Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

4:80 A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi, május hó 9-én, hétfőn. kellett kedvezésekkel megnyerni. Innen van, hogy a kormányzat és a közigazgatás is elhanyagolta a falut, amely valóságos mostohagyermekké lett. (igaz! Ugy van!) A falu önmagán nem tud segíteni, mert lakossága kisebb értelmiségi fokon áll és ennek következtében kevesebb szervezőképességgel rendelkezik. A közigazgatásnak kell közbelépnie és ha ezt megteszi, nagyon hálás szerepre vállalkozik. Ezzel a közbelépéssel azonban nem lehet várnunk, mert máris konstatálható, hogy az elhanyagolt falusi nép miként fejlődik vissza elmaradottságában, miként tör ki belőle az elégedetlenség és miként sodródik a téveszmék felé. Nekünk ezt meg kell akadályoznunk, mert ha Magyarországot fel akarjuk építeni, munkánkat a falun és a közigazgatással kell kezdenünk. (Igaz! ügy van! Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Nem kétlem, hogy a magyar közigazgatási tisztviselőben megvan a kellő hazafiság, az akarat és a képzettség, amelylyel felszerelve meg tudják állapítani, hogy a mai viszonyok között sokkal többet kell dolgozniok és sokkal nagyobb feladatoknak kell eleget tenniök, mint a múltban. De kétséges előttem, hogy vájjon a mai elavult közigazgatási rendszer mellett, az irodaszellem merev bástyái és a huzavonát előidéző alakiságok között végbe fog-e menni mindaz, amit tőlünk ezen a téren a lüktető élet megkövetel. A jövő közigazgatási rendszernek nem szabad ilyen kedvező esetlegességen alapulnia, a jövő közigazgatási rendszernek olyképen kell felépítve lennie, hogy az abban munkálkodó és dolgozó tisztviselőt ne csak a hazafiság irányítsa, ne csak a benne rejlő akarat vigye őt arra, hogy dolgozzék, hanem maga a szervezet is olyan legyen, hogy kényszerítő hatást gyakoroljon. (Helyeslés.) Már az előbb mondottam, hogy a falu az a kiindulási pont, ahol nekünk munkálkodásunkat meg kell kezdenünk. Bele kell nyúlnunk erős kézzel a falu szociális, gazdasági és kulturális viszonyaiba. Figyelemmel kell kisérnünk, hogy mi a falusi közönség mostani igénye. Mindazokat az intézményeket, amelyek a falu szükségleteit vannak hivatva kielégíteni, a falvakban, a falusi kereteknek és igényeknek megfelelően kell felállítani és ezen intézmények létesítésénél és vezetésénél a községi és a járási közigazgatásnak kell szerepet juttatni. Természetes, hogy ez nem könnyű dolog és a mostani községi és járási közigazgatás ezeket a feladatokat teljesíteni nem is tudná. Nézetem szerint ezen ugy lehetne segíteni, ha a községi közigazgatást nagyobb, szélesebbkörü autonom szervezetbe iktatnánk bele és elválasztanánk a községi adminisztrációt az állami igazgatástól. (Helyeslés.) A jegyző ne foglalkozzék állami adózási ügyekkel, (Élénk helyeslés.) katona- stb. dolgokkal, hanem foglalkozzék a maga községének jólétével és ne rendészeti közigazgatást, hanem közgondozási közigazgatást teljesítsen. A mostani viszonyok között a községi jegyzők ezeknek a feladatoknak nem tudnak megfelelni, mert annyira túl vannak terhelve, (Igaz! Ugy van!) hogyha éjjel-nappal dolgoznának, akkor sem tudnák a falusi közönség igényeit kielégíteni. Innen van az, hogy ma szidják a jegyzőt, a hanyagot, a lelkiismeretlent épen ugy, mint azt, aki tisztességesen munkálkodik és szorgalmas. (Igaz! Ugy van!) A jegyzőt mentesíteni kell az állami igazgatási munkától és olyan munkakört kell neki adni, amely a falu szociális, gazdasági és kulturális viszonyainak megfelel és a község közvetlen jólétét mozdítja elő. Nagy szerepe volna a jövő közigazgatás kialakulásában a járásoknak. Ugy gondolom, hogy a járási közigazgatást autonom szervezetben kellene újjáalakítani. A járás feje a főszolgabíró. A falusi nép ma csak azt látja, hogy a szolgabíró büntet és közszolgáltatásokat kényszerit ki tőle. A jövőben a főszolgabírónak, a járási hatóság képviselőjének elsősorban nem rendészettel, hanem a közjólét emelésével kellene foglalkoznia. Mentesíteni kell a főszolgabírót a folytonos irodai és főleg adminisztratív munkálkodástól... Usetty Ferencz: És a vadászat alól! Szilárd Béla: ... és azt kellene feladatává tenni, hogy járjon mennél többet ki a községekbe, a vidékre, hogy lásson, halljon és tapasztaljon, hogy igy a helyzetről tájékozva legyen és ily alapon tudja szolgálni a község jólétét. Karafiáth Jenő: Nem tud megélni! A VII. fizetési osztályban van ! Szilárd Béla : Nagyon jól tudom, hogy ezekkel a feladatokkal szemben a községeknek és a járásoknak anyagi szükségletei sokkai nagyobbak lesznek, és az is bizonyos, hogy a községek többet nem tudnak szolgáltatni, többet nem tudnak adózni és az állam sem segíthet rajtuk. Ezen is lehetne azonban segíteni, ha pl. kötelezővé tennők a községi takarékpénztárak felállítását. Usetty Ferencz ; Az helyes ! Szilárd Béla: A községi takarékpénztárak nagy szerepet játszanak a községi közéletben. Ha méltóztatnak megengedni, egy-két statisztikai adatot felolvasok. Magyarországon 1916-ban23községi takarékpénztár működött, amelyek mind azon az alapgondolaton épültek fel, hogy minden községnek van több vagy kevesebb értékű közvagyona, ingatlana és az állammal szemben való követelése, amelyre községi takarékpénztárat alapithat. A község elhatározza, hogy közvagyona egy csekély részét kihasítja és saját községi takarékpénztárát egyéni cégként bejegyezteti. A községi takarékpénztár az összes betétekért, illetve a takarékpénztár minden kötelezettségéért nemcsak a kihasított összeggel, hanem az egész közvagyonnal felelős. Az emiitett 23 községi takarékpénztár kihasított alaptőkéje együttvéve 2,311.000 K-t