutapolitikát, mert lehetetlen állapot, hogy a tisztviselőnek eladott holmijából kelljen megkeresnie azt, amire szük­sége van és hogy egész havi munkásságának gyü­mölcséből csak egy pár cipőt tudjon magának vá­sárolni. Szükséges, hogy a pénznek vásárlóereje legyen és hogy a tisztviselő a fizetéséből meg tud­jon élni. (ügy van !) A valutája vitás, elismerem, még nem minden. Ahhoz, hogy a szó nemes értelmében vett konszoli­dációt elérhessük, sok-sok egyéb is kell. Különö­sen a gazdasági és szociális kérdések azok, amelyek megoldása vezethet bennünket a teljes konszolidá­cióhoz. (Ugy van I) Itt beszélek mindjárt arról a sokat emlegetett jogrendről, törvénytiszteletről és tekintélyről. (Halljuk/ a szélsőbaloldalon.) Ahhoz, hogy jogrend legyen, nemcsak annak hangoztatása szükséges, hanem elsősorban az ille­tékes tényezőknek, a kormányoknak kell a törvé­nyesség alapjára helyezkedniök és nem szabad fentartani azt az állapotot, hogy a kivételes tör­vények leple alatt, amire ma már semmi néven nevezendő szükség nincs, belenyúljanak olyan dolgokba, amelyekre a magyar törvénytárban nem találunk paragrafust. (Igaz ! ügy van ! a szélső­baloldalon.) A magántulajdon szentségét nemcsak hirdetni, hanem elismerni kell. A szabadságjogokat feltétlenül tisztelni kell, ha azok állami és nemzeti szempontból nem ki­fogásolhatók és a kifogásoknál nem szabad, hogy kákán-csomót-keresés legyen a princípium, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad ártatlan embereket üldöz i csak azért mert a szomszéd­nak nem tetszik a képük, (ügy van ! a szélsőbal­oldalon.) vagy azért . . . Drozdy Győző : Fiatal leányokat letartóz­tatni ! Dinich Vidor:... mert politikai felfogásuk nem azonos a kormány felfogása val, vagy talán, mert kellemetlen tanuk lehetnek néhány olyan forradalmi ur ténykedéseinek a beállításánál, akik ma magas állásba tornászták fel magukat, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Keressük s találjuk meg az antibolsevizmus szérumát és ne tenyésszük a bolsevizmus bacillusát. (Ugy van ! a szélsőbalolda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom