Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

A Nemzetgyűlés 186. illése 192, amelyet akkor is ráhúzok a nemzet lábára, ha azt összezúzza, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezekben nagyjában elmondottam a felfogásomat arra vonatkozólag, amit a királykérdésben vallok. Hogy ezt a kérdést bolygatni nem helyes, magam is aláírom. Hibának és bűnnek tartanám, ha a szabadkirály választók álláspontjukat ok és szükség nélkül, pláne a törvényes formák megkerülésével iparkodnának megvalósítani. Rassay Károly: Ráérünk! Gaal Gaszton: De épen olyan hibának, veszedelemnek és bűnnek tartanám a nemzettel szemben azt, ha azok, akik magukat legitimistáknak nevezik, törekednének álláspontjuknak hasonló alapon való megvalósítására. Rassay Károly: Miként a példa mutatja! Gaal Gaszton: Egy másik konzekvencia, amit feltétlenül le kell vonnunk helyzetünkből, az, hogy bele kell nyugodnunk abba, hogy nagyhatalom többé nem vagyunk. A nagyhatalmi hóborttal és mindazzal, ami ezzel összefügg, egyszersmindenkorra le kell számolni. Es ha ezzel leszámoltunk, adva van magával ezzel a ténnyel az, hogy külügyi berendezkedésünk csak olyan lehet, amekkorát ez a szegény kicsi ország most megbir. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) En ezzel nem azt akarom mondani, hogy külügyi képviseletünknél el ne menjünk az áldozatkészség legtávolabbi határáig. Ezt tartom egyik legfontosabb tárcánknak. Annak tartom pedig azért, mert ennek a nemzetnek önállóságát, államiságát négyszáz esztendőn keresztül tudatosan sikkasztották el, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) tudatosan tüntették el, tudatosan tették, hogy ez a nemzet soha négyszáz év óta nem szerepelt mint önálló nemzet a világ előtt és ennek tulajdonítom azt is, hogy a világ nem ismervén minket, nem ismervén a mi viszonyainkat, diplomáciánk elhanyagolván a maga kötelességeit, ezt a lehetetlen Ítéletet kaptuk. Mert fel nem tételezem, hogy ha a külföld kellőképen lett volna informálva Magyarországról és Magyarország viszonyairól, akkor ilyen ítéletet, ilyen békét irtak volna meg részünkre. (Ugy van ! Ugy van !) Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy külügyi képviseletünkre mindent, amit csak bírunk, áldozzunk, hogy ezt a hibát, ezt a mulasztást, amely a múltban történt, helyrehozhassa, és a külföldet a mi államiságunkról, önállóságunkról és a mi egész mentalitásunkról egy magyar diplomácia magyar szívvel, magyar lélekkel informálhassa. (Helyeslés.) Le kell vonnunk azután a konzekvenciákat azirányban is, hogy meg kell győznünk ugy az egész külföldet, mint közvetlen szomszédainkat abszolút békés szándékainkról. (Helyeslés.) Mindenféle ok nélkül és erőnélküli kardcsörtetést, minden néven nevezendő olyan propagandát, amely tulajdonképen nem a nemzetnek használ, évi május hé) 7-én, szombaton. 455 hanem többnyire csak annak az egypár urnák, aki a propaganda élén állva, szerepkörhöz jut, minden néven nevezendő effajta propagandát leszerelendőnek tartok, mert veszedelmet hozhat az országra. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Balla Aladár: És a lapok izgatásait! Gaal Gaszton: Szükségesnek tartom ebből a helyzetből levonni azt, hogy minél hamarabb igyekezzünk a velünk szomszédos országokkal a kereskedelmi és ipari, általában a gazdasági összeköttetéseket létesíteni. (ÉlénJc helyeslés a szélsöbaloldalon. ) Mert hiába haragszunk. A közgazdaság nem ismer érzelmi momentumokat, a közgazdasági helyzet nem tür meg apprehenziókat. Ha a nemzetek élni akarnak és pedig jól, okosan és főként olcsón akarnak élni, akkor a nemzetek közti forgalmat helyre kell állítani, máskép mindazok szenvednek alatta, amelyek ebből a forgalomból kizáratnak. (Ugy van! Ugy van!) Ebből a helyzetből következik még az, hogy diplomáciánknak öntudatosnak, határozott, egyenes irányt követőnek . . . Meskó Zoltán: És rátermettnek! Gaal Gaszton : ... szóval olyannak kell lennie, amelynek határozott célkitűzése van. Ez a célkitűzés a magam szerény véleménye szerint egyelőre nem lehet egyéb, mint a megmaradt, megkisebbedett szegény magyar hazának megmentése és megerősítése, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) de diplomáciánk emellett soha egy pillanatra sem tévesztheti szem elől a távolabbi célt, az ellenünk elkövetett igazságtalanságok és jogtalanságok jóvátételét. (Elénk helyeslés.) Ezt természetesen nem fegyveres beavatkozással gondolom, ezt én a békés munka, a békés meggyőzős eszközeivel gondolom, és igy is elérhetőnek látom. Elérhetőnek látom akkor, ha ellenfeleinket fel tudjuk világosítani, különösen azokat, akik bennünket elitéltek, meg tudjuk győzni a mi kulturális felsőbbségünkről, ha be tudjuk nekik bizonyítani, hogy nekünk belső megerősödésünkön és az emberiség általános feladatainak szolgálatán kivül egyéb célunk nincs. Ha, mint ahogy az angol minister ur az angol főrendiházban kifejezte magát, bebizonyítjuk, hogy nem akarunk intrikálni, hanem ren des utón és módon iparkodunk jogainkat elérni és megszerezni. Meggyőződésem, hogy ez a legjobb integritási propaganda, amit csinálhatunk, (Élénk helyeslés.) mert ha meggyőzzük egyrészt a külföldet arról, hogy ebben az országban minden nemzet, minden nemzetiség jól érezheti magát, ha meggyőzzük a külföldet arról, hogy az emberi jogokat ebben az országban az egész vonalon tiszteletben tartják, ha meggyőzzük arról, hogy itt jogrend, kultúra, nyugateurópai állam van, hogy itt végződik tulajdonképen Nyugat és rajtunk túl már Balkán következik ha kivánatossá tesszük mindazoknak, akik most tőlünk