Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-186
À Nemzetgyűlés 186. ülése 1921. évi május hó 7-én, szombaton. 467 előttem történt meg az intézkedés erre a kérvényre, hogy a lehető legsürgősebben intézzék el. Mi történt azonban ? Két hét múlva szaladnak fel hozzám : kérem semmi sem történik ami sürgős kérvényünk ügyében, az eső megindult, az a tisztviselő vagy más rászoruló ott rakja fel a szekerekre abban a sáros időben a kukoricát, igy háromszor annyi ruhát tönkre tesz, holott ezt jó időben is megcsinálhatták volna. Rögtön bementem a földmivelésügyi minister úrhoz. Mi törtónt ? A minister ur által sürgősnek jelzett akta eltűnt, mig az osztályhoz ért. Utána jártam a dolognak, külön megkértem a földmivelésügyi minister urat és akkor gyorsan, minden akta nélkül tényleg intézkedett is. Akkor beszéltem egyes intézőkörökkel és azt hittem, hogy ez a párbeszéd, amely közöttük és közöttem történt, legalább meg fogja győzni őket, hogy ebben a keresztény irányzatban vannak a magasabb rangban lévő tisztviselőknek kötelezettségeik az alantas tisztviselőkkel szemben és talán elsősorban ők azok, akik megláthatják annak az alantasabb rangú tisztviselőnek és munkásoknak a baját, esetleg nyomorúságát és ők azok, akik minden hivatalos kötelesség megszegése nélkül csinálhattak volna olyan kis szívességeket . . . Plósz István : Ha van keresztényi szeretet bennük ! Kálmán István : . . . amelyek nemcsak jól estek volna, hanem az általános életben és az ottani környezetben is megnyugtatóan hatottak volna, azonban itt is az ellenkezője történt. Erre nézve méltóztassék megengedni, hogy egy bizonyítékát olvassam fel annak, hogy milyen irányban segédkezik a gödöllői korona uradalom abban, hogy a kiadott ministeri rendelet szerint a kisbérletekkel segítségére legyen az arra szorult akár tisztviselőknek, akár iparosoknak, mert hiszen azt ugyan a község elöljárósága állapítja meg, hogy kinek van jogcíme, de viszont éppen ők azok, akik jóakaratú kezelés helyett akadályt gördítettek minden elé. Gödöllő község képviselőtestülete közgyűlést tartott, amely határozatának egyik példányát elküldötte nekem is azért, mert ő csak kötelességét óhajtotta teljesíteni, amiben megakadályozták. Azt mondja ez az átirat (olvassa) : »Gödöllő község képviselőtestülete a részes művelés és kishaszonbórletek alakitására vonatkozólag a teljes és leszállított igényekre tekintettel kimondotta, hogy a gödöllői koronauradalom tartozik ezen igényeknek a folyó gazdasági évben 192 katasztrális holdat átengedni. Miután a koronauradalom igazgatósága kijelentette, hogy 157 katasztrális holdnál többet e célra nem bocsát rendelkezésére, már pedig a 8.420. M. E. 1920. számú ministeri rendelet 13. §-ának második bekezdése alapján szántóföldjeinek 10°/o-a erejéig kötelezhető, tiszteletteljesen felkérjük ennélfogva, miszerint a koronauradalmat az igényelt 192 katasztrális hold azonnali kiutalására kötelezni méltóztassék.« Lent meg van jegyezve, hogy ennek másolatát beküldötték a füldmivelési minister úrhoz. Én nyomban elmentem a ministeriumba és azt a megnyugtató kijelentést kaptam, hogy intézkedés történik. Ámde mi történt? A gödöllői kerület tulajdonképen 2400 hold, mert a 9000 katasztrális holdnyi terület négy kerületre van osztva s ebből a gödöllői kerületre, ahol az igazgatóság székel, 2400 katasztrális hold esik. A törvény szerint Gödöllő községének tehát 240 katasztrális holdra lett volna igénye, e helyett azonban csak 157 holdat ígértek és csak 101-et adtak ki, ennek is 30 százalékát takarmányrépaföldben. 3°/o-ot müvelésre. Mi gazdaemberek tudjuk, hogy a répaföld bizonyos tekintetben terhe a gazdaságnak, mert óriási sok munkát igényel és amellett nagy tömeget képvisel, úgyhogy e tekintetben a gazdáknál bizonyos önzés is van, mert a répaföldet rendszerint — természetesen bizonyos járandóságok ellenében — az aratókkal dolgoztatják meg. Ezeknek a szerencsétlen nincsteleneknek, iparosoknak stb., akikre nézve a jogcímet megállapították, az elöljáróság egyharmad részben répaföldet adott és a megígért 157 katasztrális holdnyi tsrület helyett ennek a mennyiségnek csak háromnegyed részét adta ki. Ez egyik dokumentuma annak, hogy milyen jó szívvel és milyen odaadóan támogatják a gödöllői korona uradalom igazgatóságánál a ministeri rendeleteket. A másik dolog, amit fel akarok említeni, az Máriabjsnyőre vonatkozik. Máriabssnyő egy körülbelül kettőezer lelket számláló nyaralótelep, ahol igen sok szerényebb jövedelmű tisztviselő és szegényebb munkás lakik, mindössze talán egynéhány magasabbrangu tisztviselő van, aki azonban csak rangban van feljebb, de jövedelme neki is kevés ahhoz, hogy Pesten nagyobb háztartást vihessen. Ezek az emberek naponta kijárnak a hivatalukból Máriabesnyőre és ottani nyárilakásukban laknak télen is. Már most a háború okozta zavaros közélelmezési viszonyok az ottani szegénységet arra kényszeritették, hogy bármilyen kedves vagyontárgyuk eladási árán is tehenet vegyenek maguknak, hogy legalább a mindennapi tejet biztosithassák, a fölöslegeket esetleg el is adják, légióként azonban azért, hogy a gyermektartás és csecsemővédelem szempontjából oly óriási fontossággal bíró tejnek birtokában legyenek. A Gödöllőtől három kilométernyire fekvő és Gödöllő községhez tartozó Máriabesnyőn ma 116 darab tehén van. A tehéntartóközönség megkért engem, — miután már kétszer adtak be kérvényt, de az uradalmak igazgatósága el utasította őket — hogy járjak közbe a földmivelésügyi minister urnái aziránt, hogy mint előző években is legelőt kapjanak, különös tekintettel arra, hogy a lehetetlen megélhetési viszonyok között közérdekből is szükségesnek tartják ennek a 59*
