Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

482 Ä Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. tálhatok, ele egyúttal szíves elnézését kell kérnem a t. Nemzetgyűlésnek is, ha beszédem talán kelleténél több időt vesz igénybe ama nagy anyaghalmaz következtében, amelyet felölelnem kell, ha a valóságban képét akarom festeni — csak legnagyobb, legmarkánsabb vonásaiban is — az ország tényleges gazdasági viszonyainak. Mielőtt azonban beszédem tulajdonképeni tárgyára rátérnék, foglalkozni kívánok egész röviden a pénzügyi bizottság jelentésével, mert óriási ellentétet látok — amint láttam magában a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban is — e költségvetés tárgyalásának célja és a pénzügyi bizottság jelentése, illetve munkájának eredménye között. A t. pénzügyminister ur a költségvetés tárgyalását azon a címen sürgette, hogy az 1921/22. évi költségvetésre támpontot, útmutatást nyerjen, egyrészt azon kívánságokra nézve, amelyek a törvényhozás keretében felmerülnek, de másrészt és főleg azon takarékossági irány tekintetében, amelyet a pénzügyminister ur egyik főfeladatául kitűzött és amely téren tőle — legalább én — a legnagyobb eredményeket reméltem és vártam. Ebben a tekintetben súlyos csalódást okoz a pénzügyi bizottság tárgyalása és jelentése, amely utóbbiból legyen szabad irányának jellemzésére a következőt felolvasnom : »Célunk az, — mondja a jelentós — hogy magában a jelentésben a kormánynak irányító gyanánt olyan szempontokat szolgáltassunk és olyan korlátokat állítsunk fel, melyek az államháztartás jövő vitelére, különösen pedig az 1921/22. évi költségvetés összeállítására nézve, melynél döntőbb Magyarország pénzügyi sorsában még egyetlen költségvetés sem volt, útmutatók és elhatározók legyenek.« Majd azt mondja a jelentés: »A költségvetés minden egyes fejezetében a takarékosságot tűztük ki célul; ennek megvalósitása és kormányunk által való keresztülvitele nélkül sem pénzügyeink szanálását, sem a külföld hitelének megnyerését még elképzelni sem tudjuk.« Ugyebár, t. Nemzetgyűlés, komoly, megfontolt kijelentések, teljesen méltók a helyzethez és kívánatos a megvalósításuk. Ezzel szemben mi a valóság? Mi szűrődött le a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból és mit ad visssza e tárgyalások képe gyanánt a bizottság jelentése ? Tíz milliárdot meghaladó költségvetéssel állunk szemben, a pénzügyminister ur helyesen mondja, hogy emelkedő irányzat van és az egész eredmény, melyet a pénzügyi bizottság számszerűleg tudott mint megtakarítást kimutatni, útmutatásul a jövő, 1921/22. évi költségvetésre: 17'5 millió korona. Méltóztassék most az előbb felolvasott nagyhangú kijelentéssel szembeállítani ezt az eredményt, akkor egyúttal méltóztatnak látni azt is, hogy milyen céltalan volt az a tárgyalás, amelyet a pénzügyi bizottság a költségvetésre fordított. Es ebből a 17*5 millió koronából is 10 millió koronát tesz a testőrség kiadása, 2,700.000 koronát képvisel a kormányzó urnák automobil-redukciója, sőt nagy megelégedéssel konstatálom, hogy egyesegyedül a kormányzóság költségvetése körül mutatkozik komoly törekvés a redukcióra, az egész költségvetésnek egyéb terén az egész tárgyalás minden komolyság hiján volt. Es ha a közigazgatásnak azt az óriási apparátusát méltóztatik venni, amelyet — jogosan — annyi kritika ért s az egész tisztviselőkérdést : egy szó sincs erről. Mindössze annyi van, hogy figyelmébe ajánltatik a kormánynak és a Nemzetgyűlésnek — azt hiszem, elég óvatos a kifejezés — egy országos bizottság kiküldése ennek a kérdésnek előkészítésére. A konkrét rendelkezésig már nem mertünk elmenni. Az egész nagy állami adminisztrációból törlés javasoltatik a fiumei kormányzóságra, (Mozgás.) a fiumei tengerészeti hatóságra és az aldunai, orsovai hajózási hatóságra vonatkozóan, (Mozgás.) amelyek területünk elrablása folytán — sajnos — tudvalevőleg már nem léteznek és az aktuális dolgokból mindössze a főudvarnagyi bíróság és a balatoni kormánybiztosság törlése javasoltatik! (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék már most az előbb felolvasott idézetet az eredményekkel összehasonlítani, akkor itt van a képe annak, hogy minő nagy horderejű útmutatást kivan adni a pénzügyi bizottság a pénzügyminister urnák s a kormánynak az 1921/22. évi költségvetésre, és minő óriási takarékossági szellem hatotta át a pénzügyi bizottságot a költségvetés tárgyalásakor, amelyre nézve meg kell állapitanom, hogy bárminő törlési javaslatot tettünk a pénzügyi bizottságban, a kormány részéről minden egyes kérdésnél megfelelő energikus ellenzéssel találkoztunk. Kerekes Mihály : Tudnak erélyesek lenni ! B. Szterényi József: Ellenben hallgat a pénzügyi bizottság és annak jelentése az állami üzemeknek rettentő szomorú pénzügyi gazdálkodásáról. Egyetlen szava sincs a pénzügyi bizottság jelentésének arról, hogy a negyvenezer katasztrális holdat meghaladó kincstári ménesbirtokok összjövedelme, tehát közel egy milliárdnyi értékű állami birtok összjövedelme hatmillió koronát tesz ki, vagyis holdanként még csak százötven koronát sem jövedelmez a mai gazdasági viszonyok, a mai árak mellett. Egyetlen szava sincs a kritikának arról, hogy az állami erdészet a mai faárak mellett huszonkét millió korona deficittel végződik, ós egyetlen szava sincs arra, hogy az állami lótenyészintézetek költségvetése — leszámítva már a román megszállás okozta károk helyreállítását — hatvannyolc millió korona hiánnyal végződik, az állami vasgyárak üzeme pedig félmilliárd korona költségvetési kiadási tétel mellett mindössze nyolcmillió koronát jövedelmez. Ha egy magángazdaság igy folytatná a maga gazdasági üzemeit, mint amely számokat a költségvetésből